Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-10-07 / 41. szám
1937 október 7. VéHmayakjgpja BUCSUZKODÓ VERHOVAYSTAK BÚCSÚZNAK A VERHOVAYAK A SZÉP ÓHAZÁTÓL ÉS BÚCSÚZIK TŐLÜK EGY MAGYARORSZÁGON ÉLŐ VERHOVAY ... A KELETI PÁLYAUDVAR indulási oldalán szombaton este. Hatalmas csomaghegyek között amerikai magyarok. Indulnak vissza — uj hazájukba. Pár hetet itthon töltöttek, szippantottak a hazai levegőből. ettek a hazai kenyérből, vigadtak és sirtak, mosolyogtak és könnyeztek: egyszóval itthon voltak. Most indulni kell vissza Dollárországba, ahol talán nagyobb karéj kenyér jut, az életkörülmények is mások, a lakások is kényelmesebbek : de aki gondolkozik, tudja nagy árat fizet érte az amerikai magyar. Lelkének nyugalmát, hogy észrevétlenül kicsúszott alóla a “haza”. Magyarország már nem hazája, de. Amerika se lesz az első generációnak soha se az. Két hazája van az amerikai magyar első nemzedéknek, — hogy egy se legyen! Itt vannak a csapatban Bencze János a Verhovay Egylet főtitkára, aki a nagysikerű Verhovay zarándoklatot vezette, Kőrösfőy János az egyfet alelnöke feleségével, aki szegény nagyon keveset élvezhetett az óhazából, mert idejének legnagyobb részét betegséggel szenvedte át és bizony kórházban siratta át szabadságát Erdélyben. Buzogány Mihály és élete párja, ez a nagyon derék amerikai magyar asszonyka, aki már Amerikában született de azért amint mondja, az ő gyermekei is tudnak magyarul, Pálinkás bácsi, aki itthonléte alatt az ország Pálinkás bácsijává lépett elő. Amerre járt mindenütt a legnagyobb tisztelettel vették körül az öreg urat és úgy megszerették, hogy alig akarták visszaengedni Amerikába. Davies Károly és Mrs. Schwab Pittsburghból — de ki tudná mind felsorolni a csapat tagjait, akik együtt indultak útnak. Hát nehéz volt a válás nagyon. Rokonok, ismerősök serege tette nehezebbé azt! A Verhovay csapatnak különösen rendkívül fájdalmas volt az indulás. A Magyarok Világkongresszusa meglepte őket és Nagy József titkárral az élükön kint volt a bucsuzásnál Dezső Ernőné, Dr. Miklós Jenő és árvalányhajat adtak utravalónak szeretetükön, becsülésükön felül. Mikor a vonat indult— ne tagadjuk, — mindenkinek a szeme könnyes lett. Nehéz volt búcsút venni a szép magyar fővárostól. Zsebkendő lobogtatás, Isten veled szép Magyarország — hallatszik innen is, onnan is az ablakokban állók ajkáról. Ferencvárosban megáll a vonat... — Jaj még mindig Pesten vagyunk, — mondja Mrs. Buzogány. — Istenem, de szép is volt itthon lenni! Aztán Kelenföld. Még világítanak a budai hegyek lámpái. Bicske. Aztán egy félóra múlva Komárom. Határállomás. Itt már e sorok írójának is búcsút kellett venni azoktól, akik szivének, lelkének oly kedvesek: Verhovay tagtársaitól. — A viszontlátásra — de ki tudja hol? Itt-e vagy odaát? Pálinkás bácsitól mindenesetre azzal búcsúztam, hogy a 1939-ben tartandó Verhovay konvención majd találkozunk. Adja Isten, az öreg ur megélje azt, — ha én netalán nem is lennék majd jelen ezen a konvención. * Ahogy vonatunk robog Mrs. Buzogány mellett ültem és kérdezgettem, mi tetszett neki az óhazában. — Minden. Olyan jó volt itt lenni, hogy nem lehet azt megmondani, mi volt benne a legszebb. Annyi mindent láttunk, tapasztaltunk, hogy ezt nem lehet elmondani. Akik Verhovay nyertesekként jöttek át, azok soha meg nem hálálhatják az egyletnek, hogy lehetővé tette nekik a magyarországi utat. Igazán akik most jártak először itt, láthatták, hogy nem vagyunk mi utolsó nemzet, hiszen annyi kultúrát mutattak nekünk, amennyiről fogalmunk se lehetett. Csak kár, hogy nem völt több időnk és igy nem láthattunk eleget. — Mindenütt sietni kellett és igy is még el is kellett hagyni a programból, hogy befejezzük az utazást. — Én tudom, semmiért nem adnám, hogy itthon jártam. Utolsó előtti este a Nemzeti Színházban voltunk férjemmel. A Csoda tükör cimii nemzeti darabot láttuk. Hát olyan szép volt, mint egy tündérálom. És örülök, hogy láttam élő színpadon Jávor Pált is, akit eddig csak filmről ismertem. Milyen nagyszerű színész. — Hogy mikor jövök viszsza? A jó Isten tudja. De csak annyit mondok, hogy mindent el fogok követni, hogy mikor gyermekeim nagyobbak lesznek azokat is elhozhassam ebbe a gyönyörű országba, hogy ők is büszkék legyenek majd arra, hogy magyar származásúak. Én annyit mondok az amerikai magyar szülőknek, nem tehetnek jobbat gyermekeiknek, mintha elhozzák őket Magyarországba. — És aki nem volt velünk, az el sem tudja képzelni majd, milyen szeretettel fogadtak bennünket mindenütt. Lehet e valaha az életben elfelejteni a budapesti fogadtatást? Vagy azt amikor a Magyarok Világkongresszusa irodájában fogadtak bennünket. Igazán a Magyarok Világkongresszusa vezetői Nagy Károly méltóságos ur, Nagy József titkár ur, aki az utunkon mindenütt velünk volt, Dezsőné akit úgy megszerettünk minden köszönetét megérdemelnek az amerikai magyaroktól azért, amit velünk tettek. — Csak az Isten segítsen minket, hogy mégegyszer visszajöhessünk. Hogy megmutathassuk a gyermekeknek, akik most otthon várnak bennünket, ezt a szép országot. Hiszem, a jó Isten meghallgatja Mrs. Buzogány imáját és ha felneveli gyermekeit elhozhatja majd ebbe az országba. * Ezzel a csapattal utazik, de csak Cherburgban csatlakozik a csapathoz a Homesteadi Kohuth Béla, »ki olyan nagy sikert aratott a magyar rádión, hogy egy ismeretlen hölgy négy remek könyvet is küldött neki, azonkívül, hogy leveleket is kapott. Kohut Béla nagyon értelmes fiatal ember, jó szeme van és nagyon érdekes megfigyelésekkel, tapasztalatokkal indul vissza Amerikába. Útjáról cikksorozatban fog beszámolni a Verhovayak Lapja olvasóinak és igy nem vágok elébe az ő mondanivalóinak. Csak azt akarom megírni, hogy ő is nagyon boldog, hogy itthon volt, hogy megismerhette ezt az országot. — Majd megírom a Verhovay Lapban, hogy mit láttam, mit tapasztaltam angolul, hogy a velem egykoruak megértsék, amit irok és serkentse őket arra, hogy egyletünk újra tagszerzési versenyt rendez lelkesen dolgozzanak a fiatalok, hogy mennél nagyobb számmal jöjjenek el az óhazát megismerni. Biztos vagyok benne, hogy az a fiatal amerikai magyar, aki megismeri ezt az országot, aki annyit lát majd belőle, mint mi: az büszke lesz arra, hogy magyar szülőktől származik és ahol arra alkalma lesz sikra száll a szülőföld igazáért. — Tudjuk, hogy a Világkongresszus vezetőinek báró Perényi kegyelmes urnák, Nagy Károly Öméltóságának és Nagy József titkár urnák köszönhetjük, hogy annyi mindent láthattunk, olyan sok helyen jártunk. Hálásnak is kell lennünk nekik ezert. — Persze, szeretnék még visszajönni majd az óhazába mennél előbb. Nehéz innen elmenni nagyon.» * Búcsúznak, mennek, minden .hajóval mennek az uj hazába az ame%kai magyarok. Ma kisértem a keleti pályaudvarra Albrecht Bélát és McNeil Györgyöt, akik még a tavalyi Verhovay csapattal érkeztek ide, de annyira megszerették ezt az országot, hogy a hat hétre tervezett vakációból 14 hónap lett. És holnap újabb csoport indul... Indulnak vissza oda, ahol azok a magyarok laknak, akik “egy szivvel két hazát” szeretnek, ahol minden földi gyönyörűség mellett felejteni még sem tudnak ... Az én lelkem is megyen velők, mert abban _ is két fészket rakott az élet: — az egyikben a MAGYAR TURUL, — a másikban az AMERIKAI SAS nevelkedett fel s mindkettő visszavisszaröppen s igy — bucsuzás idején — együtt csiripelnek, együtt erősödnek ... Az egyik szárnyra kel s a visszautazókkal röppen Amerika földjére, a másikkal itt maradok én s megint 5-:k oldal Magyarországba CZECHOSLOVAK IÁBA és , ROMANIABA New Yorkból GDYNIÁN ót “PILSUDSKI” Okt. 14, Nov. 10. “BÁTORY” Okt. 26, Dec. 12. CSAK TURISTA ÉS / HARMAD OSZTÁLY Forduljon helyi ügynökéhez, vagy Gdynia-American Line 32 PEARL STREET NEW YORK, N. Y. csak várom: — mikor tér meg hozzám újabb Verhovay vándorlás idején a pirosfehér-kékben játszó csillagos sasmadár, az amerikai Uniónak tavaszi Hirdetője !!... Fáy Fischer Andor BALESET BIZTOSÍTÁS Julius elsejével életbelépett a Verhovaynál egy újabb biztosítási forma. Minden tagunk, akinek életbiztosítása van — kivéve azokat akik a “Veszélyes Foglakozásuak” csoportjába sorol A- lapszabályunk — megkaphatják ezt a kedvezményt, amely balesetből bekövetkező halál esetén a biztosítás összegét megemeli. Ha tehát valakinek jelenleg ezer dolláros biztosítása van és julius elsejétől tagjává válik, havi 25 cent fizetése ellenében annak az osztálynak és balesetből kifolyólag hal el, az örököse egyezer dohár helyett kettőezer dollárra lesz jogos. Már meglévő tagjaink is beléphetnek ebbe az osztályba, ha a megkivint felvételi ivet kitöltik s eljuttatják a kpi hivatalt*. A! julius elsejével belépő uj tagok, pe.dig felvételük alkalmával kérjék ezt a biztosítási formát is. UJ SZÜRET Ha volna még a régi borból, sajgó szép asszu bánatokból, nem volna nálam boldogabb. De szivem üres, mint a pince, sajgásból benne nincs egy icce s halottan várom holtomat. Igaz, a hegyen uj szüret van s ahány hordó és szív üres van, az uj borokkal megtelik. De más az ize már az újnak és más nótája van a húrnak, nem vén kedvemre pengetik. A döngő hegyen busán, őszen összenézünk az öreg csőszszel: Hej-haj, de rongyos egy szüret! S átreng rajtunk egy béna csárdás, valami mustos élet-máslás s az októberi rémület. Tamócy Árpád
