Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-05 / 32. szám
1937. augusztus S 11-ik oldat VerhoimokUgpja A nagy indulás vagy: DISZPARLAMENT A VERHOVAY KÖVETEK TISZTELETÉRE (A Tótágas eredeti riportja.) Pompás este. New York. Fölötte is New York. Alat' ta is New York. A new yorki Verhov^ysták izgalmas készülődése. Ezer csirkehalál. Kétszer 42-es káposzta megtöltése. Rétesek rétegesitése. Forgás és sürgés. Yendégség. Előkelőség. Daragó, Kőrösfőy, Révész, Varga, Takaró, Bencze, Gandhi . . . azaz, hogy... De tartsunk rendet és kezdjük a 25-el. A huszonöt Verhovay követekkel. Akik valának lelkes izgalommal. Hajót érni, óceánt látni, utat indulni. A tiszteletükre rendelt diszparlament, amit — érthető óvatosságból — SIKET Imre nyitott meg szép szavakkal, -— megnyílt. Siket Imre átadta a szót, mind a 2,587,094,432,562-őt Meyer Gusztávnak, a házelnöknek, minek előtte a 25 követek íelvonultanak vala a ... Golgothára. DARAGÓ: ... Vezéreljen benneteket, kedves tagtársaim, a jóindulatú emberek és a Verhovaysták magassága Istene. (Dörgő taps.) A LEYES: Indulhatok? MEYER: Ne tessék közbeszólni. Szólásra következnek : Mr, Szóbiró, Mr. Hangos,'Mr. Dörgő, Mr. Beszédes, Mr. Humor, Mr. Mogor, Mr........ A LEV ES lehülten: Indulhatok ? MEYER: Szólásra következnek ... MEYER házelnök: Tisztelt, ingentisztelt, nagyrabecsiilt és megkülönböztetett hölgyek, urak, magyar testvéreim, Verhovay tagok és egyéb tagtársaim, ünneplő és ünnepelt, indulásra készülő követek és követettek, miután és mielőtt minden egyéb esnék vagy megesnék, határozatilag kimondom a szónokok, tehát a nagy többség érdekében, hogy a házszabályok 197 pontja szerint: elvünk a RÖVIDSÉG. (Éljen.) Egy szónok három óránál tovább nem beszélhet. Ennek következtében szólásra hívom elsősorban, röviden, minden kísérőzene nélkül, a Verhovayak nagy táborának és az egész magyarságnak . . . EGY HANG a szélső balról : Éljen! MEYER: Hát igen, hogy egészen rövid legyek és hogy jó példával járjak az utánam következő 17,678 szónok előtt, ezennel szólásra szőli• r r tóm .... DARAGÓ: Hogy rövid legyen ... engem. A LEVES: Indulhatok? A LEVES forradalmi hangon : Sót kérek! MEYER: Ilyen hangot nem tűrök. Ezennel elrendelem a Verhovay helyőrség new yorki 17-ik zászlóaljának bevonulását. (A szónokok bevonulnak.) KÖVETEK a Golgothán: Mikor indul a hajó? MEYER: Szólásra következik .... A KÁPOSZTA: Indulhatok ? MEYER: szólásra ... következek. A CSIRKE: Indulhatok? (Titokzatos berregés va Ház fölött.) MEYER: Tisztelettel jelentem a t. Háznak, hogy kiváló vendégünk érkezik .. . A KÖZÖNSÉG a magasba nézve: Gandhi, Gandhi, Mahatma Gandhi! . . . (Hinder Márton, aki aerop lánan jött Detroitból, ejtőernyőn a terembe hull.) MEYER: ... kiváló vendégünk érkezett... A KÖZÖNSÉG: Éljen, éljen Mahatma Gandhi... MEYER: A következő szónok Mahatma Hinder. A KÖVETEK: Mikor indul a hajó? A RÉTES: Indulhatok? JOBBRÓL közbeszólás: Ne maga induljon, hanem a hajó. MEYER: Csendet kérek. Szólásra következnek a sajtók. A Szabadság, a Népszava, a Verhovayak szava, a. .. A KÖVETEK fájdalommal: Még nem indult el a hajó? MEYER: Szólásra következnek ... szólásra következek . . . Kővetők' A LEVES: Én. MÉYER: Igen, én. És utánam egyleteink képviselői... A RÉTES asztaltársaihoz: Bajtársak, a káposzta töltve, süssük rá. MEY'ER: ... és Mr. Bencze. BENCZE: (Akinek úti mundérján is átüt a szive) : Isten veletek. Most pedig vegyük le követeinket a keresztről. És induljunk hát el a ... Szentföldre. A HAJÓ boldogan fiitytyent egyet a követeknek és Meyerre s aztán elindul magyar süveggel, nótásan a Verhovaystákkal. Csakugyan a szent földre. A HAJO SORREND — Gratulálok, Bürger ur. Örülök, hogy a lánya férjhez ment. —— Hagyja el kérem. Először jött a jó Isten és elvette a leányom eszét, aztán jött az a snasz fráter és elvette a lányomat. Modern nők — Hallom, hogy mostanában hü vagy a férjedhez. — Tudod, édesem, az embernek szüksége van egy kis változatosságra is. NÉP ÉS VEZÉR A Nagytéren, ahol a Kecs kék és a Juhok néha találkozni szoktak, legelészés közben egyszer összetalálkozott a Vén Kecske az Öreg Kossal: — Csak azt nem értem, -— mondja annak rejtett gunynyal — hogy ti okos nép létetekre vezérül épen a Szamarat választottátok . Az Öreg Kos kissé elgondolkozott a kérdésen, de mikor megértette, meg is válaszolta, mondván: — Hát tudod barátom, ahol a nép bölcs, ott lehet a vezér akár Szamár is! DRÁGASÁG Bemegy a paraszt a patikába. — Kérek valamin balzsamot a nyakamra, a fene tudja, nem akarnak ezek a csomók elmúlni, pedig esztendeje, hogy mindig kenegetem. A patikus fontoskodó arccal mondja: — Haja, barátom, az nagyon sokba kerül. — Nem bánom, csak valami jó legyen. A patikus különféle ártatlan zsiradékokat kever és a* mikor kész, igy szól: — No, atyafi, ebből a csoda balzsamból egy tégelylyel tiz forint nyolcvan krajcárba kerül. — Hm, — felelte a paraszt,1— nem bánom tekintetes ur, ha húsz forintot kóstál is egy tégely, de most adjon belőle vagy 3 krajcárra valót. LEVELEK Diszkrét, szerelmes mondatokba«! Szép kölgynek Írtam levelet, Egy babaarcu, kedves nőnek, Aki szeret s kit szeretek. A levelet — beparfümözve —— Feladni magam vittem én, Vittem a zöld postaszekrényhez, Egy csendes utca szegletén. S amint a ladikéhoz értem — A kezem még most is remeg — A másik oldalról sietve Ugyanoda egy nő lebeg. És levelet dobott be gyorsan S bedobtam az enyémet én, Együtt koppant a két levél meg A postaszekrény fenekén. A nő rám nézett, visszanéztem, Néztem a riadt szemeket . , . Egy perc és tudtuk mind a ketten: Megcsaljuk a két levelet. A KÚRA KEREKES Bálint napok óta köhécsel, bajával eltelve áll az üzlete ajtajának küszöbén, mikor épp arra megy nagy sietve a háziorvosa. — Doktor ur, egy szóra, — kiált Kerekes, de az orvos még jobban siet. — Doktor ur, csak egy szóra, az istenért, álljon meg! Az orvos mentegetődzik, hogy nagyon sürgős az útja, egy haldoklóhoz hívják, minden perc drága, menésközben visszaszólva kérdi Kerekestől : •— Hát mi a baj? — Nekem? Egy pár nap óta köhögök. — Úgy? Hát igyék keserüvizet, — ajánlja szinte automatice az elsiető doktor. Kerekes megnyugodva fogadja háziorvos tanácsát. Napok múlva ismét találkozik a háziorvosával. — No, Kerekes ur, lássa, most ráérek, elmondhatja részletesebben a baját. Köhög-e még? — Én? Hát merek én azóta köhögni ? KÉZ — KEZET MOS Kérésünk van azokhoz, akik hétről hétre kézhez kapják lapunkat. Olvasóink láthatják, hogy lapunkban hirdetések is jelennek meg. — Bizonyos tekintetben reá vagyunk utalva a hirdetésekre. Minél több hirdetés jelenik meg lapunkban, annál nagyobb számot, több olvasnivalót tudunk majd nyújtani olvasóinknak. Tudjuk, hogy Ön is, aki e sorokat olvassa, szeretné, ha hetilapunk nem tizenkét hanem huszonnégy oldalas lenne! És lesz is. — Semmi egyebet nem kérünk — csupán annyit, hogy olvasóink pártolják a lapunkban hirdető cégeket. Ha ezt megteszik, akkor a hirdetések száma nőni fog. Minél több lesz a hirdetésünk, annál nagyobb lapot tudunk majd kiadni! I
