Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-03-28 / 13. szám
■ . ' ■ (Ver hoy ay Journal) VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 MÁRCIUS 28. NO. 13. SZÁM MEGTORPANT A BÁRÁNY A HÚSVÉTI bárány kedvesen megtorpant. Tavaszt, napfényt, virágot, smaragzöld gyepet várt és Íme: nehéz, sötét felhők gomolyogtak eléje és szép, fehér tavaszi bundáját havasesővel ostorozta a fagyos északi szél. Nagy, kerek szeme rámeredt a süvítve érkező gonosz felhőkre és friss kis agyában ez volt az első gondolat: — Hát ez az élet? De igy járt tavaszával a Szépgondolat, a Jóság, a Robin és a Virág is. így járt minden a földtekén, sőt maga a Föld és Csillagvilág is igy járt a tavaszi Nappal. Az öreg Örökfény foltot kapott ragyogó ábrázatán, — bizonyosan a ködös földi utján, — és bágyadt betegen ébredt rá márciusra. És az Ember is nagyon elszomorodott. Mit is csinálhatott volna egyebet elfagyott vágyaival? Földmivelö János visszalökte ekéjét a téli szállásra. Verhovay Panka rásirt szép húsvéti bokrétájára. Lótófutó Pál, a nincstelen, összekapargatta szenes pincéjében a tél sovány hagyatékát és újra befütött az öreg kályhába. És Poétaszivü Richárd, — aki rajongó szeretettel ápolgatta mostanában Petőfi felfrissült reményeit, — megírta különös tavaszi versét: KÜNN HÓ SZITÁL ÉS FAGYOSKODIK A HUSVÉT. ÉN JÓ ISTENEM, MILYEN FEHÉR AZ UJ RÉT! JAJ, MILYEN JEGES JÉZUS MEGVÁLTÓ ÚTJA — ÉS MILYEN NEHÉZ A SZIVEM SZOMORÚJA! KÜNN MÉG A FARKAS . . . ÉS BENN BÉGET A BÁRÁNY. A RÜGY DIDEREG SZEGÉNY BARACKFA ÁGÁN S A RIGÓ SZIVE, MINT AZ ENYÉM IS. NÉMA. CSAK EGY KÉT BUS VÁGY ZOKOG FEL BENNE NÉHA. De a költő letette a tollat, aminek hegypn csurgott még a bánat, mert — úgy gondolta, — minek a bánat? Mire jó? A bánat gyengeség, az öröm erő. Hát elő az örömmel! És hát a húsvéti bárány is olyan riadtan nézett vele szembe, hogy nem volt szive még jobban elbusitani. így szólt hát hozzá és egyben minden más bimbózó életekhez is, a lélek egyszerű, de mégis rimtelen hangján: — Ej no, kedves kistestvér, ne rémülj rá úgy a tavaszodra. A szél fut és el is fut innen egyszer s viszi is magával, amit most ránkhozott. A felhőt, a havat, a szivek szomorúságát, rügyek ijedését, mezők dermedését, a bűnt, a gondot, a telet, a farkast és — akármennyire bágyadt is még a Nap, — nemsokára újra ránkragyog és megjön a Tavasz. Béka koma, — bár még jég alatt gubbaszt, — stimmeli is már a hegedűt. Mert az Ur rendelte igy. Ő huzat vele egy nótát . . . TARNÓCY ÁRPÁD. Az Igazgatósági Gyűlés Főbb Határozatai Egyesületünk Igazgatóságának félévi rendes gyűlése lezajlott. Uj igazgatóinkat szívós, hétköznapi, rendes munkájukból e hó 11-ikén elszólitotta a kötelesség s örömmel gyűltek össze a Verhovay közös családi asztal köré, hogy elintézhessék a Nagy Családnak a legfontosabb és legsürgősebb ügyeit és a Nagy Közösség javára elvégezhessék sokoldalú munkájukat. A Verhovay Igazgatóság hatáskörét kissé ridegen szögezik le uj Alapszabályaink 9. és 10. szakaszai, pedig az azokban körvonalazott munkássága szétterjed száz más irányba is, sőt uj biztosítási módozatokat és formákat is bevezethet, ha azoknak kívánatosságát szükségesnek látja és több esetben intézkedik olyan ügyekben is, amelyek feletti döntés a négyévenként egybehívott legfelsőbb fórumunknak: a Verhovay Konvenciónak hatáskörébe tartozik. Nagy érdeklődéssel fordult hát minden Verhovay szem Pittsburgh felé, hol egyesületünknek valóban a szive dobog és éber figyelemmel kisérte minden jó Verhovay Tag igazgatóinknak ténykedését. Egyben mindnyájunkat felemelt az a jóleső tudat, hogy nagyszerű intézményünk: a Verhovay Segély Egylet olyan magaslatra emelkedett ma már, amelyen egy színvonalon áll nemcsak a hasonló alapokra fektetett amerikai fraternal egyesületekkel, hanem a rendes amerikai biztositó társulatokkal is... Mindezeket tudva központi elnökünk forró óhaját mindnyájan magunkévá tesszük, midőn most a gyűlés befejezte után is azt kívánjuk: — “Fejlődjék kiterjedéseiben a testvérsegités terén végzendő szép Verhovay munka! Fokozódjék a nemzetséges tevékenység és éber szemek keressék annak lehetőségét, hogy leszármazottaink intézményünkben otthont leljenek!” Az igazgatósági gyűlésnek első legfontosabb tevékenysége szokott lenni egyesületünk egész adminisztrációjának felülvizsgálata, mely felöleli a pénztári rovancsolást és a központi hivatalvizsgálatot. Ezt a legnagyobb körültekintéssel és alapos felkészültséggel végezte el az Igazgatóság 3 bizottságra oszolva. Utána elfogadták és jóváhagyták a központi tisztviselők kimerítő jelentéseit is és hozzákezdtek az összes többi fontos ügyek letárgyalására, melyek igazgatóink idejét alaposan igénybe vették s nem egy napon láttuk őket még este hat órakor is munkában, holott a gyűlés reggel 9 órakor pontosan megnyílt. A gyűlés menetét és kronologikus sorrendben annak lefolyását lapunk múlt számában közzétett jegyzőkönyvek már elénk tárták s ez alkalommal csupán a fontosabb határozatokat világítjuk meg és ismertetjük meg olvasóinkkal. A szociális intézkedések legszebb megnyilvánulásai voltak ama határozatok, melyekben kimondotta az Igazgatóság, hogy felkarolja az éltesebb, nem polgár tagtársak ügyét s elősegíti polgárosodásukat. Igen értékes útbaigazító és felvilágosító könyvet ad ki teljesen díjtalanul azok kezébe, akiknek arra égető szükségük van. Ez a könyv fel fogja ölelni a polgárosodásra és az aggkori nyugdíjra vonatkozó összes tudnivalókat. Bevezette az Igazgatóság az uj Verhovay tiszteletfokozatokat, melyet megkap a diszokmánnyal és az érdemjelvénnyel együtt az a Verhovay egyleti tag, aki 75 uj tagnak megszerzését és egy évi-időtartamon át annak sikeres megtartását keresztülvitte. Ugyanezen “elismert” címre lesz joga azon fióktisztviselőnek is, aki ugyanazon fióknál Legalább 15 évet megszakítás nélkül, vagy különféle állásban 25 évet eltöltött. — Igazgatók, ellenőrző bizottsági tagok és központi tisztviselők az “elismert” rangfokozatot abban az esetben kapják meg, ha a központi vezetésben 12-si-MÉM
