Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-18 / 3. szám

1940 Január 18. 7-ik Oldal MÉRLEG Uj esztendő és uj évtized kezdődött. Üzlete mberek megcsinálták az elmúlt év mérlegét, meg állapították, mennyi a bevétel, mennyi a kiadás, kiszámították a tar­tozik és követel oldalak egyenlegét és kimutatták, mennyi volt az elmúlt év haszna, vagy esetleg ráfize­tése. Okos üzletember nem­csak a végeredményt nézi meg, hanem azt is megpró­bálja, miképen lehet tanul­ságot szerezni az elmúlt esztendőből a jövendőre. A számokból kiokoskodj a, hogy hol követett el hibát, s hol csinált hasznot hajtó üzle­tet. Tulajdonképen nem csak az üzletről, hanem a magán életről is mérleget kellene csinálni minden esztendő végén. Tudom, hogy ez fia­talok részére hiábavaló ta­nács, mert a fiatalok nem sokat törődnek az elmúlt észt endőkkel. Zabolátlan fantáziájuk előre száguld, a messzi jövendőbe, szinezge­­tik az elkövetkező esztendő­ket s hisznek rendületlenül szerencséjükben, vágyaik tel jesülésében, bíznak siker­ben, gazdagságban, boldog­ságban, mert meg vannak győződve arról, hogy mindez születési joguk. Talán iga­zuk is lenne, joguk van si­kerhez, földi javakhoz, bol­dogsághoz, éppen csak az a baj, hogy a mai bonyodal­mas és össze-vissza kuszáit élet nem igen respektálja az egyének születési jogait. Akiknek a haja már dere­­sedik, azok tudják, hogy nem nagyon okos dolog hin­ni a csodákban. Manap­ság csak a rossz csodák ide­jét éljük. Százszoros erővel kell küzködnünk azért, hogy valami kis jóságot, szépsé­get teremtsünk magunk körül, mert a mai világban, szépség, jóság, lelki öröm nem jön ingyen. Talán azért, mert olyan nagy szűk ségünk van rá. Vannak emberek, akiknek elmúlt esztendejéről az új­ságok csináltak mérleget. Nem volt szükségük arra, hogy feljegyezzék az életük teljesítményét, mert nyil­vántartották ezeket az új­ságok. Vannak emberek, akik ha mérleget akarnak csinálni az elmúlt évről, ilyen tételeket könyvelhet­nek el: elsöpörtem a térkép­ről egy országot, két orszá­got. Megöltem, megölettem ennyi és ennyi ezer embert. Valószínű, hogy minden a “vagyon” oldalon szerepel a mérlegben, hogy mindez az elmúlt esztendő sikerét, tel­jesítményét jelenti, de egy­szer mégis csak elérkezik egy teljesen igazságos mér­legkészítés, amikor fizetni kell minden hamis könyve­lési tételért. Nagy életek nagy mérle­gének eredménye csak bajt hozhat ránk. Nekünk, ma­gunknak, kis névtelen em­bereknek kell megszereznünk mindazt, ami az évvégi mér­legben örömet, teljesítményt és sikert jelenthet. Nem hí­rességre és pénzbeli sikerre gondolok. Hanem olyan si­kerre, ami indokolttá teszi életünket, ami méltóvá tesz bennünket arra, hogy em­berek legyünk, részei az életnek. Nem az embertől összevissza kavart életnek, hanem annak az isteni cso­dának, ami minden emberi bűnökön és tébolyokon túl is csodálatos és isteni. Tulajdonképen minden embernek könyvet kellene vezetnie minden esztendejé­ről. S ha dicsekedő kedv­ben van, talán meg kellene nézni az elmúlt év kötetét, hogy ugyan mivel is érdemli meg a dicséretet, elismerést s mivel is érdemli meg egyáltalában az életet. Háromszázhatvanöt nap és ennyiszer huszonnégy óra volt az elmúlt eszten­dőben. Vájjon ebből a hosszú időből hány napot és hány órát szentelt jó­ságnak, haladásnak, se­gítésnek? Hány napot és hány órát pazarolt el tét­lenséggel, amit nem nevez­het jogos pihenésnek? Adott-e valami ajándékot az életnek: ajándékra, se­gítésre szoruló embertársai­nak? Európából ezrével mene­külnek ide az emberek, aki­ket ártatlanul üldöznek. Vé­letlen szerencsénk, hogy mi nem vagyunk az üldözöttek között. Semmiesetre sem ér­demünk. Vájjon segitett-e mindenki, aki békés, szabad Amerikában él, legalább egy európai menekültet, egy hajléktalant hajlékkal, egy éhezőt étellel, egy elkesere­dett embert vigasztalással, biztatással, kéz szorítással? Egészség, betegség is érdem nélkül jut ki az emberre. Vájjon az egészségesek se­­gitették-e azokat, akiknek múlt esztendejét betegségek keserítették el? Amerikai magyarok, akiknek életét az elmúlt évben s az elmúlt évtizedben fel mérhetetle­nül segítették az egyesüle­tek, segitettek-e vájjon egye­sületeket, hogy ezek aztán fokozottabb mértékben se­githessék a nagyobb tö-' megeket? De nagyon helye volna az újévi fogadalmaknak. De áldásos lenne, ha megértené minden ember, hogy a nagy világégésben is irtózatosan nagy szükség van minden egyes ember kis erejére, pár órás segítő készségére, mert hiszen életünket nemcak a világpolitika k o rmányozza, hanem az egyes ember is. S százszorosán kell az egyéni jóság és szívesség akkor, amikor az érthetetlen és általános politika akármi­lyen cél szolgálatábau öli, kínozza és keseríti az em­bert. De kár, hogy az ember nem tudja és nem akarja megérteni, hogy minden em bernek van életirányitó ha­talma akkor, ha meg van szivében a jóság és segítési vágy. Miért ne fogadhat­ná meg minden, de minden jóakaratu ember, hogy eb­ben a viharos uj esztendő­ben feltétlenül segíteni fog egy európai menekültet? És van olyan ember, aki azt mondja magáról, hogy: ké­rem én nem vagyok jóaka-Verhovayak Lapja EGYEZER DOLLAR készpénzjutalom vár ar­ra, aki 1940 február 1-én kezdődő országos tag­szerzési versenyünk első nyertese lesz. Lapunk következő számában be­jelentjük versenyünk részleteit, már most kérjük azonban, hogy a versenyre készüljön fel! ratu ember. Minden ember azt hiszi magáról, hogy jó és szives, de bizony ennek éppen az ellenkezője derül­ne ki, ha mérleget csinálna az elmúlt évről. Miért ne fogadhatná meg minden amerikai magyar például, de úgy, hogy meg is tartsa ezt a fogadalmat, hogy egyesületének egy uj tagot szerez ebben az évben, hogy igy erősítse azt a vá­rat, amely védi és menti őt, amely segítő kezet jelent bajban és sorscsapásban?... Miért ne szánhatna minden asszony havonta egy-két délutánt arra, hogy ágyhoz kötött betegek zavaros ház­tartásában rendet csináljon, főzzön vagy süssön nekik, vigasztalja őket egy cserép muskátlival, üveg befőttel és nehány jó szóval. Mindenki szeret dicseked­ni, mindenki szereti azt hinni, hogy ő külömb, mint a másik. Tessék csak végig nézni az elmúlt esztendő mérlegét, ha nincs is leírva. Vájjon milyen tételek van­nak a jóság, jótékonyság, FELHÍVÁS! Az Amerikai Magyar Szövetség Központi Irodája felhívja az amerikai magyarság figyelmét arra, hogy mindennemű bevándorlási, polgárosodási, segély, öreg­kori nyugdíj, vagy bármilyen más kérdésben szívesen szolgál díjmentes tanáccsal és segítséggel a hozzá for­dulóknak. Bárminemű megkérdezést magyar vagy an­gol nyelven szíveskedjék a következő címre küldeni: AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION - 1726 Pennsylvania Avenue Washington, D. C. The Executive Office of the American Hungarian Federation calls to the attention of the American Hungarians that it is ready and anxious to give free advice and help in all problems concerning immigra­tion, naturalization, aid, old age benefit, etc. Please address all communications to the AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION 1726 Pennsylvania Avenue Washington, D. C. szives segítés rovatában? Vájjon adott-e egyesületé­nek annyit, amennyit ka­pott? Bizonyosan az derülne ki, hogy tartozik. Tartozik sok szívességért, sok segítésért. Lehet fizetni ebben az esz­tendőben is. S aki őszintén és igazán szeretne jó lenni s szívből szeretné megérde­melni isteni értelemben vett ember nevét, az ebben az évben sietni fog törleszteni az élettől kapott adósságát, mert hiszen, ki tudja, hány esztendő még az élet?... És van-e még sok alkalom arra, hogy kiegyenlítsük azt a számlát, aminek egyenlege ügyében bizony magyaráza­tot kell adnunk valahol, va­lamikor, valamilyen formá­ban ... Gazdag, sikeres és hasz­­nothajtó mérleget kívánok ebben az évben minden jó­akaratu embernek. Fülöp Ilona.--------------O-------------­NEW YORK, N. Y. Hangverseny a Magyar Könyvtár­ban hires művészek szereplésével 1940 január 17-én A new yorki Magyar Könyvtár ez évi első hangversenye méltó kezdete lesz az 1940 év előadás­sorozatának. Hatalmas, másíélórás hangverseny keretében fog fellép­ni Book Rózsi operaénekesnő, Ha­vas Kató hegediimüvésznő és Lu­kács Gábor, zeneszerző, zongora­művész. Book Rózsit és Havas Katót nem kell bemutatni az amerikai kö­zönségnek, mert eddigi fellépéseik­kel hatalmas zeneértő tábort hódí­tottak meg művészetük számára. Book Rózsi a new yorki WQXR rádióállomás állandó közreműködő művésze lett, mig Havas Kató si­­kert-sikerre halmoz a keleti álla­mok hangverseny dobogóin. A Magyar Könyvtár vezetősége, híven az eddigi gyakorlathoz, ja­nuár 17-i hangversenyén is be­mutat az amerikai közönségnek egy fiatal magyar művészt, Lukács Gábor személyében. Lukács néhány hete érkezett Amerikába s noha Európában már jólcsengő nevét" vivott ki művészetével, a Magyar Könyvtár hangversenyén lép el­­sőizben haingversenydobogóra New Yorkban. Lukács nemcsak mestere hangszerének, de nagy remények­re jogosító komponista is, amiről különben a közönségnek is lesz alkalma meggyőződni. Külön meglepetése a hangver­senynek Dr. Herz Otto, Európában kiváló hírnévvel rendelkező kísérő szereplése. Ez alkalommal Book Rózsit és Havas Katót fogja ki­sérni Herz dr., aki nem csak hangszerének fölényes kezelésével, hanem csodálatos emlékező tehet­ségével is széles körben ismert.-------------0------------­Y. W. C. A. NAGY KAMPÁNYA Pittsburgh, Pa. — A ma­gyarság által közismert In­ternational Institute-ot fenn tartó Y. W. C. A. ez évi ren­des gyűjtési kampánya ja­nuár 22-én kezdődik el s február 5-ig fog tartani. Ezen idő alatt ennek az in­tézménynek barátait, támo­gatóit felkeresik azok, akik a szükséges összeg $102,-342.00 összehozására olyan szives készséggel vállalkoz­tak. Ebből az összegből fede­zik a központi helyiség és tiz különböző fiók intézmény fenntartási költségeit. A jelenlegi gondterhes időkben kétszeres jelentősé­ge van ennek a gyűjtésnek. Hiszen a YWCA béke időben is nemes, áldásos munkát fejtett ki, az európai hábo­rú most sokszoros feladatok elé állítja. • Olvasóinkat, barátainkat kérjük, hogy ki-ki tehetsége szerint járuljon ehez a gyűj­téshez. A kampány vezetője Mrs. James C. Reá, akivel együtt 45 csoportba osztva négy­száz asszony testvérünk vál­lalta magára, hogy a szük­séges összeget begyűjtse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom