Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-11 / 2. szám

\ 1940 Január 11. Verhovayak Lapja Magyar újévi fogadalmak 5-ik Oldal VERHOVAY SEGÉLY EGYLET IGAZGATÓSÁGA: DARAGÓ JÓZSEF, központi elnök, az Igazgatóság elnöke és a Verhovayatk Lapja főszerkesztője. IGAZGATÓINK NÉVSORA: ÁRI B. ALBERT, alelnök, — 300 William Street, Trenton, N. J. BROGLEY FERENC, — 32 Manchester Avenue, Youngstown, Ohio. CHOMOR MÓZES, 1037 Washington Ave., Madison, Illinois. IFJ. DOBOS ANDRÁS, — Box 914, Pocahontas, Va. KUN BERTALAN, — 221 E. 14th Ave., Homestead, Pa. LANG ISTVÁN, — 911 Evans St., Bethlehem, Pa MACKER GYULA, — 9009 Dearborn Ave., Detroit, Michigan. Dr. PRINCE H. JÓZSEF, — 515 N. Broadway, Dayton, Ohio. SIKET IMRE, — 316 E. 77th St., New York City. N. Y. SZALÁNCZY JANOS, 12042 Princeton Ave., Chicago. Illinois. SZALAY JÓZSEF, alelnök, —9604 Steinway Avenue, Cleveland, Ohio. VIZI LAJOS, 1103 Second St., Scalp Level, Pa. A KÖZPONTI HIVATAL VEZETŐI: DARAGÓ JÓZSEF, kpi elnök VARGA J. MIHÁLY. kpi pénztáros BENCZE JÁNOS, kpi titkár RÉVÉSZ KÁLMÁN. kpi számvevő EGYESÜLETÜNK HIVATALOS CÍME: VERHOVAY FRÁTERNÁL INSURANCE ASS’N 345 Fourth Avenue, — Pittsburgh, Pa. (Telephon számok: COurt 3454 és 3455) következőket közölte lapunkkal. \ Elmúltak a karácsonyi újévi ünnepek, mindennel együtt ami velük járt, vagyis egy kis meghatottságai és sok-sok vigassággal, de mi csak a magyar vonatkozá­sokra emlékszünk vissza. Arra hogy mi magyarok mint tekintettünk vissza a múltra s mit kértünk a ma­gasságbeliektől a jövőre. A Verhovayak főelnökének gyö nyörü karácsonyi cikkével együtt mi többi magyarok is beismertük az Ur előtt a magyar múlt bűneit, s vele együtt csengve kértük az Ur védőjobbját a magyar nemzet számára. Oltalmat s boldogságot kértünk az uj esztendőre. Mi ezt sokszor megtettük az utóbbi húsz esztendőt megelőző évtize­dekben, sőt századokban; megtettük régi szokásból; az egekhez fordultunk templo­mokban, ha ugyan el nem aludtuk az időt, de még jobban megtettük előtte való este, mert a Szüveszter éj­szakai mulatságokról soha­sem hiányoztunk, s valljuk be őszintén, hogy igen ví­gan, nem vízzel telt poha­rakkal kívántunk boldogsá­got egymásnak, a magyar nemzetnek, Magyarország­nak. Hej de most rendkívül válságos időket élünk mi magyarok, s e tekintetben óhazaiaknak, ittenieknek s a föld minden táján lakók­nak egy az érzése, egy az aggodalma és szorongása. Oly időket élünk, látunk, ta pasztalunk, aminőket fog­ható még soha nem volt. Hiába volt tatárjárás, Mo­hács. idegen uralom, mi nagy nemzet maradtunk Kárpátoktól Adriáig, de ezer éves ősi földünk mast úgy össze van zsugorodva, hogy históriánk nagy része, s ép­pen legszinesebb, legregé­nyesebb, legfontosabb feje­zeteinek színhelye ma merő idegen föld. Nemzeti címe­rünk hármas hegye közül a Tátra és Fátra már nem a mienk; legmagyarabb ősi fo lyóink, a Tisza és Maros idő­gép földön erednek, s a Duna. melyről a költő azt irta. hogy “Buda, Mohács. Nándornál elfolyó, tán ho­nom könnye vagy te ó folyó” még sohasem volt annyira igazán magyar könny, mint most. S hogy még szomo­rúbb legyen rá gondolni: a meghagyott kis Magyaror­szág sziget lett Európa más nyelvű és más fajú népei közt; de nem közömbös szi­get. mert minden szomszéd­ja gyűlöli vagy legaláb is nem szereti, de annál job­ban vágyik Kunság lengő kalászára, Tokaj nektárjára vagy egyéb természeti kin­csekre. Volt-e valaha akkora okunk megbánni bűneinket, mint most van? De meg­bánni nem elég. Volt-e va­laha akkora okunk esengeni, hogy Isten áldd meg a ma­gyart? De esengeni nem elég. Volt-e valaha akkora okunk penitenciát tartani elkövetett bűneinkért, mint most van. De penitenciát tartani nem elég. És még nem is tartottunk; hiszen összes bűneink közt a két legkimagaslóbban még min­dig leledzünk hihetetlen meg gondolatlansággal. Az egyik a pártoskodás. Most, éppen most meg kellene fogad­nunk, hogy nem pártosko­­dunk s ez az összmagyarság óhazai részére vonatkozik. A pártoskodás az összesség ere­jének a szétforgácsolása, te­hát Magyarország és a ma­gyar nemzet legbiztosabb gyengítése. Nem lehetne megfogadni, hogy többé nem pártoskodunk és egyet­len pártvezért sem fogunk követni? A másik állandó bününk, amit ezer év alatt sem tet­tünk jóvá pedig az, hogy a nemzet egy része, a sokkal kisebb, de sokkal hatalma­sabb része mindig sokkal jobban szerette és védte a saját érdekeit, mint a ha­záét. Nem is kell kérdezni és nem is kell felelni rá, hogy mire gondolunk, de sajnos köztudat és közta­­pasztalat, hogy iparosoknak, kézműveseknek, törpebirto­kosoknak s egyéb kis em­bereknek becsületesen és szorgalommal táplált ma­gánérdekei közvetve és vég­eredményben Magyarország­nak és a magyar nemzetnek érdekeit és javát is szolgá­lók, a múltban azonban mindig voltak s a jelenben is vannak hatalmas magán­érdekek, melyek sohasem tö rődtek az ország és a nem­zet érdekeivel. Ezek a ha­talmas érdekek szívtelenek, tehát igazságtalanok; ezek nem akarják meglátni a mindenfelé jelentkező, orszá­goknak és népeknek javát akaró uj korszellemet, te­hát nemcsak igazságtalanok de vakok és ostobák is s a saját önző érdekeiken túl semmivel sem törődnek. Törődjenek az utódok, ha kénytelenek lesznek vele. De az utódok el fognak kés­ni,, ha a hatalmas élők nem kapnak észbe s ebben az uj esztendőben s lehet, hogy a tizenkettedik órában meg nem fogadják, hogy a haza és a nemzet javát tartják mindenek előtt valónak s aszerint cse lekszenek. Vagyis a hatalmas magán­érdekek országrontó bűné­ben nem lesznek többé meg­átalkodottak. Siessenek meglátni a ma­gyarokat fenyegető aggasztó jeleket, amelyeket ostoba naivság lenne eltitkolni. Húsz év óta látjuk és ta­pasztaljuk, hogy semmi sem lehetetlen a mostani viszo­nyok közt, s ha semmisem lehetetlen, ebbő) sajnosán következik, hogy minden le­hetséges. Még a legképtele­nebb, leghihetetlenebb do­log is. Oly időket élünk, a mikor minden oly kis és gyenge nép okkal aggód­hatok a jövőjéért, amelynek nagyon erős, s kíméletlenül erőszakos szomszédjai van­nak. Oly időket élünk, amikor a sors ott ólálkodik min­den kis és gyenge népnek a kapuja előtt: amikor min­den magyarnak meg kell fogadnia, hogy eddig volt ahogy volt, de most már végre nem pártoskodik, nem keresi csak a saját maga ja­vát, hanem összetart s ösz­­szeforr abban a gondolatban és érzésben, hogy legelső és legszükségesebb a haza üd­ve és a nemzet java. Oly kevesen vagyunk, oly gyen­gék vagyunk, s annyira a saját erőnkre vagyunk utal­va, hogy csakis a legabszo­­lutabb összetartással bizto­síthatjuk nemzetünk jövő­jét. De hát mit fogadjunk meg mi, a szülőhazától távol élő magyarok? Sok mindent, amelyek csekélységek az óhazai nagy nemzeti köte­lességekhez képest; talán prózai dolgok, de nekünk ittenieknek nagyon szüksé­gesek és fontosak. Meg kell fogadnunk, hogy nemcsak beszélünk és Írunk gyerme­keink és unokáink magyar­ságának a megtartásáról, de erre minden eszközt és mó­dot fel kell használnunk és erről a nagy célról pillana­tig sem feledkezünk - meg. Oly prózai, hogy mindenki álljon be magyar egyletek­be, aki csak beállhat, de oly fontos magyarságunk meg­tartásához. Még prózaiabb dolog például a Verhovay Egyletbe, de a többibe is ren desen és pontosan befizetni a tagsági dijakat, mert ez anyagi erőt ad s munkaki­­mélést jelent a központi ve­zetőségnek. A többi: hogy a magyar egyletek csakis az .összma­gyarság javára versengjenek egymással; hogy minden tervüket és munkájukat ma gyár szellem lengje át; hogy a magyarok egyénen­ként is összetartsanak; hogy Készül az amerikai magyarok lexikona Az egyik amerikai magyar heti­lapban kitűnő és érdekes cikk je­lent meg, mely az Amerikában élő szlovákok Register-ét imertette. A cikkíró rámutatott arra, hogy mi­lyen nagy jelentősége van ennek a munkának az amerikai szlávság szempontjából. Ugyanakkor meg­jegyzi, hogy az amerikai magya­rok ezen a téren még a kezdő lépéseket sem tették meg: majd igy folytatja: “Miért nem tud­nánk például mi magyarok is a szlovákokhoz hasonló Magyar Regisztert kiadni? Miért nem tud­juk számottevő, feltűnést keltő értékes kötetben Amerika elé tár­ni értékeinket, jeles embereinket, történelmi jelentőségű cselekede­teinket itt az uj hazában? Miért nem tudjuk az erre szükséges pénzt összehozni, hogy ha kell, hát ingyen is osztogathassuk a ma­gyarokat ismertető könyvünket?” Szép szavak, okos szavak, melyek­re — úgy érezzük — válaszolni kell! A fentiekben ismertetett cikkre való hivatkozással a new yorki Hungarian Reference Library a * az egész itteni magyarság egy nagy testvértábor le­gyen, az magyar illendőség dolga. Hogy mi egyebet kellene még megfogadni, azt okosabb és illetékesebb ma­gyarok sokkal jobban tud­ják mint mi. Yartin József Könyvtár vezetősége átlátva egy Amerikai Magyar Register (vagy hasonló cimii) munka jelentőségét, már hónapok óta dolgozik annak összeállításán. Egy ilyen mii anyagának összegyűjtése sok ne­hézséggel jár. A közelmúltban 1000 életrajzi adatokat kérő kör­levelet küldtünk ki az általunk is­mert amerikai magyarok címére. Természetesen van sok tevékeny és ismert amerikai magyar kinek ci­me a Könyvtárban nem áll ren­delkezésre. Ezért a Könyvtár felkéri mind­azokat, kik ezen közlemény utján szereznek tudomást a megkezdett munkáról, hogy közöljék cimüket, vagy egyeneen küldjék be adatai­kat a new yorki Reference Library nek (19 West 44th Street, New York City). Az eddig beérkezett válaszok arról tanúskodnak, hogy az ame­rikai magyarság felkarolta és megértette a Könyvtár ezen újabb kezdeményezését és tisztában van annak fontosságával. Kidneys Must Clean Out Acids Excess Acids and poisonous wastes in your blood are removed chiefly thru 9 million tiny delicate Kidney tubes or filters. And non­­organic and non-systemic disorders of the Kidneys or Bladder may cause Getting Up Nights, Nervousness, Leg Pains, Circles Un­der Eyes, Dizziness, Backache. Swollen Ankles, or Burning Passages. In many such cases the diuretic action of the Doctor's pre­scription Cystex helps the Kidneys clean out Excess Acids. This plus the palliative work of Cystex may easily make you feel like a new person in just a few days. Try Cystex under the guarantee of money back unless com­pletely satisfied. Cystex costs only 3c a dose at druggists and the guarantee protects you. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom