Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-29 / 9. szám
1940 Február 29,_______________________________________yerko Vajak Lapja_____________________________________________7-ik Oldal (Folytatás) , A krónikások úgy tudják, hogy a franciskánusok 1520-ban kezdték meg Teotihuacanban téritő munkájukat s amikor a mintegy 2000 lelket számláló kis várost teljesen megnyerték az uj hitnek, Zumarraga püspök parancsára lerombolták a piramisokat és szétdarabolták a piramisok tetején emelt templomok gazdag arany és ezüst díszítésű bálványképeit. Mindez 1525 és 1530 között történt. Sötét fátyol borítja azonban az 1530 után következő évtizedet! Ebben a décenniumban rabolhatták ki az addig érintetlen sírokat, de bizonyos, hogy a sirrablásban a franciskánus barátok sohasem vettek részt. A sirrabló gróf és fia keze munkáját kell gyanítanunk e helyen, ahol három egymásután következő indián kultúra főemberei temetkeztek, ahol századokra, ha nem évezredekre vetne fényt az ősrégészet, ha ezek a sírok érintetlenül maradtak volna fenn napjainkig. A fehér ember azonban elpusztította azt is, amit a “vadak” — ha mégoly elkeseredett csatákat is vívtak egymással — mindig tiszteletben tartottak. Az indián sohasem vetemedett sirrablásra! Ám ennél nagyobb kárt is okozott a hódítás, mert megfosztotta az aztec népet történelmének forrásaitól. Az arannyal együtt az aztec kódexek légiója került elő a sírokból. Ezek nagy része a papság kezébe került s a fanatizmus máglyákat emelt a “démonok müveiből” s egetverő tüzoszlopok fénye mellett gyönyörködtek a sátán felett aratott diadalukban ... Úgy látszik, hogy a sirrabló gróf kizárólagos jogát kortársai nem igen tartották tiszteletben s konkurrensei támadtak utón útfélen. Erre vall Zumarraga püspöknek a királyhoz intézett hosszú levele, amiben védekezik az őt ért vádak ellen s állítja, hogy bizonyos kereskedők több mint 30,000 peso értékű, sírokból származó aranyat küldtek Spanyolországba, panaszol azokra is, akik állandóan rabolják az indiánt s akik előtt egy morzsányi arany többet jelent, mint az indián élete és lelke üdvössége. Papjaira hivatkozva bizonyítja, hogy ő maga sohasem fogadott el az indiánoktól semmit, sem aranyat, sem kincseket, vagy bármiféle értékes tárgyat. PÁTER LANDA, A YUKATÁNI HIÉNA Yucatan félszigetén, ahol az őserdők a maya kultúrák emlékeit rejtegetik, ahol az indián lakosság szelidebbnek és béketürőbb-Irta: Matolay Tibor nek mutatkozott, mint Anahuac fensikjának harcias törzsei, a franciskánus barátok arra kényszeritették az indiánt, hogy bontsa fel ősei sírját. Az erről szóló kútfő tartalma igen érdekes. Ez a kútfő, egy 15Ü7-ben, Yucatanban készült panaszirat, amiben az indiánok II. Fülöp előtt panaszt emeltek a franciskánusok ellen, akik őket halálos kínzásokkal kényszerítik arra, hogy apáik sírját felnyissák s azokból kivegyék a sírokba helyezett “bálványokat”, amiket parancsszóra kell beszolgáltatniok a rendházakba. Különösen sok a panasz Fray Diego de Landa-ra, aki a panaszirat szerint fő okozója minden nyomorúságuknak. Francisco de Torral yucatani püspök 1563 márciusában kelt "levelében a leghevesebben támadja a királyi udvar előtt az egyházmegyéje területén működő barátokat, akik “a csontokat is kihányják a sirokból” s az indiánt válogatott kínzásokkal kényszerítik annak bevallására, hogy bálványokat rejtegetnek s minthogy a szegény indiánus csak félelmében és kínjában vallott igy, kénytelen felbontani ősei sírját, hogy az ott talált különféle tárgyakat, mint “bálványokat” beszolgáltathassa, holott e sirleletek sohasem voltak bálványok, csak egyszerű temetkezési tárgyak s az indiánok maguk is gúnyosan “váltságdíjnak” nevezik már őseik mezítelen csontját is, ami a további kínzásoktól szabadítja meg őket. Komoly és cenzúráit szavakkal ecseteli Fray Motolinia, hogy 1539 és 1540 között egyes spanyolok, kiknek erre felhatalmazásuk volt, mások pedig engedély nélkül, csupán azért, hogy vallási buzgóságukat bizonyítsák, elkezd- ték a sírok felbontását, kiásták a halottakat, kibontották a tetemet ruháiból s az indiánokat arra kényszeritették, hogy “bálványoknak” mondják a színes szőttesekbe göngyölt hullákat. A vallásos buzgóság hangoztatása képmutatás és ürügy volt csupán! Sirrablás volt a céljuk, hiszen “mindenfelé egyformán rebesgették, hogy a sírokban chalchihuitl — kőre találnak”, ami alatt nagyértékü smaragdot értett az indián; s* hire járt, hogy “a sírokban 5, 10 sőt 15 arroba súlyú aranybálvány társaságában fekszik a halott” s ez a másfélszáz kilogramm aranykincs volt a mágnes. Fray Motolinia kárörvendve jegyzi meg, hogy a legtöbb sirrabló üres sírra bukkant, mert a sírokat már sokkal előbb kifosztották az első spanyol hódítók. Az indián lakosság szegény volt s ezért fosztogatták az indián múlt emlékeit és a sírokat. Hiszen már 1524-ben megírja Cortés a királynak, hogy “lehetetlenség az indiánt megadóztatni, mert se aranya, se ezüstje, ami volt — már régen odaadta s kifogyott minden kincs.” Bizony az első foglalás jogán minden érték a spanyol harcosokra szállt! Cervantes de Salazar krónikájában megírja, hogyan járt Pedro de. Alvarado a chontal indiánusok főnökével. Félszemét fájlalta s a főnök orvosság gyanánt arannyal gyógyitgatta. Naponként 5 vagy 6 aranytéglát ajándékozott a főnök Alvaradonak, aki félszemére tette az aranyat s kijelentette, hogy már javulóban van. Végül egy lánccal is megajándékozta a bőkezű főnök, amelynek súlya 7500 costellano súlyával ért fel. Az aranyláncot nem bírta yolna viselni, ezért lova nyakába akasztotta. Lova is csakhamar összeroskadt a lánc súlya alatt. Az indiánok előtt az aranynak nem volt forgalmi értéke. A sárgán fénylő fémben a Nap ajándékát látták s az arany természetfeletti erejében hittek. A spanyol képes volt mindenre az aranyért, arra is, hogy kirabolja Mexico sok-sok ezerre tehető sírját. Kevés remény van arra, hogy a régész ásója érintetlen sírra bukkanjon Mexicoban. Néhány éve annak, hogy a Monte Albano-n 7 pompás tumulust találtak s az itteni sírokból remekbe készült aranykincsek tömege került elő. Ezt a 7 sirt az indiánok titokban csinálták s olyan helyre temetkeztek, ahol kijátszhatták a spanyolok éberségét. A sírokban talált aranytárgyakat is titokban készíthették az indián aranymivesek, mert hiszen már V. Károly 1526 előtt eltiltotta az indián aranymiveseket mesterségük folytatásától s 1526-ban halálbüntetést ró ki arra az indiánra, aki aranyércet kohósit, aranyat olvaszt, avagy csak aranyat rejteget is. A spanyolokat is szigorúan eltiltotta attól, hogy indián arany- és ezüstmivesekkel dolgoztassanak. Az indián aranymivesség titokban folyt még egy darabig, talán néhány évtizedig. Az ősi szokás szerint, indián módra való temetkezés szintén. Valószínű, hogy több ilyen, a monte albaniohoz titkos sirt is csináltak a spanyol uralom első százada alatt. Ám ezeket a sírokat, éppen rejtett voltuk miatt, igen nehéz lesz feltalálni. < — Vége. — MT. HOPE, W. VA. 25-ik fiók JANUÁR 21-ÉN tartotta rendes évi gyűlését, ’ melyen egyhangúlag megválasztotta a régi tisztviselőket is, mert minden jelen volt tagtársunk azt mondotta, hogy “jobb az öreg szolga, mint az uj.” Tisztviselőink tehát a következők: ügykezelő és az ifjúsági osztály vezetője: Szüch Imre, elnök: Bernát János, alelnök: Czikora János, a háromtagú bizottság tagjai: Nagy Sándor, Fekete Antal és Bálint Gyula. Zászlóvivőket pedig szükség esetén az elnök nevez ki. Felkérem egyúttal tagtársaimat, hogy havi dijaikat minden hó 20-ik napjáig szíveskedjenek befizetni, hogy rendes időben beküldhessem a központba. Végül pedig arra kérem minden tagtársamat, hogy mivel most helyi tagszerző is vagyok, legyenek segítségemre az ujtagok szerzésében, vagyis ha akárhol egyet is tudnak, aki nagy Egyesületünkbe belépni óhajt, tudassák a nevét és címét és én készséggel felkeresem az illetőt, hogy felvehessem tagjaink sorába. Tagtársi tisztelettel Sziics Imre, ügykezelő.--------------O-------------Exceptionally selected cotton seed for use in China has been developed and acclimated in Korea from original American seed.
