Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-29 / 31. szám

Journal of Verhovcty Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937. Julius 29, No. 31. Szim ="■- ■ ...............J-ll-.L 1." 1 .......................................I ■' ■ .............. . '■ ......................■ .....................­­' ..........-..........................■ ■■■'■ " '' " ' 'S»-'­­' **■ biztosítás a mának főkérdése Nagyon, de nagyon válto­zatos időket élünk s a leg­egyszerűbb életformákban is szembeszökők ennek az időnek mindent átformáló hatásai. Semmiféle dolog­ban nem fordult elő azonban nagyobb és lényegesebb vál­tozás, mint épen a testvér­­segitő cselekvések terén. Forgassunk csak vissza a­­zokhoz az egyesületi híradá­sokhoz és jegyzőkönyvek­hez, amelyek beszámolnak azokról a lelkesedéssel vég­zett egyleti munkákról, ame­lyek kilettek fejtve az Egy­letek mulatságain, kirukko­­lásain s az ezekhez hason­lón időt és fáradságot köve­telő teljesítéseknek leírásai­hoz; nem is Számítva a fel­merült tetemes pénzössze­geknek kiadásait. — Ezeknek, a régi erényeket a velük párhuzamban meg­örökítő leírásoknak, olvasása közben jövünk rá, hogy eről­tetett és túlzott manapság minden tudósítás, ami az egyleti teljesitéseket kiszi­­nézi s meg kell állapitanunk, hogy azért is hiányoznak ma ezekről, a régi világban dívott hirlapi tudósítások, mivel a egyesületi tagok nagy részénél hiányzik a múltban tapasztalható oda­adás s ig'y hiányzanak maguk az események, amelyek em­lítést érdemelhetnének. Ez a tény nagyban menti az amerikai magyar újságo­kat az alól a nagyon sok­szor hangoztatott vád alól, AKI ? •v X. N V 1 Egészen egyszerű, száraz-szövetű újsághírek következnek itt a Verhovay követek útjáról. Az első jelentések, amelyek érkeztek vala az “Associated Heavenly Winds“ hírszolgálati iroda tudósitásában, a következő sorrendben: A Verhovay hajó elindult. Daragó főelnök atyai és a new yorki Verhovaysták testvéri áldá­sával. És, mire olvasóink szétnéznek ebben a lapszámban, már meg is érkezett az európai kikötőbe. A hajó útjáról külön térképet adott ki az Égrajzi Társaság. Madártávlatból. Már t. i. ván­dormadár-távlatból. A térképet fentebb közöljük. A Földgömb innenső felén csillagos, holdas éjszaka. A túlsó felén pompás virradás. Középen a Verhovay hajó útja. Az óceánon a VERHO­VAY név. Mert a Verhovay követek — már az óceánra is ráirták a Verhovay nevet. Az Atlanti tehát ma már “Verhovay óceán.“ N ew York és Budapest között 4000 mérföld a távolság. Már t. i. földrajzi megállapítás sze­rint. Mert a Verhovaysták megállapítása szerint: csupán egy gondolat. Egy szép gondolat. Pél­dául: gondolás a Szülőhazára. Az édesanyára. A testvérre, jóbarátra, faluk tornyára, bus keresz­tekre, vidám mezőkre, fecskére, pacsirtára, poros szűk utakra, legelésző nyájra, harangkondu­­lásra. Igen: ilyen gondolatokkal egyetlen pillanat alatt lehet Amerikából Magyaroszágra jutni olyan magyarnak, amilyen például a Vehovaysta, akinek szivéből még nem szárította ki a szép magyar bánatok tavát semmiféle keservek szele. Nem is értjük, mért nem patentiroztatja a Verhovay ezt a találmányt, mint közlekedési eszközt? Az összes najóstársaságokat meg lehetne vele előzni, pedig — mint írjuk és ahogy az ábra mutatja — az EURÓPA hajó jóval gyorsabban ért New Yorkból az európai kikötőbe, mint­­ahogy megfordult tengelye körül a Verhovayak hetilapja. Nem is beszélvén a lassumozgásu Napról! így bizony. És most éppen azt adja hírül az égi rádió (S. K. I. E. S.), hogy amig ezt a tu­dósítást irtuk, a Verhovay-vonat is befutott Budapestre. A temérdek éljenzésből csak egy szó bontakozik ki tisztán és sorozatosan, A VERHOVAY, a VERHOVAY, a VERHOVAY. Egy egész Verhovay-oceán. És a könnyek pergése. És a mosolyok ragyogása. (Egyéb eseményekről és ragyagásokról jövő számunkban!) hogy az Egyleti élet iránt nem fordítanak kellő figyel­met, s jobb is, ha mielőtt vá­dakat emelnénk meggyőző­dünk a helyzetnek igaz oká­ról. Tegyük fel legelősszőr is a kérdést, hogy váljon mi az okozója annak, hogy a szá­zával megtartott kincsgyíij­­tő mulatságok elmúltak s velük együtt miért és hová tűntek el azok az emberek, akiknek az volt a hivalkodó büszkeségük, ba az egyesü­leti életben szerepkört töl­töttek be? Hiszen úgy néz ki, hogy .ma is abban a csolnakban evezünk, mint évtizedekkel előtte mikor nem vártunk egyik a másikára, hogy az evező lapáthoz készülődjék, hanem megnyomta azt em­berül bármelyikünk, akinek az kezeügyébe esett; ma megválogatjuk közülünk a cselekvésre valót, mint a kenderből a magvast. Bár meddig törjük a fe­jünket s keressük a feltett kérdésre magadni a helyes választ, csak egyetlen ok mutatkozik elfogadhatónak: az a fejlődés, amelynek tag­jaival egyetemben, alá volt vetve maga az Egyesület. Hajdan szabadon, minden külső befolyástól menten al­kottuk meg törvényeit E* gyesületeinknek s úgy ido­mítottuk azokat amint azok a mi helyi vagy országos ér­dekeinknek megfeleltek. Kü­lönös tekintetekkel lévén ar­ra, hogy társadalmi téren is azok a megmozdulások lé­gy e n e k legfontosabbnak látszok, amelyek Egyesüle­teinktől támogatva, vagy ál­tala végezve lettek. Az Egyesületeknek ezt a kiváltságot jelentő akaratát, az amerikai magyar életnek nyilvánossága is elfogadta s ezen a réven mint prominens emberek lettek mindazok V mertetve, akik az Egyesüle­tek kebelében odaadó mun­kát fejtettek ki. Ezek az időről megjelenő ismertetések és híradások növesztették meg sok egye­sületi munkásban a hiúság­gal párosult törekvést; utat láttak az Egyleti életben ho­zott áldozatban ahoz, hogy maguknak hirt és nevet sze­rezhessenek. A világi törvények beavat­kozásával megszűntek ezen alkalmak, mert hiszen a ri­deg számokra támaszkodó üzleti életnek beköszöntével elhalványodott a divó társa­dalmi szilieknek a ragyogó hatása — és szóvirágok he­lyett a kétszer-kettőnek igaz­ságai röpdösnek a tanácsko­zások. asztalai körül. A jövendő bizonytalansá­gát elkerülendő, biztosításo­kon keresztül igyekszik min­denki magát és hozzátarto­zóit szilárd- üzleti számítá­sokkal fedezni s minél meg­felelőbb ez a számítás, an­nál inkább kívánatos előt­tünk a biztosítást kínáló al­kalom. Ezeknek az alkal­maknak megteremtésében és felkínálásában merül ma ki az Egyleti élet munkája s ezért van, hogy hiúságtól ment lelkihajlamokkal dol­goznak, akik a biztosítás lé­nyegét megértik s ezek nin­­csennek sokan. A biztosítás pedig a mai napnak legfőbb és legközön­ségesebben bevett életszo­kása s igy nagyon is helyén­való, ha azt meg is ismerjük. Egyesületünk, a Verhovay Segély Egylet leghaladot­­tabb s legszilárdabb biztosí­tási alkalmakat kínál úgy a betegsegély, mint csonkulás és halálesetére s a törvénye­inkben leirt módoknak meg­ismerését kevés fáradsággal minden Verhovay tag elér­heti s nem csak önmagát győzheti meg biztosítási vál­lalkozásunk helyességéről, hanem azok előtt is kívána­tossá teheti azt,, akik még biztosítva nincsennek, de a­­kiket rákényszerit a mai helyzet, hogy nélküle ne ma­radjanak. A biztosítási üzlet, mint minden más szerves alakulat úgy élhet és fejlődhetik to­vább, ha az elhasználtak he­lyett uj anyagokkal pótol­hatjuk. Ez az anyagpótlás nálunk a tagszerzésen ke­resztül történik, azért külö­nösen azok a tagok végzik a kiemelésre érdemes munkát Egyesületünk körében, akik a tagszerzéssel erősitik azt az életet, amely magában fog­lalja azt a biztosítást, ame­lyet a mai helyzet részünkre egyenesen megkövetel. DARAGÓ JÓZSEF .

Next

/
Oldalképek
Tartalom