Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-15 / 29. szám

20-ik oldal 1937 Julius 15. A SZÉKELYEK Irta: MÁTÉFFY DÉNES N incsen az Istennek különb népe ennél, Koporsómig bánnám -ha tszékely nem lennék, Amit édes apám hagyott vala nékem: .'Le^kerdveselib fltbból ez az örökségem. 'Van .gazdagabb népe «lég a világnak, flternnetne is hübet talán Űaliásabb; :De ihecsiiktben és józan szorgalomban E világon «gy «em fénye^kedik jobban. Ha iemosoly-og -a ta-vaszi verő fény, Szapora munkával szántagat szűk földjén; Szereti határát « a határ is tiszta; Piros szemű maggal szereti öt vissza. Csekély Otthonában, Idegen föld kincse Nem teszi hűtlenné akár hogy is intse Legfőlebb kirepül mint a köpü méhe; Hogy ■ amit gyűjt azzal ismét hazatér-jeni Ő és a szabadság, bár -külön két néven, Egy és ugyanazon gondolat egészen, Ha mezei munka és oltár nem volna; VárHatna a -világ, amrg meghajolna! Kölcsön eszet kérni sem jár a szomszédba, Minden ö dolgait bölcsen veszi célba, 'S bár csak a ‘természet vén könyvéből tanul: Ki nem fog rajta -sok pápaszemes nagy ur. De leginkább tetszik mökem a Székelyben, Hogy helyén éli szive békében és perben Felebarátjának nem rfordítja hátát S azt cselekedni az ellennel sem látják. Ekeié .megy a székely bátran a halálba Á halál nem «olyan szörnyű dolog nála. Ez a földi élet ha majd -véget éré, Tudja, hogy mi lesz a síron túl is véle. A menny kapujába mikor lelke felment, Megkérdi ;szent Péter: ^enrd micsoda szerzet? S -egy ni irr u tét sem kell, hogy tovább künn álljon, Mihelyt meg mondotta, hogy: székely instélom! ARATÓ BÁLON (A VEEHOVAYAíK LAPJA .RÉSZÉRE) Irta: Szeatmihályirré, .Szabó Mária A ln Arg itgy rev/ket et t a levegőben, mintha ,a kék é­­ge.n keresztül szitálta volna egv láthatatlan kéz. A fér iiak meg-megjájlták. Egyet­len gyors mozdulattal letö­rölték homlokukról a verej­téket . ■ • Aztán .lendült .to­vább a kasza, mert :a sarkuk­ba lépték \obia a niarokszr­­ilők. A tarkartihás görnyedő leán vökön nem látszott fá­radság. Titokzatos ibang sürgette "két gyorsabb intiir kára. Más naipőkan ■sóhaj­toztak, ha a kaszások lép* tek, -— most inkább tolni ■szerették volna őket, hogy mielőbb .sorvégre érjenek. Majlurídozásiíkban ®'l y a 11 mozdulatot ütköztök ki. mintha táweffii zenekar ját­szott volna ‘száímikrii üte­mes muzsikát. S a jókedv íelkaocu irtotta hol .egyiket, hol másikat. Aunntegettek egymásnak: — f'n az mj tég®« ti ruhát ve-.zeni fel. Tegnap imán haza is .hozta a -v,Hirmő. iUanuajpiros .leány ihctyikém nézett végiig ,a többiii.: — Kékem ikomplénm <vamü Kénéin hozta Pestről, ol.v.rerrt' . még nem « iláittiutoik! Megállt egy pilhanaitiim set magvarázni kezdte. De e~ Tőtte nagyot mordult az ara­tó : — Siess má, le! Borulás gyón. Kié" helever ben­nünket a vihar! Klári lebiggyesztette aj­kát. K éiiyszertkégböl ba­llad t a ■szölgalegény irtán. M i k o r leszerződött, arra ■goiühüt. hogy majd a gazdá­val arat. De a •fiatalember gy crr+Jin özgás u estedé d k éj ü k üt ■szólította magatnellé. Most is arra •sicmHtwtl Klári, nem■S Ibesaőlgcrtnék-e ? De Tercsi -piros 'habos ruhája a kévék között virított. Szótlanul ílxsmtdt .sarkijával a leteriilo markok felé. Sirás fojtogatta ,;i torkát.I Minden szó utat talált tűié­be., Az atatólnili készülő­dés az ő fiatál szivét is meg­dől logguttü. Először ara­tott. — először méh eteti! volna a liatálság közé táír cdlni. De nem is .gondólt erre. flggész életében csak dolgozott és nélkülözött. Apját ikonul elkövetelte a háborúban .szerzett beteg­ség. Anyját tavaly vitte el <a tüdőbaj.. Ha a gazdag Fehér András nagyanyjához Ihe netn szegőtüietett »volna, •él 'Ivedlett '.völna mennie vá­­irosi csélédnek. Már pétiig Tercsi nem vágyott el a fa­lujából-. ÍE1 sem tudta kép­zelni a városi emberek kö­rnek közé zárt élgitét. IXe most szeretett volna messze lenni innen. Éppen azért, mert nagyon is vá­gyott vohia a többiek közé. C sak »g» szer szeretett volna ol.van lenni, mint a többi lányok. i[\e még ma sem le­hetett. .1I iszen nem volt .nu­llája, hug.v .a bállia mehes­sen. Estére majd csaik be­bújik a konyhába s oilman hallgatja a muzsikát. (Ész eharapta száját. Kern sirt. Mikor a mimika kefe*, jezödö.tt .beállt ;a daloló lá­nyok sorába, mi int tikinak nines titkolt bánata. JT.a­­imairosam egyedül maradt. Mii i »de.uk i rohant. Gyors szavakkal búcsúztak .egy­mástól. Tercsivel senki'nem 'törődött.. ..Elhagy a t-i'i't tan bandukolt s észre seri vette hogy követi valaki. Csak az elében v.uló árnyéktól ret­tent meg. .András ránc\ etett: — De nagyon clgonoloE koztál! Tán .biz te is a ibá Irruhán töröd a fejed? — Kekem nines ruhám.-— Hát most mibe vagy ? | — Igen, de a többieknek selyem lesz -estére, városi di­vata. .Klárinak meg komp-, 'lé ja . . . — Oszt'án miken az? A legény Télé fordult. Iz-| gatottan fürkészett a saeintH be. — Aíl ;ig:a sem tud ja ? — Keni 'biz én. Kent so­kat törődök én a városi <fi*: vattai. Egy ember odakiáltotl a legénynek. Megfordult. De Teri mégis úgy érezte., itt lépked mellette. Szavai légy alább is itt maradták. Aatj •mondta: Kern törődik a várj ros'i divattal . . . Deliiszenf akkor. . . Repült hazafelé. Aíeg. sem áll. míg gazdaasszonyai jóságos kezét meg nem fog­ta. Évikét -vitte az öreg:asz-i szony •elébe: — Erzsi ménéin, 'elmehet­nék én estére a bálba? A ráncos vén kéz integsr, mogjutta a bársonyos arcot.i — Aki arat, annak tánc dukál. d éri neki ívidulkt, ■égieit.t ke­ze álaitit .a ítmmku. fflháttai a disznókat. hamar felmosta a déli edényt. 'Csák egyszer lopózott be a kamrába. Az egyik sarokba tulipános lá­da állt, — »ez volt .az sw »egyeit­­len öröksége. Etel»nyitotta a fedelet. (Keleméire íkéh szál ruháját és benyúlt.; Megsimogatcrtt valamit. Ar, tán becsapta ,n vuspán.tos te-, delet és ment a csorda élébe.' Esti .harang®»«) állitottTi ki .a fejesből. Vitte a ífirtss, ha­bos tejet. Afelótogoit. hogy teftsaiirje. Az öregasszony zsó'n-tölőd­­n-e fogta meg :a kezét: is megtehetem. Mér nem imdnlsz már ? — AVzonmnl Eitz-si inétiéiiia azonnal meg-yek . . . Besivha.nt .a kamrába. iz­gatottan kezdett öltözni. Az­tán egy paránvi tii'korlbe'U ■ megnézte magát. A 'beszir várgő alkonyaiéi fényben n*.á~ tnosolygnt j -kti]».mására. \ év g.igsimitotta testén ;a ruhát. Xizzent fején a gyöngyös .párta, -subi »got.t .a régi se­lyem. ■ .Szoknyáit ős sz-ek el­lett logniia, hogy kiI érjen ,a sziik ajtóig De, ahogy a •konyhába kiért, sz-éjjelterült a il-ekete-selyem és téka-í gyigta.k ,;l pici. hímzett vi­rágok. Erzsi néni hátrafordult. Megrándult a keze. Kicsttr ir. anit .a icsaiipariből r tej: — Kéznl »csak nézd. Hisz­­tez Hajdú dferka'! — Kovács Térni. Enxsi né niin. KagtTanyámat ibittákj QU.ujdu Teréziának. — .Kékem mondod? jj-őb­­hti'ti fluidom ;én aztt, minit ite. Együtt jártain véle tekölá­­ba. együtt nnagj-játiyosikod­ibitmlk. .Mlég ,a iinenn\V'egZ'őnik| is egy esztendőben -vwilt.. Így 1 onni a volt a jtgynulhánk is. Kii <csdk, itt .a it lédnek a ipárja. Í/Zgiai to »titán ibozita ;a 'Etiilcsorfl. S ;a toisztta-'szoba rtintiipíános lá­dája .eh-iadta .a kis cseled ru­­háijánák mását. Az • ómegas-saony ráncos Te­­•z<e megsimogattita. fGyöir géden Ibelj-fizte vissza. — 1 gy higvyaübozttainm, • majd ebbe temessenek. ÍL>)e, ha mán föletted a párját, magiam iis elmteg\\.ek' abba a balba. Akegméztam, >m»lvv-e­­nek -is voltunk annak liilejJbe.1 .A kulturház -ndv.iurún .nagy sátor vár.akaaoitit. Kétgódes járású leányctk, heitvlve kgé­­uy-ek várták a ifelhairsamó ze­nét. Miikor az öregiasszom-v mellettit Kovács d éri megéir- Eezett, vihogva lökdösték »egymást sgikhullha a Ián vők: — Kezd mán ezit a más­ik arát ! — Ez tán ii^ég ;a .nagy­­.antiya ócskájába but t! —- Ka, majd is árnlhaitt»va ■a tp e-tmezsűlyimet! Es Klári ímegniszálta ma­gát a Ivonnipléban, ,amii mgv .ráfesziilt, .mint itg\v -zsák. A tér fiák .utánafonduiliták .a r.égii időkből íkilqpetíit Hteánny­­alaknak. Itt iis, »ffltbt is rfidlvil- Ihnut .a tetszés. Az •önegionr­­■berék elhomákvosodó szem­mel kezdték etnlegietbnii ,a jő napokat, mikor még mem Icezdte 'ki .a tahit .a div.atozás. Mikor niég böszaiiknyáikban. gyöngNj’ös pártákban, v.ákitój iingvállbati érlcezttieik tem^p-, lomba és »vigalomba a tiszta szh'ii lányok ... . A tan-itó jelt adott a »cjgá­­.tryoknák. Kovács Terit aúE, te először táncba. A leány, megszédült .a boddogságlól. bilikor beihjpet.t. nugg «égig vart rajta ai .mvenmába szagő­hogy szerető szemek köve* ttiik iniimütan imozslnlafát. S ;ii/z utjitoilh&n..........Az afítkóban András állt. Még nem t.án* -OOjUt. í-'-ol\*tf->"M -Ót TK'ZItie. A legény mellett az öreg­­•assKcmy -tónáilgette a szemét. '(Ada-mgta tmoká fának : .Éppen ilyen votam én •is . . . .VIméetvbc-n ilyen. I )ó* gws, rendes. .mint ez a leány ...... Mer ez .az . . . So.hu nemi «eilenkieaetit, soha nem huzó­­előtti .a munka .alól . . . -Ke­zeimhez is ka.pa.ltam mán. illej. ha nekem ilyen me­nyem lett volna'! .András atkáiul harapott. Anyjára gondolt, akit so*k* sz-o-r látott városi ruhákká ■öl.tózvwe,- tétlenül ácsorogni a kapu előtt. S aki «egy reg­gel nem jött üti vására. Ten­ni sem adóitt. kon is adha­tott. miért már nem volt ott­hon. .hlmom .egv csavargó gépésszel. Soha nem is a* do)tt hint magáról. Még az ura temetéséne sem -jött ha­za .. . . Kérnél el vh húzódott uagv­­.anyjalmz. Gomlolkozva néz­te a lányt. JAxgíl gazdatem­­her meggondolása még egy­szer felágaskodott henne: — Nagyanyám! . . . Mit gondol, gazflalegény meg­­táneoltafhatt} a a cselédjét? — Mér ne táncoltat haiti á meg tiara? !Em is árva \-o>l­­tam, én is cselédked'tem. M égis megtáncolta tol t nagy­­'pád. hl is vett becsülettel. Nem is 'hanta meg.-— lilát akkor . . . A legény meghúzta mel­lényét. hmélt -lóvéi nézett széjjel a lányok során. 1 gy lépett Teri -elébe, Ihogy lássa irrrndehki : Öt választotta. (Éppen akkor sietett a lány léié az ispán 'fia is. N'vtij­­t-óxtta a kezét -utána. .András hátrább húzódott ■csak a szeme hívogatott. 'Es I erg habozás nélkül fordult féléje. (Maborult a keblére, hogy még jobban mi feszíti It a féket-e pruszli kiur.csii -derekára. * Az its pun tfitt tnciroig'.va l ui t­­r.íiiltt. .S ;a ifiaitall pár lánowifn i ■kezdetit. -Összeesrmrihistfk, könnytöd libbenésük -olyan ivóit, Iliin liba régien -érzett vá­­gyodhisok találkoztak valbtii. Áradi} a sóvárgás a fiatal tes­tekből. hogy leaután mindig így, együtt lehessenek. ■S ílz .ajtóból kóiivniyiehi ke­resztül biztatóan .bodingatott -feléjük .az -omegasszoinv. KATICABOGá« — Hagyd csaik. Eccer énj] dött gúny. De -nioSit éneztte,. •Foketejjéfcty-®» Kati cabogár, Amewe ropkods?:, ötrt van a itzép nyár. H a m eg pih e n v e Zöld fűszálra ülsz, Vigyázz, 'mert tőlem »Meg nem ímenéLűlsz. Ne TeI|i, mean bántlaL, Ked ve» vk*s lb»gwr., Tudom, Iha liltt vagy, Nálunk van a nyár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom