Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-05-09 / 19. szám
8-ik Oldal __Verhovayak Lapja 1940 Május 9. INNEN IS... ONNAN IS... (Folytatás a 4-ik oldalról) verezni és a “nagy összecsapás” az egyenruhájukról elnevezett gyalogságnak: a vörösöknek és a kékeknek a végső nagy harca május 20-án lesz Woodring hadügyminiszter, Marshall vezérkari főnök s más minisztériumi és katonai előkelőségek jelenlétében. A vezérkar meghivta a kongresszus összes tagjait is. Ezeket a nagy tavaszi hadgyakorlatokat csaknem minden évben megtartják. Tavaly még meghívták a külföldi attasékat azokra, most azonban nem küldtek nekik meghívókat, minden bizonnyal azért, mert az idei hadgyakorlatok titkos jellegűek lesznek. Békeidőben még sohasem folytak le az Egyesült Államokban ilyen nagyarányú manőverek, mint amilyenek ezek lesznek. A manőverrel kapcsolatban szárnyra kelt az a hir is, hogy valószínűleg most fogják kipróbálni azt az újfajta bombát is, amely eddig sehol sincs még használatban és azt a legpusztítóbb erejű robbanóeszköznek mondják, amit a haditechnika eddig kitermelt. Március közepe táján a Szövetségi Szenátus hadügyi bizottsága zárt ajtók mögött órákon át tárgyalt LESTER P. BARLOW-val, az ismertnevü feltalálóval, aki leírásokkal és fényképekkel bizonyította ezt be. Szabadalmáért mesés összeget kapott most a Szövetségi Kormánytól. A Barlow-bomba főalkatrésze folyékony oxigén és szén. Tulajdonképen aknaformáju, de nemcsak a viz alatt, hanem a levegőben is robbanhat. Gerald P. Nye szenátor kijelentése szerint “hatása olyan borzalmas, hogyha közhasználatba menne át, a háborúskodó nemzetek inkább a békére gondolnának, mint a hadakozás folytatására, mert könnyű szerrel kiirthatnák vele egymást az utolsó katonáig.” Ezt a “repülőaknát” fogják most kipróbálni, mely már a U. S. A. hadsereg tulajdonát képezi és korlátlan mennyiségben gyártható is. Kezelése állítólag teljes biztonságot nyújt. A NAPOKBAN CHICAGÓBÓL Huziányi István tagtársunk egy dialógot küldött be hozzánk leközlés végett, melynek a cime: “Janika meséje”. A Janika és Anyukája között lefolyt dialóg azonban tulhosszu s tér szűke miatt le nem közölhetjük, hanem kiragadunk belőle egy igen érdekes részletet, mely VERHOVAY GYULÁRÓL szól s azt e helyen közzétesszük: . . . JANIKA: “Most pedig, édes jó anyukám, meséljél valamit; nem tudok aludni. Arról az országról, ahol a hazaszeretet tüze lángolt a szivekben.” ANYUKA: “Amit most elmondok, nem mese, hanem igaz történet, melyet Verhovay Gyula emlékezetére, Nt. Kovácsi Miklós István philadelphiai magyar református lelkész irt 1916 február 14-ikén, a Verhovay Egylet 30 éves fennállása alkalmára. “Most visszaemlékezésemben még egy napjainkat is mélyebben érintő dolgot irok le Verhovay Gyula hazafias működéséről. Az időben volt Kassa körül egy nagy katonai gyakorlat, a külföldi nagyhatalmak képviselői megjelenésével, amely alkalommal a rendezett egyik fényes udvari ebéden a diplomáciai szokásoknak megfelelően ilyen pohárköszöntő hangzott el: “A MINDEN OROSZOK CÁRJA — ÉLJEN!” Ez a felköszöntő nagyon fájdalmasan érintette abban az időben a magyar nemzet érzelmeit, mert a magyar az orosz cárban már akkor nemzetsége, szabadsága, országa legnagyobb ellenségét látta. Dehát hatalmas helyről hangzott a szó — a nemzet fájdalma csak a honfiszivekben sajgott. Az ajkak zárva maradtak. De a “FÜGGETLENSÉG” aranytolla, Verhovay Gyula, a nemzet jogainak, lelkének lelkes védője nem habozott, megírta a “Kassai Tószt' cimü nagy vezércikkét és hevesen tiltakozott, hogy a magyar nemzet nevében a magyar nemzet legfőbb ellensége magasztaltassék. A hazafias cikke a közvéleményben nagy hatást tett. Verhovay Gyula népszerűségét emelte; — de voltak lakájlelkü hazafiak, akik az írót lehetetlenné akarták tenni és a Házban az iró-képviselő ellen megtorlást terveztek. De hát a független hazafias toll emberét nem kisebb ember védelmezte meg, mint az akkori kormánypárti Jókai Mór, a nagy regényíró és tollforgató, aki kimondta, hogy azt lehetetlenné tenni nem szabad, aki a magyar nemzet legnagyobb ■ ellenségének az orosz cárt nevezi. Igen, az a Jókai Mór, akiről kartársai elmondhatták, hogy “Kossuth szavainak elhangzása óta hazát szeretni tőle tanult a magyar." Ez a Jókai a hazafias ifjú harcostársnak önzetlenül segített! És 1915—16-ban a nagy világháború mennyire igazolta, hogy Jókainak, Verhovay Gyulának és a nemzeti érzülatnek teljesen igaza volt! Mert hisz Verhovay neve alatt a magyar honszerelem virágainak itt túl a tengereken és a szabadság nagy országában kinyitni, virágozni kell, mert a költő szavaival: “Romlott szív és romlott elme Kit hazája hő szerelme Szép tettekre nem hevít!” JANIKA: “Ennek a történetnek a tanulságát örökké a szivembe Bárom, édes anyukám.” Rossz időket élünk, Építünk homokra, Hajtjuk fejeinket, Idegen járomba. Május másodiki számunkban közöltem, hogy a magyar HAT5 rövidhullámú leadó zavaraival kapcsolatban a következő táviratot küldtem Budapestre a rádió klub nevében: Radio Labor Budapest, Hungary Rádió uj hullámon érthetetlen Stop Kettő heti megfigyelés legalább hat erősebb állomás áthangzását bizonyltja Stop Helyzet zsúfoltság miatt reménytelen Stop Rögtöni orvoslást uj sáv hírlapi közlését kérjük Stop Kábelválaszt Verhovay Rövidhullámú Radio Klub Pittsburgh Pa. Május hó negyedikén ezt a sürgönyválaszt kaptuk: Verhovay Rádóklub Pittsburgh Erősebb állomások áthallását uj rádióhullámunkon mi is megfigyeltük a lehetőséghez képest intézkedünk Radiólabor. Lapunk főszerkesztője megkért, hogy amikor a választáviratot ismertetem, fűzzek hozzá nehány megjegyzést is. Tudja az ég miért, de még ilyen nehéz szívvel nem fogtam íráshoz. Nem is megy a dolog. Múlt számunkban írtam, hogy a nehéz időkre való tekintettel nem óhajtjuk az óhaza intézkedéseit egyoldalú megvilágításban kritizálni. Azt is kiemeltem, hogy nagy dologról van szó. Az a veszedelem fenyeget, hogy a magyar kísérleti adások sovány menüjéhez hosszú évek alatt keservesen hozzászoktatott világhallgatóságot épen a mai sorsdöntő időkben egy csapásra fogjuk elveszíteni HAT5 állomás teljes kudarca miatt. Jönnek is a panaszos levelek mindenfelől s valamennyien úgy érezzük magunkat, mint a gyerek, akinek a sors még a sokat becsmérelt medvecukrot is kiütötte a kezéből. Diák korom virágnyelvén szólva, a szórások mai formájában igazán kár a benzinért. Köszönjük Rádió Labor melegszívű munkatársainak a gyors távirati választ. Kívánjuk úgy nekik, mint jómagunknak, hogy a “lehetőséghez képest intézkedünk” kifejezés ne maradjon frázis. Én ugyan úgy képzeltem, hogy ez a távirat a magyar közlésekre fenntartott valamelyik másik hullámhossznak azonnali üzembehelyezésével fog megörvendeztetni bennünket. Rosszul esik ráébredni, hogy ha van a világnak nemzete, amelyik adott körülmények között rögtön, villámgyorsan és helyesen cselekedhet, az nem a mi fajtánk. Ha majd egyszer mégis ráérnek otthon intézkedni, a mi segítségünkre mindig számíthatnak. Mi helyünkön maradunk és sovány jelentéseinket hallani fogják amig csak a magyar állomás hivójele teljesen ki nem hal a rádióélet zajos világából. MARKOVITS ÁRPÁD JÓZSEF. Amerika első első felfedezője magyar volt Amerika első ismert és kétségtelen felfedezői — félezer évvel Columbus előtt — a középkor nagy tengeri hóditói, a NORMANNOK VOLTAK. Az “ismert” és “kétségtelen” jelzőre azért volt szükség, mert valószínűleg századokkal a normannok előtt ir és baszk hajósok is jártak Amerika partjain és ott telepeket is létesítettek. Az ir és baszk hajósok azonban eltitkolták a felfedezett, halban hihetetlenül gazdag partok létezését. A normannok a Krisztus utáni X. század közepetáján telepedtek le Grönlandon. Vörös Eriknek, a grönlandi normann törzsfőnek a fia, Leif el akarta terjeszteni Grönlandon a kereszténységet. Amikor ez nem sikerült, keresztény hit testvéreivel együtt hajóra szállt, hogy uj hazát keressen magának. Labrador partjain kötnek ki, ezt a kopár vidéket elnevezik Hellulandnak, kövek földjének. Itt nem telepedtek meg, hanem elhajóztak Markland, az erdők földje, a mai Szent Lőrinc folyó vidéke mellett és a még délebbre talált nyájasabb partokon alapítottak uj hazát. A normannokkal együtt egy keresztény hitü idegen is elhajózott az Újvilág partjaira, akit a norvég krónika Tyrkernek, vagyis töröknek nevez. Ez szőke és magas germán társaival ellentétben alacsony és barna volt és a krónika szerint mindenféle mesterségben jártas. Ez a “török” egyszer elkalandozott a vidéken. Egy idő múlva izgatottan rohant vissza társaihoz és előadta, hogy vadontermő szőlőt talált. A normannoknak nagyon ízlett a gyümölcs, a mely Norvégiában sem termett s róla Vinlandnak, a “Bor-földjének” nevezték el uj hazájukat. Pivány Jenő és Matolay Tibor alapos okokkal bizonyították, hogy ez a Tyrker, Leif normannjának idegen társa csak magyar lehetett. A régészeti emlékek a>apján bizonyosan tudjuk, hogy a honfoglalás előtti magyarság nagyon élénk kereskedelmi összeköttetésben állott a normanokkal, akik a legtöbb nagy hóditó néphez hasonlóan, messzeágazó gaz dasági összekötettéseket is létesítettek. A normann kapcsolatok jeles kutatója, Horváth Tibor szerint a normann gazdasági érdekek nek nagy szerepe lehetett a honfoglalás előtti magyarság megszervezésében. A normannok részben azért alapozták meg az orosz birodalmat is, hogy biztosítsák Bizánc és az arab világ felé vezető kereskedelmi útvonalaikat. A leletek azt mutatják, hogy a magyarság északi kapcsolatai a hon foglalás után sem szűntek meg. A középkori magyarság életében a német befolyásnál nagyobb szerepet ját szott egy észak-déli kulturális vonal, amelynek jelentőségére Németh László mutatott rá legutóbb. Ez a vonal északon Lengyerországon keresztül Skandináviáig hatolt, délfelé pedig Olaszország és Bizánc voltak a végpontjai. A keleti, arab és bizánci kútfők a honfoglalás és a kalandozások korában túlnyomórészt törököknek nevezik a magyarokat. Miután a kalandozások korában még élénk volt a normann kapcsolat, egy magyar vitéz könnyen kerülhetett normann szolgálatba. J. V. --------------O-------------Potatoes and apples can be peeled with a new attachment for electric food mixers. Ó kifogyhatatlan, O, égi irgalom Óvjad nagy csapástól Ősi jó Magyarhont! Görgeti egyik nap, másikra őn-sulyát: Csak a jó ég tudja szivünk nehéz buját. A testvéri szeretet jegyében irta: MESEMONDÓ.
