Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-10-14 / 42. szám
1937 október 14 9-ik oldal “ÖSMERD MEG TENM AGADAT!’’ Kedves Fiuk és Leányok! Drága Gyöngyfüzőim! Bizonyára hallottátok már ti is azt a régi megállapítást, hogy a szem a lélek tükre s igy sok emberismerő azt állítja, hogy nem kell hát semmi más, csak valakinek bele kell nézni a szemébe és máris megismerhetjük a lelkét. — Ha ez igy van, akkor miért ne mondhatnánk nyugodtan, hogy AZ ÍRÁS, AMIT PAPÍRRA VETÜNK, A TÜRELMÜNKNEK MEGRÖGZITETT FÉNYKÉPE, amit hamisithatatlanul vesz fel a test legérzékenyebb len■» .....................................———— cséje : a szív. — Ti messze vágytok tőlem, — lelketek tükrébe betekintenem nincs hát módomban. Pedig okos és értelmes szemeitek mélyéből sokat, igen sokat tudnék kiolvasni én is. Mivel azonban a nagy távolság ezt lehetetlenné teszi, más egyelőre nem marad a számomra, mint leveleiteket át-olvasgatni s abból ki is olvasni türelmeteket, szorgalmatokat és előrehaladástokat. Azt szeretném, ha a Verhovayak Lapjának ebben a rovatában sok-sok hely állana rendelkezésemre és azt a sok kedves levelet, amit az elmúlt hónapokban tőletek drága Gyöngyfüzőim kaptam, mind-mind leközölhetném . . . De, — sajnos, — a hely kicsi s igy. csak nagy ritkán tudok egy-egy levelet újságunkban megjelentetni, avagy tartalmasabb választ adni drága soraitokra. A múlt héten megígértem, hogy ABC sorrendben mutatlak be benneteket oly célzattal, hogy ti is ösmerjétek meg önmagatokat! . . . Bak Margitka, Béres Erzsiké, Bohán Iluska, Casey Patricia, Farkas Mátyás, Fazekas Margit, George Aranka, Ginder Erzsiké, Haspary Klárika, Holbrok Margitka, Kertes G. Béla, Lovász Eleonóra, Magyar Annuska, Mező Margitka, Nagy Etelka, Novák Jolánka, Szalay Annuska, Tóth Margitka, Tótfalusi Erzsiké, Végh Józsi, Veres Ilonka, Veszprémi Gazéi, Vesztróczy E. Ilonka és Vörösmarti Klárika. Nektek azt üzenem, hogy jó kívánságaitok még most is a fülembe cseng... Még friss, illatos minden szó, mint a virág, amivel a nyáron oly kellemes vakációt és jó egészséget kívántatok nekem! . . . Szeretetem virágcsokrát küldöm el e sorokban Hozzátok és megőrzőm kedves leveleiteket! . . . Szól ez a köszönet az alábbi kedves Gyönyfüzőkhöz is, akik már hosszabb leveleket írtak s igy azokkal, ha az idő megengedi, — kiilön-külön is foglalkozni fogok és szép sorjában bemutatlak benneteket. A levelek egész halmazának az írói: Gazda Margitka, Hegedűs Ilonka, Hudák Ernő és Johanna, Huszár János, Józsa Aranka, Kábái Irénke, Pánczél Vilma és Tivadar, Papp Mariska, Pál Annuska, Riczu Margitka, Sztojka Erzsiké ésVolosin Graef Erzsiké Piroska. Andrin Bélával és Dobrosek Annuskával együtt ti 16-AN VAGYTOK a legszorgalmasabb Gyöngyfüzők! Ezt el kell ismernem! Elismerem abban, a reményben, hogy a többi Gyöngyfüző is mind követni fogja a 16 legelső Gyöngyiiizőt s legközelebb Mindnyájan a legelső,sorban fogtok haladni előre s nem lesz-közöttetek sem legelső, sem legutolsó! HELEN HEGEDŰS Négyoldalas, nagy gonddal és szép magyar nyelven megirt leveleidet igazi lelki gyönyörűséggel olvasom, bár amit Írtál sokszor elszomorított. — Leírod leveledben, hogy milyen szép napokat töltöttél még 1928 tavaszán Himlerville-n testvéreddel együtt, — de beköszöntött aztán 1928 nyara . . . “Sebes záporesők estek,” — írod — “melyek aztán csaknem egészen elmosták Himlerville-t s a szegény, magyar bányászcsaládok kezdtek uj otthont keresni, kiknek hol volt meg az ismerettségük. . . . Az árvíznek azt a szörnyűségei? napjait soha sem fogom elfelejteni.” Később írod, hogy jelenleg New Camp, Ky.-ban laktok. A telepen most már 12 magyar család lakik s nem érzitek magatokad oly idegennek, mint odaköltözéstek alkalmával. “Az A grade school 8 osztályát Béla bátyámmal egyiitt elvégeztük itt a South Williamsoni iskolában. A Béla bátyámra büszke vagyok minden tekintetben, mert a múlt évi “county test”-en ő kapta a legtöbb pointot. A vizsgát Mr. Farley tartotta a Pike County school Superintendense, aki személyesen tudatta Béla bátyámmal, hogy 400 pointból 352-re kifogástalan volt a válasza, mig a többi tanuló mind 300-an alul maradt, akik a 8-ik graderől vizsgáztunk.” Ilyen szép dolgokat megírva nagyon szívesen olvasunk mindnyájan annál is inkább, mert testvéri szivednek olyan szép megnyilatkozása az a szeretet, melyet bátyád iránt érzel. Az ilyen szép levél a legszebben mutat be tégedet is Ilonkám, drága kis Gyöngyfüzőm! HUSZÁR JÁNOS Leveleidből annyi sok öröm, vigság és kedélyesség sugárzik felém, hogy téged igazán eleven és fürge fiu-RÁKÓCZI FIA (A Verhovay-gjyermekeknek szavalásra ajánlja Józsi bácsi.) Irta: ERDÉLYI JÓZSEF Tanyáról járt iskolába a kis Buzgó Gyurka, a magyarok történelmét nehezen tanulta. A betűnél neki a kép sokkal jobban tetszett, kivált amék ábrázolta Rákóczi Ferencet. Nézte buzgón, Buzgó Gyurka; azt a dicső orcát s úgy találta magában hogy nagy a hasonlóság. — Az ő édesapja éppen olyan mint Rákóczi, ha az ember nem a ruhát, csak az embert nézi! Éppen olyan a tartása, szeme, orra, szája, bajsza kivált, csak éppen hogy nem az a ruhája. Bocskorban j|ár s gatyaszárban, mint a többi béres, úgy hasonlít mégis, akár testvér a testvérhez. Nyelve alatt hordta soka azt a kevély titkot, mint valami kárbunkulus, királyi gyémántot, mig nem egyszer kiejtette, hogy mindenki lássa: AZ Ő APJA RÁKÓCZINAK SZAKASZTOTT KÉPMÁSA. . Kinevették a gyerekek szegény Buzgó Gyurkát. —“Olyan apád mint Rákóczi!” csak azzal csúfolták. Pedig féltek az öklétől, mert erős volt Gyurka, tigris volt ha bosszantották, nem türelmes birka. Nevethették, csúfolhatták, ——• a hasonlóságot, nem engedte elvitatni a szinigazságot, azt hogy az ő apja éppen olyan mint Rákóczi, ha az ember nem a rangot, nem a rongyot nézi • • • Nem is lett ő az uraság bérese, igása, tanyán, falun, szülőföldjén nem volt maradása. Ment világgá, ment, amerre szabadabb az élet. —— ment keresni az elvesztett fejedelemséget! nak tartalak, bár, mint Írod, egészségi álapotod az utóbbi években bizony nem a legjobb volt s nem is csodálkozom, ha egy leckéd is elmaradt akkor, amikor a tizenkettedik operáción is át kellett esned. “De most már azért nem félek én semmitől sem Józsi Bácsi és mégis fogok felelni én minden héten a leckékre!” — irod oly szép sorokban. — “Mi m i n d mezőmunkások vagyunk, akiket itt farmereknek hívnak. De akárhogy is hívnak minket mi nagyon szeretjük a földet Józsi bácsi, mert az a miénk és olyan szép az élet, ha dolgozhatunk madárdal mellett. 13 éves múltam most július elsején s bizony én már 14 éves farmer vagyok!” Derék, nagyon derék fiú vagy te János! PÁL ANNUSKA Nagyon szeretem olvasni leveledet. Nem írsz Te cifra szavakat, de amit megírsz, az mégis úgy ragyog, mint a tó tükre a szép napsütésben . . . “Mi nem voltunk sehol sem a nyáron, mert mi nem vagyunk gazdagok és nem is tudjuk mi fán terem a nyara lás. Édes Anyám azt mondta, hogy már elég nagy vagyok, hogy megtanuljak főzni,'takarítani és^a többi házi munkát elvégezni. így most nekem kell mindenben segíteni és úgy örülök, hogy ezen a nyáron megtanultam tésztát gyúrni, húslevest s több egyszerű ételt főzni meg csinálni és már varrni is tudok egy kicsit . . .” Hejh, Annuska lányom, drága kis Gyöngyfüzőm, de sok ilyen levelet szeretne olvasni Józsi Bácsi! Egy leányka igen helyesen cselekszik, ha hallgat édes anyjára, aki bevezeti a sütés és főzés, valamint a többi szép házimunka művészetébe! Három kislánynak vagyok még adós a válasszal: Riczu Margitkának, Sztojka Erzsikének és Volosin Graef Piroskának . . . Margitka, Erzsiké és Piroska! A neveitek is épen olyan szépek, mint leveleitek! . . . De nektek még egy hetet várnotok kell! — Addig is arra kérlek Mindnyájatokat, hogy meg ne feledkezzetek e havi leckéitekről, mert közeledik ám a Karácsony s emlékeztek-e arra, hogy mit ígértem nektek ? ígéretemet hogy beváltsam, annak főfeltétele az, hogy ti is tegyétek meg kötelességeteket a közel jövőben, ép úgy, amint megtettétek a múltban! írjatok — s egyszerűen és szépen úgy írjatok meg mindent, amint elgondoljátok. Szivbeli vidámságotokból is jutassatok valamit nekem is! Jó egészséget, jó munkátok megérdemelt szép sikerét és mindezek eredményeként sok-sok szivbeli derűt és kacagó vidámságot kíván nektek: JÓZSI BÁCSI köszönetnyilvánítás ANTOS1K ANDRÁS a 310-ik fiókhoz tartozó tagtestvérünk hálás köszönetét fejezi ki a részére összegyűjtött adományokért, melyek az alább következő Verhovay fiókoktól 1937. szeptemberében folytak be: 310sz. fiók Lynch, Ky. $22.50 373sz. fiók Whelwright, Ky. 17.30 61sz. fiók Vintondale, Pa. 5.00 248sz. fiók Monaville, W. Ya. 2.00 443sz. fiók Detroit, Mich. 1.00 13sz. fiók Trenton, N. J. 2.00 269sz. fiók Roseton, N. J. 2.00 216sz. fiók Northampton, Pa. 2.00 350sz. fiók Holden, W. Va. V 1.50 40sz. fiók Martinsferry, O. 2.00 39sz. fiók Beaver Falls, Pa. 2.30 226sz. fiók McKeesport, Pa. 2.35 479sz. fiók Medison, 111. 2.00 321sz. •fiók Campbell, Ohio 2.50 20sz. fiók Fairport Harbor, O. 2.00 230sz. fiók Terre Haute, Ind. 2.00 '214sz. fiók Flint, Mich. 2.00 17sz. fiók Lorain, Ohio 2.00 63sz. fiók Barberton, O. 5.00 8sz. fiók Johnstown, Pa. 1.50 484sz. fiók Beaver Falls, Pa. 1.00 88sz. fiók New Mine, Pa. 5.00 352sz. fiók Coraopolis, Pa. 2.00 288sz. fiók St. Clairsville, O. 2.25 108sz. fiók Youngstown, O. 5.25 Összesen:$96.45
