Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-03-14 / 11. szám
18-ik Oldal 1940 Március 14. Verhovayak Lapja IOO70 MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK t *MOZI VILÁG f f HANGOS HETI HÍRADÓ A DRÁGA “NAGYMAMA” VIDÉKI BEMUTATÁSA Csiky Gergely örökszép meséjü, hangulatos, a régi békebeli Magyarország kellemes és nyugalmas derűjével bevont vígjátékénak kissé modernizált filmje lesz a a legközelebbi műsoron. Színdarabról filmmesét írni nem olyan könnyű, de a scenárió Írója mesteri módon oldotta meg feladatát és a filmben is kihozta Csiky darabjának minden szépségét, kedvességét, nem rontott a témán a modernizálás sem, sőt ellenkezőleg, mert a 80-as észtén-j dök regényessége ma, a rádió, repülőgép és lüktetőén gyors iramú I élet keretében kissé elavultan hatott volna. Cs. Aezél Ilona kitűnő alakítást nyújt a szerepében, az aranyszívű nagymamát rajta kivül ceak Prielle Cornélia játszotta oly nagy hatással, mint ahogy most Cs. Aezél Ilona szól az unokáihoz a filmen. Öreg, tragikus életét PITTSBURGHBAN MÁRCIUS 27-ÉN és 28-ÁN lesz előadás. FIGYELJE JÖVŐ HETI LAPUNKAT! csak az unokák aranyos mosolya és vidámsága teszi elviselhetővé és aki a maga bölcs nyugalmával minden akadályt el tud tüntetni a fiatalok boldogságának utjából. Rózsahegyi Kálmán az “öreg ember nem vén ember-’ alakításában ismét remekel. A két fiatal párnak tavaszi szerelmét nagyszerű humorral és melodramatikue kísérettel -festi alá Tódorka Szilárd nevelő urnák és Szerafin kisaszszonynak késői, őszi szerelmi nekilendülése. Szörényi Éva, Perényi László, Toronyi, Dajbukát Ilona és' a többiek tehetségeden illeszkednek el az együttesben. JÖN! JÖN! JÖN! TÓTH ISTVÁN TÁRSULATA PITTSBURGHBA Hosszú idő után megint new yorki színészek szerepelnek Pittsburghban. Tóth István lép fel tár sulatával a Grand Színházban már eins 27—28-án, szerdán és csütörtökön. Tóth Istvánt nem kell bemutatnunk, 25 éve járja a magyar telepeket színtársulatával. Gazdag műsort állított össze. A “Kié az aszszony” című parasztkomédiábán fellép T. Kondor Mariska, az amerikai magyarság kedvenc énekesnője, / továbbá Gáthy Tibor tenorista. Horváth Mariskát I)r. Horváth Gyula kiséri zongorán. Bemutatásra kerül még a legújabb cigányzenés magyar film, a “Szerelem a tanyán" — ugyanazon a műsoron. T. Kondor Mariska Far better it is to dare mighty things, to win glorious triumphs, even though checkered by failure, than to take rank with those poor spirits who neither enjoy much nor suffer much because they live in the grey twilight that knows neither victory nor defeat. —Theodore Roosevelt. A Drága "NAGYMAMA" Coraopolis-i Magyar Házban — Pénteken, Március 15-én este 8-kor Johnstown-i R.K. Temp. Hallban Szomb., Márc. 16-án este fél 9-kor Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Márc. 17-én d. u. fél 3-kor Windberi R.K. Templom Hallban Vasárnap, Március 17-én este 6-kor Donora-i Ref. Templom Halijában, Hétfőn, Március 18-án este 8-kor Sharon-i Magyar Házban ---------- Kedden, Március 19-én este 8-kor Crescent-i Magyar Házban — Vasárnap, Március 24-én d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban Vasárnap, Márc. 24-én este fél 8-kor Beaver Falls-i R.K. Templom Hallban Hétfőn, Márc. 25-én este 8-kor Ellwood City-i Magyar Házban — Kedden, Március 26-án este 8-kor 38 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 39 tudta, mit kell tennie. Van már ellensége, akit megöljön s van már ura, akihez beálljon! Mert az ő helye csakis ott lehet a Nagyur mellett, arccal ennek a bitangnak, aki Bogárkához mert kapni. Harc lesz s a Nagyurnak kell az erős, elszánt, dühös legény. Nem fogja elkergetni, ha felajánlja neki bosszúra orditó vérét! Bogárka! ... Méz gyűlt össze a szájában s a szive megzendült, ahogy visszagondolt arra a forróságos éjszakára. Szegény Bogárka! Azt hitte, ezzel ott fogja, örökre, a karjaiban. Nem fordult meg csacsi fejében, hogy éppen igy gyújtotta máglyává Dőli szivében a messziröpitő vágyat... Mert nagy ez a szerelem köztük s örök. Dölinek ki kell szakadni érte a porból s magával ragadni asszonyát is. Bogárka nem maradhat halászlegény szeretője, fejedelmi vitéz felesége lesz. Dőli méltó akar lenni a legszebbhez, legédesebbhez, aki az övé, csodálatba akarja boritani a szivét, úgy akar elébe állni, mint asszonya sérelmét megtorló hős. Mint egy olyan csillogó katonaur, félelmes az ellenségnek s gyönyörűség a szerelmesnek. Tán a Nagyur maga is ott lesz a lakodalmukon! Ilyen kedves képzelődések közt törtetett Dőli előre, távoli célja felé. Estefelé járt az idő, mikor a bozótos erdőszél egy nyílásából megpillantotta Böszpörém várát. Eddig szerencsésen elkerült minden bajt. Mert az a furcsa érzése volt, hogy csak addig fenyegeti veszedelem, amig ismerős helyen jár. Miért, miért nem, úgy hitte, hogy az ismeretlen rengetegben ő maga is ismeretlen marad. Innen kezdve csak annyit tud, hogy mindig északkeletnek kell tartania. Hanem Böszpörém várát, azt messzire el fogja kerülni. Bones gazda, remélte, nem fogja feljelenteni s üldöztetni, talán Bogárka is megmondja neki a dolgot, ha már nem birja szive terhét tovább s ketten csak eltitkolják valameddig. De mégis jó lesz a várat minél messzebb hagyni, ismeri a szökött cselédek sorsát s minden várnagy gyanakodó. Még elfogatná s tán éppen annak a leányevő farkasnak fogára kerülne! No, attól óvja meg az öregisten! S meg is óvja, mert a mellében érzi, hogy az ő dolgát nagyobb hatalmasságok, titkos Iz-ek rendezik. Ezek súgták neki, Iáin, azt is, mingyárt az első pillanatban, hogy egyenesen a Nagyur lábaihoz siessen, csak ott remélhet meghallgatást, sehol egyebütt... Most tehát késedelem nélkül napnyugatnak fordul s holdj öttéig egyet megy el a vártól, bé az erdő sűrűjébe. Ott eszik, pihen valamicskét s hajnal előtt majd félkarikában fordul ismét északkeletnek. Ez mentette meg Dölit attól, hogy mingyárt az első este belefusson Beő apó váró karjaiba, aki az Íjászokkal lesett rá a hadiut mentén húzódó cserjésben, a vár felett, északra. Azt bölcsen gondolta az öreg kondás, hogy a szökevény nem fut Böszpörémbe, de erre a nagy óvatos kanyarodóra nem számított. Hajnalig ette a méreg s majd kiszökött a szeme a folytonos duvasztástól, hogy el ne tévessze valahogy. A füle felől nem volt kétség, ismerte az erdő legkisebb neszét is. De csörtető éjjeli vad nem tévesztette meg. Ember nem osont át itt az éjszaka. Pirkadáskor dühös káromkodások közt nyargalt előre az utón, mert belátta, hogy Dőli túljárt az eszén. Az szegény lihegve szedte a lábát valahol az őserdő homályában. Igyekezett előtte, amennyire a föl-fölbukkanó gökerek, túrások, vackok hagyták. Olyan sűrű lombok borították be feje fölött az éget, hogy a nap járását sehogyse tudta megállapítani s ugyan félt, hogy eltéved végképp. Fáradságtól, félelemtől verejték patakzott le a hátán, a horgasinára. Nagy időt veszített s ha nem jól fordult, soha ki nem kerül élve ebből a végtelen erdőből. Igaz, Bogárka megrakta tarisznyáját a halászkunyhó szegény kamrájából, tán egy hétig is eléggel, ha szü-Jelenet a “Szerelem a Tanyán” című filmből
