Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-03-07 / 10. szám

1940 Március 7, mal________________________Verhovayak Lapja Az Amerikai Magyar Szövetség Jelentése MAGYAR RÜG YF AKARÁS Az Amerikai Magyar Szö­vetség Központi Irodájának negyed éves múltjáról a kö­vetkezőkben van szerencsém beszámolni: A Központi Iroda 1939 no­vember 15-én nyílt meg ideiglenes helyiségben a Re­formátus Egyesület szívessé­géből ingyenesen átbocsáj­­tott helyiségben. A Központi Iroda jelenlegi személyzete kívülem egy állandóan alkal­mazott iroda kisasszonyból áll. Az iroda berendezése után elsősorban bemutatkoz­tam az összes egyházközsé­geknél az illetékes lelkész urakhoz intézett körlevél formájában. Az amerikai ma­gyar nagy közönséget, a kü­lönböző magyar egyleteket és társulatokat pedig a ma­gyar nyelvű újságok szer­kesztőihez intézett levél ut­ján értesítettem arról a szó szoros értelmében korszakal­kotó hírről, hogy a nemzet fővárosában van már olyan intézmény, mely az ameri­kai magyarság érdekeit kép­viselni, ügyes-bajos dolgai­ban segítségére lenni és a magyarság befolyását nem­zeti kérdésekben emelni kö­telességévé tette. Az a szives fogadtatás, melyben személyem az egy­házak, egyletek, társulatok és a sajtó képviselői részéről részesült, nagy bizalommal tölt el a jövő sikere szem­pontjából Támaszkodva a szerkesztő urak jóindulatú támogatásá­ra, az Amerikai Magyar Szö­vetség Központi Irodájának megnyitásáról az amerikai magyar újságokban közzé­tett felhívás formájában ad­tam tudósítást. A felhívás­nak váratlan eredménye volt. December közepétől kezdve százszámra jött levél a ma­gyarságtól, melyekben taná­csot, felvilágosítást kértek tő lünk. Több mint ötszáz ke­resletre adtunk eddig vá­laszt, minden olyan esetben, ahol arra szükség volt, azon­nal érintkezésbe léptünk az amerikai hatóságokkal és megelégedéssel jelenthetem, hogy minden ilyen esetben előzékeny és érdemes választ kaptunk. A beérkezett keresletek nagy része vagy polgároso­dásra vagy pedig öregkori se­gélyre és nyugdíjra vonatko­zott. örömmel jelentem, hogy sok esetben kisegítet­tük magyar testvéreinket az illetékes hatóságoknál. Ter­mészetesen azon esetekben, ahol a polgárosodásért folya modó nem tud angolig, a legjobb akarat mellett sem volt sikerünk, mert a tö~­­vény megkívánja az angol nyelv tudását. Ezen sajnála­tos helyzeten addig segiteni nem lehet, amig a törvényt meg nem változtatják. Az Amerikai Magyar Szövetség nevében olyan törvényjavas­lat beadásán dolgozunk, mely megadná a polgárleve­let minden különösebb kívá­nalmak nélkül azoknak, akik 1914 junius elseje előtt ér­keztek az Egyesült Államok­ba. A Központi Iroda rövid fennállása óta hathatósan segítettük bajban és nehéz­ségben szenvedő magyar szár mazásu testvéreinket. Egy például deportálás előtt álló derék magyar özvegyet, aki­nek az volt az egyetlen sú­lyos bűne, hogy polgárjog nélkül, de a legjobb hiszem­­ben állami özvegyi segélyt fogadott el, megmentettünk a deportálástól és az állam követelését kiegyenlítettük. Több olyan idős magyart, a kinek nincs polgárlevele és aki a jelenlegi törvény ér­telmében sem öregkori se­gélyben, sem pedig öregkori nyugdíjban nem részesülhet, pénzbeli segélyben részesítet­tünk. Ebbéli munkásságunk csakis a rendelkezésünkre álló pénzösszeg szerény vol­ta miatt nem lehet nagyobb, de reméljük, hogy a tagok számának gyors növekedése a személyes segélyek sokszo rozását lehetővé fogja tenni. Az Amerikai Magyar Szö­vetség Központi Irodájának munkássága, annak dacára, hogy csak másodmagammal kell a rengeteg irodai mun­kát elvégezni, nem merült ki ezekben. Mint ügyvezető titkár, személyesen mutat­koztam be Detroitban a Szá­zas Bizottság előtt. Képvisel­tem a Szövetséget a New Yorki Első Református Egy­ház évi ünnepségén és a Ko­­váts ezredes emléktáblájá­nak leleplezése alkalmával beszédet tartottam a Szövet­ség nevében. Ezen beszédet magyar fordításban az Ame­rikai Magyar Népszava” tel­jességében közölte és a töb­bi magyar újságok említést tettek róla. A George Wash­ington születésnapját meg­­ünneplő estélyt a New Yorki Magya" Könyvtár és a Ko­vát ezredes emlékbizottság mtézményekkel közreműköd­ve sikeresen megrendeztük. Az Amerikiai Magyar Szö­vetség nevében fényes ame­rikai előkelőségek jelenlété­ben rövid beszédet mondtam. E hó 27-én pedig a Wash­ingtoni Bélyeg Gyűjtő Tár­sulat estélyén magyar bélyeg kiállítást fogunk tartani, mely alkalommal a magyar bélyeg történetéről fogok be­­-zélni. A felejthetetlen emlékű nagy magyarbarát Senator Borah elhalálozása alkalmá­ból sürgönyt küldtünk Mrs. Borahnak a következő szö­veggel: ‘‘Mély gyászában fogad­ja az Amerikai Magyar Szövetség legőszintébb rész vétét. Kiváló férje várat­lan halála következtében mi, magyar származású amerikai polgárok, ygla­­mint szülőhazánk, egy nagy barátot s a magyar igazság egy lánglelkü baj­nokát veszítettük el. Emlé­ke élni fog minden magyar szivében.” Az elhunyt Senator sírjára pedig koszorút helyeztünk a következő felírással: “Ever in our hearts.” Mrs. Borahtól köszönet nyilvánító választ kaptunk. Hogy Magyarország jelen­legi nehéz nemzetközi hely­zetére különösképpen felhiv­­iuk honatyáink figyelmét, mindazon szenátoroknak és képviselőknek, akiknek álla­mában és kerületében ma­gyar származású polgárok élnek, vagy akik megértő ér­deklődést mutattak a ma­gyar kérdés iránt, levelet intéztünk. Azonkívül szemé­lyesen tárgyaltam az ország­­qyülés bizonyos tagjaival egy olyan megmozdulás érdeké­ben, mely minden itteni ma­gyart megelégedéssel fog el­tölteni. Erről határozottabb ielentést nem tehetek, mert egyelőre titoktartásra va­gyok kötelezve. Ennyiből áll az Amerikai Magyar Szövetség negyed­éves multiáról szóló beszá­molóm A múlt hiányait há­rom hónap alatt kijavítani és helyreigazítani emberileg lehetetlen. * * * February 20, 1940. Dear Mr. Senator: May 1 respectfully call to your attention that the various Hun­garian organizations throughout the United States decided to es­tablish a central organization with headquarters in Washington, D. C. The American Hungarian Fede­ration represents those ■ Americans who emigrated to the United States prior the World War from historical Hungary, as well as those who emigrated after the World War from Trianon Hun­gary. Their total number — on which we do not have accurate figures as yet — is well over one million, concentrated in ten Eastern States, with a very con­siderable number in your own State of ;(...................____...7.___). The main objective of this or­ganization is to inculcate in the hearts and minds of all members love of their adopted Country, un­derstanding of the institutions and laws of the United States, and absolute loyalty to the Consti­tution. The Federation also wishes to promote closer cultural relation­ship between the historical develop­ment of the Hungarian people in the belief, that by these means the peace of the world and the preservation of peace in the United States can better be served. It is the natural duty of the Március van, alant még hó borítja a földet, de fent már van valami a levegőben. A levegő ködös, nyirkos, de már más az illata mint java télen volt. Talán az ébredő természet nesztelen zsongá­sának van ily illata. Közeledik a tavasz, a ter­mészet legbájosabb évszaka, a biztató, a reményt keltő, amit a régi rómaiak szent tavasznak, ver sacrumnak neveztek. A tavasz rügyfa­­kadás a téli fagy által meg­­dermesztett fákon és bokro­kon; a tavasz feltámadása, kikelete a meghalt terme-, szetnek; a tavasz uj gerje­­delmek ideje nemcsak a nagy természetben, de a népek életében is. Nem pusztán naptári véletlenség, hogy a nagy Cézár márciusban ro­gyott össze a szabadságot féltő összeesküvők tőre alatt; hogy Jézus rügyfakadáskor támadt fel s vele együtt uj hit, uj igazságok keltek ki a sírjából; hogy Petőfi szó­zatára a magyar nép már­ciusban riadt fel aléltságá­­ból. A természetnek és népek­nek gerjedelmei hóolvadás­kor robbannak ki s nemcsak a nemes de veszedelmes, sőt gonosz emberi gerjedelmek is, ami azt bizonyítja, hogy természet az egész minden­­ség s az embert épp úgy di­rigálja, mint a növények ger­­jedelmeinek a felébredését. Azzal a különbséggel, hogy a fakadó rügy, a tavalyi Federation to help Americans of Hungarian origin in their efforts of becoming good citizens, to help those who suffer want, or in any way need understanding sup­port. My duty, as executive secre­tary, is to call this Organization to your attention, to ask your kind support of our patriotic work, ahd assure you that the American Hungarian Federation is at your disposal, eager to serve, eager to cooperate. In the present chaotic inter­national situation we particularly wish to call your attention to the plight of Hungary, the oldest par­liamentary country on the Euro­pean Continent, wedged between totalitarian states, desperately striving to maintain her indepen­dence. Would it be possible to call the attention of the people of the United States to this fact? Would it be possible to arouse a better understanding for the difficulty of Hungary before the fate of her sister nation, Finland, becomes her fate? Any word of undemand­ing from you, Mr. Senator, would quiet much anxiety and turn many thankful hearts to you. With the expression of personal high regard, > beg to remain, Respectfully yours, DR. TIBOR KEREKES Executive Secretary of the A. H. F-, Professor of History at Georgetown University. gyökérből feltörő füvecske mint áldást áhitják a ma­gasból leszitáló permetet, de Hitler és Stalin (de ne sze­mélyeskedjünk s mondjunk egyszerűen csak egy führert és egy vérengző despotát) nem azért várják a hóolva­dást és rügyfakadást, hogy áldást hozzon a saját népük földjére, hanem hogy köny­­nyebben hozzáférhessenek más népek földjére s elve­­hessék azok városait, erdőit, mezőit, mindenüket. Nem tudni, hogy mily sors várt volna a kis északeurópai or­szágokra, ha nem esik szo­katlanul sok hó, ha nincs rendkívül nagy hideg, ha a kikelet és rügyfakadás nem késik oly sokáig, mint száz esztendő óta még soha. Jól megkésett a tavaszuk, de most örülnek a késedelem­nek, mert idejük van felké­szülni a fenyegető veszedel­mek ellen s akinek ideje van élete van. Kis népeknek megvan a maguk buja-baja s nem a legutolsó baj, hogy aggód­va várják a kikeletet, de a mi magyar fejünk és szi­vünk most a magyar rügy­fakadás várásával van tele. Mi is várjuk a tavaszt, de nem pusztán azért, mert március hava a naptár sze­rint a kikeletnek, a rügyfa­­kadásnak ígérete; várjuk a tavaszt, de nem csak azért, mert a meglangyult fuvallat a kikelet közeledéséről sut­tog; várjuk a tavaszt, de nemcsak a természetét, hogy a tél havát eltüntető perme­tező eső uj életre keltse drága magyar népünk föld­jének fáit, bokrait, kertjei­ben és mezőin a tavalyi fü­­gyökereket. Nekünk a nap­tár márciusa, a természet­nek tavasza csak jelkép, szimbólum. Trianon óta a magyar nemzet tele még egyre tart; azóta nagy a lelki köd, sár, csatak a magyar téreken; azóta a terebélyes magyar fa sok ágát levágták, hogy idegen földön idegen fákba oltsák s azóta nem úgy érzik magukat, mint mikor még az ezer éves ősi fának vol­tak az ágai. És azóta a ma­gyar nemzet lelke dermedt, mintha téli álmát aludná. Azok az igazán becsületes és igazán magyar lelkek, akik a magyar nemzet szá­mára várnak rügyfakadást s nem azok a tapló szivü kérges lelkek, akik csakis a saját gonosz érdekeikkel tö­rődnek, akik a magyar telet meg sem látják vagy vele mitsem törődve élik világu­kat s nagyokat mulatnak. Várjuk a magyar rügyfa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom