Verhovayak Lapja, 1939. július (22. évfolyam, 28. szám)
1939-07-13 / 28. szám
1939 Julius 13. 5-ik Oldal Verhovayak Lapja A juh tejének sajtkészitésre való felhasználása csak Közép és Dél Európában ismeretes. Nyugaton — igy az Egyesült Államokban se — nem fejik a juhokat. Magyarországban a mezőgazdasági kamarák nagy kampányt folytatnak az erre a célra alkalmas legelővel biró vidékeken a juh tenyésztés érdekében. Minden mezőgazdasági kiállításon ott találjuk a juh tenyésztést propagáló szemléltető képeket. Bemutatják számokkal és képekkel, milyen hasznos a juh tenyésztés. Most, hogy a Felvidék jelentős részét visszakaptuk, alaposan megszaporodott az ország juh állománya is. A juh állománnyal a juh tejtermékei is. így a finom liptói túrónak nevezett juhturó és a juhgomolya néven ismert juhsajt. Ma már anynyi van ebből az országban, hogy külföldi piacra is jut belőle. A külkereskedelmi hivatalhoz beérkező külföldi jelentések azt mutatják, hogy kelendő portéka a juh sajt. Nem győznek annyit számtani, mint amennyi a kereslet. így aztán nagyban biztatják a gazdákat, hogy még több juhot tenyésszenek. A tejtermék és gyapjú hasznáért. Amerikai magyar farmerek is úgy vélem, hasznosan nevelhetnének birkákat, ha olyan segítségre tudnának szert tenni, akik ismerik a juhtej feldolgozási módját. Maguk között az amerikai magyarok között is azt hiszem, igen kelendő cikk lenne a finom juhgomolya. Szinte hihetetlennek fog tetszeni olvasóimnak, akik régen elmentek Magyarorországból, amit itt közölni fogok. A trianoni Magyarországban a különféle hatóságok, szervezetek próbálják a népet mennél szélesebb körben rávenni arra, hogy hagyjanak fel a régi elgondolásokkal. hogy a magyar falvak népe elsősorban kalászosok termeléséből akarja a mindennapit megszerezni. Igyekeznek megtanítani a népet arra, hogy más módon is lehet pénzt keresni. Vidékenként más-más módon. _ FÁY-FISHER ANDOR__ budapesti szerkesztő Dunántúl például hosszas propaganda után rávették a falvak szegény népét arra, hogy selyemhernyókat tenyésszenek nagyban. 20—30 évvel ezelőtt még csak iskolás gyerekek foglalkoztak ezzel, ma már egész falvak szegény népe tenyészti a hernyókat és jutnak általa jövedelemhez. A győri magyar királyi selyemtenyésztési felügyelőség — ahol a Dunántúl selyemgubóit beváltják — az eddigi beváltások alapján érdeklődésemre azt mondta, hogy ebben az évben már olyan nagymennyiségben tenyésztik a dunántúli falvakban a selyemhernyókat, hogy kettő százezer kilo gubóra számítanak, aminek beváltási ára meghaladja a háromszázezer pengőt, ami igen nagy segítség a dunántúli falvaknak. És főleg a szegény nincstelen népnek, mert ők foglalkoznak leginkább a selyemgubók tenyésztésével. Fenn a Felvidéken, ahol a Bodrog ölelkezik a Tiszával, szintén az uj gazdasági rend hozott fokozott jövedelmet és ebből fakadó jobblétet. A Bodrogköz lapályain, ahol még nem is olyan régen alig egy emberöltővel ezelőtt kora tavasztól késő őszig a Tisza és Bodrog áradásai tartották viz alatt a vidéket beláthatatlan messze ségben, most illatos borsmenta táblák virulnak. Vasútnak, kövesutnak akkor ott még hírét se hallották az emberek, akiknek nyáron a ladik, télen a befagyott vizeken a szán volt a közlekedési eszközük. Azóta nagyot fordult a világ a Bodrogköz életében is. Ma a felgyülemlett vizeket modern berendezésű szivatytyutelepek emelik át a Bodrog és a Tisza medrébe, a töltéseken sinautóbusz rohan hatvan kilométeres sebességgel a gondozott kövesutakon, pedig a sudár jegenyék gyönyörű glédája közben autók rohannak, vagy gyönyörű lovak igás kocsikat húznak. Az egykori halász, pákász népek ivadékai, ma már az ekeszarvának dőlnek. A művelésre fogott bodrogközi föld egyrésze azonban nagyon sok gondot okozott a gazdáknak. A Bodrog és Tisza töltései közelében elhúzódó hatalmas földsávokat ugyanis a legenyhébb esőzés hatására is felfakadó talaj viz önti el, igy ez a terület nem minden növény termelésre alkalmas. Sok mindennel kísérleteztek sikertelenül, mig végre rájöttek, hogy ez a talaj borsmenta termelésre a legalkalmasabb. Két három éve csak, hogy az ottani gazdák ezt az uj gazdálkodási módot felfedezték, de jótékony hatása már is érezhető a bodrogközi gazdák anyagi helyzetében. A nedves földeket, melyek azelőtt majdnem használatlanok voltak és igy alig jövedelmeztek, nem sokba tekintették, most pedig épen ezek a földek a legértékesebbek. Mig a vidéken a legtermékenyebb búzaföldén egy holdon nem terem több, mint 8—10 mázsa, aminek értéke kb. 200 pengő, addig a mentaföldeken könnyen learatnak 8—9 mázsa termést holdanként, ami az áralakulásoknál megfelelően kb. 1600—1800 pengős jövedelmet jelent. Ezidén már sok száz holdon illatozik a borsmenta Bodrogközön. A kisgazdák mellett most már az uradalmak is rákaptak a menta termelésre, mert nagyon keresik a mentát. Nemcsak itthon dolgozzák azt fel a vegyigyárak, hanem Németországba is szállítanak — háborús gázokat készítenek belőle. A mentatermeléssel igen sok a munka, azt nem magról vetik, hanem dugványozással szaporítják. A dugványokat tavasszal és ősszel ültetik a kertszerüen előkészített talajba. Egy egy darab földben azonban csak három évig szabad mentát termelni, mert nagyon meg szívja a földet. Ma a Bodrogközön nincsen munkanélküli, mert aki dolgozni akar, munkát kap a mentatermelés körül. Sok dolgos kéz kell hozzá, mert gyakran kell kapálni, öntözni. A Bodrogközre Isten áldás, hogy felfedezték a mentatermelést. JÉGEERGETEG A búzát nemzetségünk aranyának szokták nevezni. Érték, amely minden évben megújul, mindég egyforma és minden alkalommal oda kínálja a megélhetés, a boldogulás csábitó lehetőségeit. A magyar búza, a magyar föld legdrágább ajándéka. Magyarországon terem Európa legjobb búzája, amelyből végeláthatatlan vonatokkal viszik ki minden évben külföldre, hogy cserébe megkapják mind azt, amire szükségük van, hogy magyarhoz méltó életet élhessenek véreink a magyar földön. Elképzelhető tehát, milyen csapást jelentett odaát a szabolcsi jégverés, mely közvetlenül aratás előtt 15 virágzó falu határában pusztította el a virágzó termést. 15 szabolcsi faluban ezen a nyáron nem csendül aratódal, nem indították el a kaszapengés drága magyar zenéjét a friss fuvalmas reggelek. Az idén ott nem lesznek buzakeresztek, csak a lelkek, az embersorsok keresztjei sorakoznak a búzaföldeken és a kalászok násza, az idén elmarad. E héten beérkező magyarországi lapok azt Írják, hogy ilyen éjszakai jégverésre élők nem emlékeznek. Szabolcs vármegye legtermékenyebb és legkulturáltabb 40.000 katasztrális holdnyi területén, alig maradt ép fűszál és levél. A szabolcsi rét kincsontó televényén, mintha részeg ördög-sereg járta volna éjjeli táncát. A fergeteg nemcsak leverte, de a földbe gázolta a maggal telt kalászokat, úgy hogy egy-egy szálat csipesszel is alig lehetett felszedni. Az elemek ereje, a burgonya gumóit a talajból kiverte, a kukoricát szárában törte és pozdorjává paskolta. Kemecse község határában kezdődik Szabolcs nagy szőlő kultúrája s mintegy hétezer hold szőlő és faj gyümölcs esett bele a jégverés zónájába. Ez a bortermelő vidék, nagy reményekkel várt az őszi szüretre. Trianon előtt Galicia volt a fogyasztó területe úgy borban, mint faj gyümölcsben és csemege szőlőben. A Lengyelországgal bekövetkezett közvetlen forgalmi összeköttetésnél fogva, most várták a s-zabolcsi szőlősgazdák a régi jobb világ visszatérését. A jégverés területén, a termés csak egyes jelentősebb gazdaságban és uribirtokokon volt biztosítva. A kis emberek kára 100%-os, mert gazdai gondosságuk a biztosítás tekintetében, vagy nincsen kifejlődve, vagy hiányzik ehhez az anyagi lehetőségük. Szomorú hir ez, mert Verhovayi testvéreink hozzátartozói között sokan élnek Szabolcs megyében azokban a falvakban, amelyeknek templomában a múlt hónapban szomorúan felbugott ez a komor melódiáju ősi magyar szentének: “Rettenetes az Urnák busulása, Jajjszót ad szánkba reánk jött csapasa, — Oda van a mezők ékessége, A szán tó vetőknek reménysége.”-----------------O----------------Báró Perényi Kitüntetése! A magyar kormányzó báró Perényi Zsigmond koronaőrt, Kárpátalja kormánybiztosává nevezte ki. Báró Perényi kinevezése Magyar-Amerikában, mindenfelé feltűnést és elismerést keltett. Báró Perényi, a Magyarok Világkongresszusának elnöke, s mint ilyen, már hosszú évek óta magyarságunk leglelkesebb barátja s igy kitüntetése általános örömet keltett.-----------------O----------------A PRIBILOV SEREG “Az elmúlt hétfőn, a Pribilov sereg elindult . . Ezt a rövid hirt sugározta ki az amerikai rádió, arai Mexikótól Alaszkáig és Kamcsatkáig megmozgatja a fóka vadászok seregét, mert a Pribilov sereg nem más, mint a fókák százezreinek csapata, amely évről-évre, pontosan ebben az időben indul el Mexikó partjairól és vonul a Pribilov sziget felé. A rádióhir leadása dián a fókavadászok ezrei indulnak a fókák ismert útja felé és borzalmas vérengzést visznek végbe közöttük. Évente hatvan-hetven ezer fókát ejtenek el a vadászok, hogy a divathölgyek szá-. mára megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre fókabőr, bundák, cipők és egyéb divatcikkek céljaira. A Pribilov szigetek tulajdonképpen az Egyesült Államok birtoka, de a köztük és Kanada, Mexikó, Japán és Oroszország között, nemzetközi egyezmény szabályozza a fókavadászati jogot. Nagyszerű alkalom minden szülő számára
