Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-11-25 / 48. szám
I Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937 NOVEMBER 25 . NO. 48 SZÁM ÉVNYIT AS KÜSZÖBÉN Nagy ünnepek: szivtisztaságot követelő történések előtt, vagy után, — meg szokott áldozni a keresztény ember s bizonyos alkalmakkor, minden istenhivő lélek • magába szállva, bánja ha rosszat tett, — ha vétkezett. Sokunknál a lelki tisztaságot kívánó áhitat nem kötődik sátoros ünnephez, uj kenyérhez, borhoz, — de még a haldokló utolsó kenetének enyhítő olajához sem, hanem jön az magától épen úgy, mint sok más lelki hatás, amelyeket vánszorgásunk közben az élet kopott utjának porából belélekzünk. Nem kell ahoz apagyilkosnak lenni, hogy bűnben találja magát az ember, mert sok-sok cselekedet elkövetése után megmozdul a lelkiismeret s ajkunkra adja sóhajtozva ezt a szót: — “Hejh, de bánom!” Ha ezzel a bánkódó sóhajtással el lehetne intézni minden rossz hatását annak a tettnek, amelynek elkövetése miatt, önmagunkat vádolva, sajnálkozunk, — úgy teljes volna részünkre a megbánásra dukáló bünbocsánat. Azonban a következmények nem igen oldóznak fel bennünket s meg-megujulva éreztetik velünk, hogy letértünk ekkor is akkor is a helyes útról. Nehogy az erkölcs prédikátor jelmezében lásson valaki, sietek megjegyezni, — hogy a fenti gondolatok eszmetársulás folytán keletkeztek s nyomában járnak annak az időnek, mely elhozza hozzánk a nagyfontossággal b i r ó FIÓKTISZTVISELŐKNEK MEGVÁLASZTÁSÁT. Úgy van! És nincs másként, hogy az egyesületi életben is vannak olyan cselekvések, amelyek enyhébben szólva is vagy a felületesség, vagy a nembánomság bűnével jelezhetők. Sokszor, nagyon sokszor felületesek vagyunk egyleti cselekvéseink elkövetésében s “mit bánom én!” — kijelentéssel hanyagolunk el olyan főben járó dolgot, melyek kihatásukban nagyon sokszor éreztetik velünk, hogy itt nem jártunk el a tőlünk várható helyes utón. Mindezek a gondolatok VERHOVAY T1SZTUJITÁSOK rtZ. ftLLAŰKft lLLjL-, tLUI OLYAN EMBER, AKI ÜGYBOZGÓ EGYLETI MUNKÁS, AKI ÉRTI A L A P S Z A BÁLYAINK RENDELKEZÉSEIT — 5 AZOK ÉRTELMÉBEN HAJLANDÓ IS MUNKÁLKODNI EGYESÜLETÜNK JAVÁRA. Természetesen az összes tisztviselő állások fontosak. Hiszen elnök nélkül olyan volna a fiók, mint a fej nélküli test s miként szükség van az emberi test fő irányitó szerveire, ép úgy szükség van minden egyes tisztviselőre, akik mind egy-egy fontos szerepet töltenek be a fiók kebelében. — Külön szükségtelen kiemelnünk azt, hbgy miért nem maradhat «L egyetlen egy Verhovay sem egy ilyen gyűlésről, mely egyetlen egyszer van csupán minden esztendőben. Hiszen a jövőről való gondoskodás életföltétele nemcsak fiókunknak, hanem az egész Verhovay Segély Egyletnek is, melynek kebelében a fiókok szervezkedése és tisztviselőinek megválasztása ...uj, ...— vagy jobb vérkeringést idéz elő. Úgy hangzik, ez a cím, mintha csakugyan a “Verhovay-tiszteket“ újítanák fel. Pedig dehogy. Mindent inkább ujitunk az egyletünkben, mint a tisztjeinket, a “Verhovay gazdatiszteket.“ Mert a Verhovay is olyan, mint az anyaföld. Mindenképpen olyan: teremt, virágzik, gyümölcsözik, éltet és temet. Asszerint, ahogy ezt a természet rendje követeli. A Verhoyay-föld virágai: a gyöngyfüzök, gyümölcsei azok az érettlelkü Verhovaysták, akiknek szivéből és agyából kiörlődik a jó Verhovay kenyér és — miként az emberi sorsok kivánják, — bizony vannak hulló lombjaink is, akiket épp úgy befogad a Verhovay föld is, mint az anyaföld. És a Verhovay szántóvetői, aratói, kapásai, de minden más munkásai is, ---- ahogy tapasztaljuk,---- még mindig leginkább “az öregek“, akik a föld rajongó szeretetével egész életüket ennek a munkának szentelték. Pedig, — akárhogy is meg kell becsülnünk őket, — fiatal munkásokat is kell nevelnünk az öregek mellé, akik, idők múlásával, átvehetik tőlük az ekét, a boronát, az aratókaszát, a maggyűjtő zsákot és a legszomo.rubb esetben, kifaraghatják sírjainkra a V-BETÜS keresztet is. A tisztujitás tehát, bizonyos részletében, legyen valóban tisztujitás. A jó gazda, ha ennek ideje elérkezik, mindig megszólítja a fiát: — No, fiam, gyere, tanuld meg te is! És a Verhovay nép, — miként azt a “termés“ mutatja, csakugyan jó gazda. azért kerülnek most felszínre én nálam, mert az összes fiókunknál a jövő hónapban és januárban tisztviselő választások lesznek, — melyeket mi évzáró gyűléseknek szoktunk nevezni. Pedig ezeket a nagyfontosságu közgyűléseinket inkább évnyit ó gyűléseknek lehetne neveznünk, mert hiszen sokszor az évnyitást azok nemcsak hogy bevezetik, hanem nagyfontosságuk éppen abban rejlik, hogy a megválasztandó lelkiismeretes, becsületes, szorgalmas és magyarságukban megingathatlan tisztviselők az illető Verhovay osztályt, Verhovay fiókot az áldásos működés és fejlődés útjára terelik s az ilyen tisztviselőkkel karöltve azután az egyleti össztagság is szívesen és kész örömmel dolgozik együtt és támogatja, elősegíti minden téren munkáját. Központi hivatalunk részére és természetesen az egyesületi fiók részére is legfontosabb a FIÓKTITKÁR, a FIÓKÜGYKEZELŐ megválasztása. Ezen fióktisztviselők építik ki azt a természetes összekötő kapcsolatot a központunk és a fiók között, mely nélkül egyesületi életünk megbénulna. ERRE Ne felejtsük el azt sem, hogy az ilyen tisztviselő választó gyűléseken első sorban is tekintettel kell lenni A RÉGI TISZTIKARRA, mely ha becsületes munkát végzett és ha a tagtársak meg vannak elégedve munkálkodásukkal, válassz ák meg őket újból a tisztviselői állásokra, hogy minden tisztviselő tudhassa és elmondhassa önmagáról, hogy őt nem egy-két tag, vagy nem önmagát választatta meg, hanem AZ ÖSSZTAGSÁG BIZALMA HELYEZTE A TISZTVISELŐ ÁLLÁSBA. Az évnyitás küszöbén mindezeket fontolják meg és gondolják át összes tagtársaink, kedves olvasóink és a felületesség, vagy nembánomság bűnébe ne essék bele senki sem s akkor az uj esztendőben elnémulnak és megszűnnek majd a “MIT BÁNOM ÉN!” — meakulpázó kijelentések és keresztvetések a Verhovay Portán. DARAGÓ JÓZSEF.
