Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-09 / 19. szám
1940 Május 9. ____________________Verhovayak Lapja Áldás vagy átok a civilizáció? A FOGAK és SZÁJ Eltettünk egy kitűnő cikket a Verhovayak Lapja ez évi 14-ik számából; eltettük, mert a drága emberiség minduntalan gond olkodik arról, hogy a cikk témája szünet nélkül aktuális maradjon. A cikket a Verhovayak Főelnöke irta s arról szól, hogy áldás-e vagy borzalmas veszedelem a civilizáció s minket nagyon hosszú gyakorlat jogosit fel annak kijelentésére, hogy rövidebben, tömörebben s mégis óriási perspektívát nyitó módon nem lehetett volna egy cikkbe beleszoritani a civilizáció hasznos és káros voltát. Mi több, a Főelnök irása nem annyira cikk, mint egy nagy téma egy nagy munkához. A cikk lapidáris tömörséggel jelzi, hogy a civilizáció mily iszonyú veszedelmet zúdíthat az emberiségre, de viszont a civilizáció eszközei, a modern tudomány és annak gyakorlati alkalmazása messze kiható és jótékony hatású szociális változásokat is hozott létre az átlagember művelődését és szórakozását jelentékenyen kiszélesítette. De ha a civilizáció egyre épit és egyre rombol, akkor mik az emberiségnek kilátásai a jövőt illetőleg? A Főelnök szerint most még képtelenek vagyunk válaszolni arra a kérdésre, hogy "vájjon ura lesz-e az ember az általa alkotott civilizációnak, vagy pedig áldozatává esik.” Erre igazán senkisem tud felelni, kivéve a fehéren látó idealistákat, akik szerint a civilizáció az embereket megnemesiti; és a feketén látó pesszimistákat, akik szerint a civilizáció elpusztítja önmagát s az emberiséget barbárságba süllyeszti. Egyik sem felelet. Ha a Boldogok Szigetén zavartalan békességben élnénk, akkor nem lenne létért való ádáz küzdelem; de mivel nem ott élünk és mert van küzdelem, a fejlődés jó és rossz embereket produkál, akik a civilizáció eszközeit a saját céljaiknak megfelelőleg használják. És most jön a bökkenő. A civilizáció sokkal több eszközt ad a gonoszoknak, mint a jók kezébe, s nem nagyon fontos szempont, ha a saját kezükre dolgozó vagy gonosz tevő bandákba tömörült gangsterekről, racketeereklől, rablókról, gyilkosokról, politikusok bérenceiről beszélünk, akik aláássák a társadalmi, gazdasági, ipari élet biztonságát, mert ezeket ugyahogy féken tartják a lokális vagy állami hatóságok s ez utóbbiak is felhasználják a civilizáció legnagyobb eszközeit s a tudás egyre szaporodó vívmányait. Akármily számosak is ezek a bünbandák, ezek nek a gonosztettei csak lokális hatásúak, s ezek nem akadályozhatják meg a tudomány kutatásait, az irodalom és művészet virágzását, jótékony és emberbaráti intézmények létesítését, a kultúrát s azt, hogy a technikai erőket még a szerényebb viszonyok közt élő, néposztály is élvezhesse s a civilizált életmódhoz szükséges eszközöket megszerezhesse. Az emberiség eddigi történelme azt mutatja, hogy a rendszertelen és szervezetlen gonoszság a múltban nem tudta eltéríteni diadalmas útjáról sem a civilizációt, sem a kultúrát. Egyre szaporodnak a jelek, hogy a mi fehér világunkat, a fehér emberek civilizációját egyetlen veszedelem fenyegeti: a háború. A békének nincs evolúciója, fejlődése, ha béke van akkor béke van; a békét nem lehet szervezni; ha igazi becsületes béke van azt nem lehet békébbé tenni, de a háború egészen más s mintha 1914 óta rettenetes fordulópontra jutott volna. A háború az emberi gonoszságnak óriási méretekben való és csakis rombolásra s mészárlásra irányuló kirobbanása. A háború egyre szervezettebb, egy rendszeresebb, egyre nagyobb méretű gazsága az embernek, aki erre a célra egyre elképesztcbb arányokban alkalmazza a tudás vívmányait. Mintha titokzatos felsőbb hatalmak a háborút az emberiség végzetének szánták volna; mintha a tudás vívmányait és a technikai erők felhasználásának módját arra szánták volna, hogy az emberiség maga lerombolhassa azt, amit hosszú békés időben maga épített. A jövő kilátásai egyre komorabbak. Az összes előző háborúk nem pusztítottak annyit mint a világháború; azért nem, mert a múltban &• civilizáció eszközei sem voltak oly fejlettek és oly borzalmasan rombolók, s a természeti erőket nem tudták úgy fölhasználni. A világháború nagy gonoszság volt, de gondoljuk csak meg, hogy mit várhatunk egy olyan háborútól, amelyet azzal az arcátlan bevallott szándékkal indítanak, hogy kis országokat meghódítsanak, kis népeket az erősebbnek igájába hajtsanak, s ha önként nem adják meg magukat, akkor a kis országot és városait irgalmatlanul elpusztítják. S hogy gyorsan és alaposan elpusztíthassák, erre a tudás legújabb és legborzalmasabb találmányait fogják felhasználni. Ez nem nagyitó fantazmagória, mert a legutóbbi rövid hat-hét esztendő alatt több kis országgal és néppel ez történt. Mit várhatunk egy oly háborútól, melyre husz-huszonöt év óta készülnek, s gyárak, hámorok, bányák, olajmezők jórészt csakis erre a háborúra termelnek. És ime, Európában megint háború van, állítólagos háború, amelyről maguk a hadviselő felek azt mondják, hogy “ez még semmi”. Csakugyan ez még semmi, mert a tenger fenekén még csak néhány száz elsüllyesztett hajó van; még csak néhány ezer ártatlan embernek a holtteste szállt alá az óceán fenekére, borzalmas szörnyek közé; a szárazon is még csak egy-két kis népnek a városait pusztították el, a romok alá még csak néhány ezer öreget, beteget, gyermeket temettek; ez még nem háború, csak előcsatározás, vagy mi. De várjunk csak. Majd ha egész Európa lángba borul, le egész Suezig; majd ha húsz millió ember három esztendeig mást sem fog tenni, mint mindent pusztítani ami szépet és jót emberi tudás és civilizáció húsz év óta alkotott. És ebben a háborúban soha nem sejtett gázok, vegyöletek, sugarak, mindenféle hadi titkok fogják a rombolást oly szörnyűvé tenni, hogy eltörpülnek mellette az átélt világháború borzalmai. Azután az emberiség belefárad, halálosan elgyöngül, mert nem marcangolhatja egymást pihenés nélkül, s valahogyan ismét béke lesz, ami azért szükséges, hogy az emberiség kipihenhesse magát, hogy azalatt a civilizáció még fényesebb legyen mint eddig; hogy a tudomány még borzalmasabb pusztító eszközöket eszelhessen ki, mint eddig. És ha az emberiség kipihente magát, úgy 30—40 év múlva, vagy mondjuk minden ötven esztendőnként újabb és újabb háborúk lesznek, mindegyik borzalmasabb az előbbinél s jaj a civilizációnak. De a kultúrának is. E szerint nincs remény? Azt hisszük, hogy van. Ha a tudásnak esetleg oly szörnyű eszközei lesznek, hogy láthatatlan és zajtalan repü 1 ő g é p e k a stratoszférából küldenek le gyújtó sugarakat, halálsugarakat, mérges gázzal telt tömböket, melyek óriási körzetben minden várost, hajókat, ipartelepeket, erdőt, mezőt elhamvasztanak és felperzselnek; ha minden arzenált és munciógyárat felrobbantanak, ha titokzatos sugarakkal minden gépet minden ÁPOLÁSA ODVAS FOGAK Közli: Dr. MAJOROS JÁNOS fogorvos Az elromlott lyukas fogakra, különösen a hátulsó őrlő molárisokra, az odvas fog nagyon találó elnevezés. Mivel a moláris fogakban az ideg sok foghalmazzal, (dentin) van beburkolva, a szuvasodásnál, romlásnál a fogbeteg nem érez fájdalmat. Sokszor a fog koronájából a foghalmaz kirodhat s csak a zománc marad meg. Ilyen odvas fogba egy babszemnyi étel szorul bele minden evésnél s percekig tart az étel kivájása, ha ezt valaki elhanyagolja, akkor a betolult ételmaradék r o t h adásnak, oszlásnak indul, s a legkellemetlenebb szájbüzt okozza. Ha az ilyen odvas fog megfájul, az illető már anynyira megszokta a nagy odút, hogy nem akar az igazán nagy fájdalmat okozó fogától megválni, elmegy a patikába fogcseppekért, s próbálja a fájdalmat csillapítani, ez párszor sikerül, de minél gyakrabban megfájdul a fog, annál nehezebben lehet a fájdalmat lecsillapítani. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen elhanyagolt odvas fogat csak abban az esetben huzatnak ki, ha az illető egy vagy több éjszakát álmatlanul töltött. Ilyenkor megvan a nagy panasz, elmondja a páciens, mi mindennel próbálkozott, hogy a fájdalmat megszüntesse, a leggyakoribb gyógyszereknek a háznál található étel ízesítők vannak használva, úgymint: ecet hidegen és melegen, fekete bors, sós melegvíz, s ritkább esetekben a foghagyma, végül a pálinka, s mivel az utóbbit sajnálta kiköpni, tehát ez annyiben segít, hogy a szesz ereje a központi ide- * S hajót és vonatot megállítanak s óriási körzetben minden élőlényt megfullasztanak; ha néhány száz repülőgép egymás után óriási területeket lakatlan és élettelen sivataggá változtathat, akkor nem lesz gyenge kis nép és erős nagy nép, akkor a fehér emberiség észbe kap, fogcsikorgatva békét hagy egymásnak s meglesz az örök béke, a hörcsögbéke S nyugodtan kezdheti a civilizáció újra fölépítését, mert egy nép sem fogja többé fenyegetni merni. Yartin József. 7-ik Oldal geket bénítja el, vagyis részegséget idéz elő. Az elodvasodott, teljesen tönkrement fog eltávolítása a fogorvosoknak is fejfájást okoz. Az ilyen fogban a fogbél gyulladásba jön, a fogpárna megdagad, s az érintéstől is fáj, a befecskendezésnél a procain nem szívódik fel az idegig, mert a foghus az iritációtól telve van megbetegedett vérsejtek kel s emiatt a foghúzás nagyon fájdalmas. Ha valakinek odvas foga van, ne várjon addig, amig az megfájul, mert ha annak idején huzatja ki, akkor nem fogja szidni a fogorvost hogy kibírhatatlan fájdalmat okozott neki a kihúzással. Különösen vigyázni kell a gyermekek első őrlő fogára, amely hat éves korban nő. (six year molar). Ezt a fogat a mamák mindig tejfognak mondják, ezt abból következtetik, hogy az még nem esett ki, de ez az első maradandó nagy fog, amit m á skülömben kulcs-fognak is nevezünk, mert e szerint alakul az álkapocs, tudniillik, ha ez a fog idő előtt lesz eltávolitva, a többi fog rendetlenül nő, s onnan származik a görbe álkapocs. A nagyobb városokban az iskolaszék fogorvosokat alkalmaz az iskolákban, de például Youngstownban, de többnyire a kisebb városokban, hébekorba ápolónő vizsgálja meg a gyermekek fogait, s mivel semmi ellenőrzés nincsen s a gyermekek félnek a fogorvostól, az iskolába járó gyermekek kilencven százalékának rossz a foga. A szülők a gyermeket csak akkor viszik a fogorvoshoz, ha már kibirhatatlan fogfújása van, s ilyenkor már nem lehet a fogat megmenteni. Legalább a tehetősebb szülők vigyék el a gyermekeiket a fogorvoshoz, kétszer egy évbe, fogvizsgálat végett, ez valósággal életfeltétel itt Amerikában, ahol olyan fiatalon veszítik el fogaikat az emberek. Sok leány gyermeket a mamája elvisz a beauty shopba, permanent wave-re, ha arra telik, akkor a fogak megvizsgálására sem szabad sajnálni a pénzt, mert a szép fog valóságos kincs az ember szájában. -----------o----------If we can’t trust ourselves to trust others, it’s time we close up the book. <tUHlY«S£'lT. lheumatismX£ 3 relieve torturing pain oi Rheumati*»: ^iritis, Neuralgia, or Lumbago In a few • nutea, get NURITO, the splendid formula, ed by thousands. Dependable—no opiate*, oes the work quickly. Must relieve cruel lin, to your satisfaction, in few minutes Of our money back. Don’t suffer. Ask you* mggist today for NURITO on this guarantee.
