Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-29 / 31. szám
Journal of Verhovcty Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937. Julius 29, No. 31. Szim ="■- ■ ...............J-ll-.L 1." 1 .......................................I ■' ■ .............. . '■ ......................■ .....................' ..........-..........................■ ■■■'■ " '' " ' 'S»-'' **■ biztosítás a mának főkérdése Nagyon, de nagyon változatos időket élünk s a legegyszerűbb életformákban is szembeszökők ennek az időnek mindent átformáló hatásai. Semmiféle dologban nem fordult elő azonban nagyobb és lényegesebb változás, mint épen a testvérsegitő cselekvések terén. Forgassunk csak vissza azokhoz az egyesületi híradásokhoz és jegyzőkönyvekhez, amelyek beszámolnak azokról a lelkesedéssel végzett egyleti munkákról, amelyek kilettek fejtve az Egyletek mulatságain, kirukkolásain s az ezekhez hasonlón időt és fáradságot követelő teljesítéseknek leírásaihoz; nem is Számítva a felmerült tetemes pénzösszegeknek kiadásait. — Ezeknek, a régi erényeket a velük párhuzamban megörökítő leírásoknak, olvasása közben jövünk rá, hogy erőltetett és túlzott manapság minden tudósítás, ami az egyleti teljesitéseket kiszinézi s meg kell állapitanunk, hogy azért is hiányoznak ma ezekről, a régi világban dívott hirlapi tudósítások, mivel a egyesületi tagok nagy részénél hiányzik a múltban tapasztalható odaadás s ig'y hiányzanak maguk az események, amelyek említést érdemelhetnének. Ez a tény nagyban menti az amerikai magyar újságokat az alól a nagyon sokszor hangoztatott vád alól, AKI ? •v X. N V 1 Egészen egyszerű, száraz-szövetű újsághírek következnek itt a Verhovay követek útjáról. Az első jelentések, amelyek érkeztek vala az “Associated Heavenly Winds“ hírszolgálati iroda tudósitásában, a következő sorrendben: A Verhovay hajó elindult. Daragó főelnök atyai és a new yorki Verhovaysták testvéri áldásával. És, mire olvasóink szétnéznek ebben a lapszámban, már meg is érkezett az európai kikötőbe. A hajó útjáról külön térképet adott ki az Égrajzi Társaság. Madártávlatból. Már t. i. vándormadár-távlatból. A térképet fentebb közöljük. A Földgömb innenső felén csillagos, holdas éjszaka. A túlsó felén pompás virradás. Középen a Verhovay hajó útja. Az óceánon a VERHOVAY név. Mert a Verhovay követek — már az óceánra is ráirták a Verhovay nevet. Az Atlanti tehát ma már “Verhovay óceán.“ N ew York és Budapest között 4000 mérföld a távolság. Már t. i. földrajzi megállapítás szerint. Mert a Verhovaysták megállapítása szerint: csupán egy gondolat. Egy szép gondolat. Például: gondolás a Szülőhazára. Az édesanyára. A testvérre, jóbarátra, faluk tornyára, bus keresztekre, vidám mezőkre, fecskére, pacsirtára, poros szűk utakra, legelésző nyájra, harangkondulásra. Igen: ilyen gondolatokkal egyetlen pillanat alatt lehet Amerikából Magyaroszágra jutni olyan magyarnak, amilyen például a Vehovaysta, akinek szivéből még nem szárította ki a szép magyar bánatok tavát semmiféle keservek szele. Nem is értjük, mért nem patentiroztatja a Verhovay ezt a találmányt, mint közlekedési eszközt? Az összes najóstársaságokat meg lehetne vele előzni, pedig — mint írjuk és ahogy az ábra mutatja — az EURÓPA hajó jóval gyorsabban ért New Yorkból az európai kikötőbe, mintahogy megfordult tengelye körül a Verhovayak hetilapja. Nem is beszélvén a lassumozgásu Napról! így bizony. És most éppen azt adja hírül az égi rádió (S. K. I. E. S.), hogy amig ezt a tudósítást irtuk, a Verhovay-vonat is befutott Budapestre. A temérdek éljenzésből csak egy szó bontakozik ki tisztán és sorozatosan, A VERHOVAY, a VERHOVAY, a VERHOVAY. Egy egész Verhovay-oceán. És a könnyek pergése. És a mosolyok ragyogása. (Egyéb eseményekről és ragyagásokról jövő számunkban!) hogy az Egyleti élet iránt nem fordítanak kellő figyelmet, s jobb is, ha mielőtt vádakat emelnénk meggyőződünk a helyzetnek igaz okáról. Tegyük fel legelősszőr is a kérdést, hogy váljon mi az okozója annak, hogy a százával megtartott kincsgyíijtő mulatságok elmúltak s velük együtt miért és hová tűntek el azok az emberek, akiknek az volt a hivalkodó büszkeségük, ba az egyesületi életben szerepkört töltöttek be? Hiszen úgy néz ki, hogy .ma is abban a csolnakban evezünk, mint évtizedekkel előtte mikor nem vártunk egyik a másikára, hogy az evező lapáthoz készülődjék, hanem megnyomta azt emberül bármelyikünk, akinek az kezeügyébe esett; ma megválogatjuk közülünk a cselekvésre valót, mint a kenderből a magvast. Bár meddig törjük a fejünket s keressük a feltett kérdésre magadni a helyes választ, csak egyetlen ok mutatkozik elfogadhatónak: az a fejlődés, amelynek tagjaival egyetemben, alá volt vetve maga az Egyesület. Hajdan szabadon, minden külső befolyástól menten alkottuk meg törvényeit E* gyesületeinknek s úgy idomítottuk azokat amint azok a mi helyi vagy országos érdekeinknek megfeleltek. Különös tekintetekkel lévén arra, hogy társadalmi téren is azok a megmozdulások légy e n e k legfontosabbnak látszok, amelyek Egyesületeinktől támogatva, vagy általa végezve lettek. Az Egyesületeknek ezt a kiváltságot jelentő akaratát, az amerikai magyar életnek nyilvánossága is elfogadta s ezen a réven mint prominens emberek lettek mindazok V mertetve, akik az Egyesületek kebelében odaadó munkát fejtettek ki. Ezek az időről megjelenő ismertetések és híradások növesztették meg sok egyesületi munkásban a hiúsággal párosult törekvést; utat láttak az Egyleti életben hozott áldozatban ahoz, hogy maguknak hirt és nevet szerezhessenek. A világi törvények beavatkozásával megszűntek ezen alkalmak, mert hiszen a rideg számokra támaszkodó üzleti életnek beköszöntével elhalványodott a divó társadalmi szilieknek a ragyogó hatása — és szóvirágok helyett a kétszer-kettőnek igazságai röpdösnek a tanácskozások. asztalai körül. A jövendő bizonytalanságát elkerülendő, biztosításokon keresztül igyekszik mindenki magát és hozzátartozóit szilárd- üzleti számításokkal fedezni s minél megfelelőbb ez a számítás, annál inkább kívánatos előttünk a biztosítást kínáló alkalom. Ezeknek az alkalmaknak megteremtésében és felkínálásában merül ma ki az Egyleti élet munkája s ezért van, hogy hiúságtól ment lelkihajlamokkal dolgoznak, akik a biztosítás lényegét megértik s ezek nincsennek sokan. A biztosítás pedig a mai napnak legfőbb és legközönségesebben bevett életszokása s igy nagyon is helyénvaló, ha azt meg is ismerjük. Egyesületünk, a Verhovay Segély Egylet leghaladottabb s legszilárdabb biztosítási alkalmakat kínál úgy a betegsegély, mint csonkulás és halálesetére s a törvényeinkben leirt módoknak megismerését kevés fáradsággal minden Verhovay tag elérheti s nem csak önmagát győzheti meg biztosítási vállalkozásunk helyességéről, hanem azok előtt is kívánatossá teheti azt,, akik még biztosítva nincsennek, de akiket rákényszerit a mai helyzet, hogy nélküle ne maradjanak. A biztosítási üzlet, mint minden más szerves alakulat úgy élhet és fejlődhetik tovább, ha az elhasználtak helyett uj anyagokkal pótolhatjuk. Ez az anyagpótlás nálunk a tagszerzésen keresztül történik, azért különösen azok a tagok végzik a kiemelésre érdemes munkát Egyesületünk körében, akik a tagszerzéssel erősitik azt az életet, amely magában foglalja azt a biztosítást, amelyet a mai helyzet részünkre egyenesen megkövetel. DARAGÓ JÓZSEF .
