Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-09-16 / 38. szám

1937 »zeptember 16 11 -ik »Mal Verhovayoki/opja JELIGÉSEN nagy a gyanúnk, hogy a Verhovay — és magyarországi ifjúság nemcsak eszméket cserélt Magyar­­országon, de sziveket is. — Hol szerezted azt a pézt? — Az oskolában. — Az oskolában? — Ott. Spanyol háborút játszódtunk. A többiek vótak a spanyolok, én meg a magyar kónmonista, aki a spanyoloknak gyűjt. Koldusok — Hidd el, hogy okosak a gazdag emberek. Azok nem a saját hajukkal járnak, hanem parókával. — És ezer’ okosak? — Hát persze. Mennyi­vel könnyebb nekik, mint ne­künk. Csak leveszik a fe­jükről és kiszedik belőle a bogarakat.--------o--------­— Egyszer — jó régen már — szerelmet vallottam egy kóristalánynak. ‘‘Néz­ze, Klárika, én nem vagyok olyan szép, mint Eduard és nincs is annyi pénzem, mint neki. De jobban szeretem magát, mint az életemet .és kérem, legyen a feleségem.” Mire Klárika igy válaszolt: “Jó, jó, majd beszélünk róla. De mondja csak, ki az az E- duárd, akit az előbb emlí­tett?--------o-------­BAJNOKI MÉRKŐZÉS ' ELŐTT A champion felesége: Csak annyit mondok, hogy ha az a néger knock-out-ol, akkor ne kerülj a szemem elé. Rostélyos A vendég: Nézze, pincér, legyen szives kimenni a konyhába és csináltasson ne­kem egy szép rostélyost. Tudja, vékony legyen, a szé­len szép piros, kevés hagy­mával, de a hagyma az egész rostélyoson szépen legyen hintve, a krumplit hozzá vaj­ban süttesse, porhányós pi­ros legyen, körbe csinálja a rostélyos körül és az egészet öntsék le gyenge szósszal, tudja . . . A pincér kimegy a kony­hába és odakiált a szakács­áénak : — Egyszer rosélyos! Prédikáció után — Kezét csókolom, tisz­telendő atyám, meghallgat­tam a gyönyörű vasárnapi prédikációt. Tetszett mon­dani, hogy ki mint vet, úgy arat. Hát én miért nem a­­rathatok, mikor egész éle­temben szorgalmasan vetet­tem. — Mi maga, jó ember? ■— Vályogvető vagyok, ke­zét csókolom.--------o--------­■— Ez a szép özvegy iga­zán vigasztalhatatlannak lát­szik. —- Az- is. Mert látja, hogy a gyászruha abszolút rosszul áll neki. . CSIP-KE A FÖLDKÖZI tengeren kalózkodó szubmarin elsü­­lyedt. Minden ilyen szubma­rin igy jár. Az Ujelőre is. • * EGYÉBKÉNT: megbíz ható forrásból értesülünk ar­ról, hogy az Ujelőre ismét hatalmas akcióba kezd. Mil­liós akcióba. Ennyi magyar aláírását gyűjti össze, hogy köszönetét szavazzon a ma­gyar kormánynak Rákosi é­­leiének megmentéséért. Mert nem Kun Béla sorsára jutott volna-e ő is Oroszor­szágban, ha a magyar kor­mány hajlandó lett volna ki­cserélni? * NAGY LENDÜLETET vett a magyar sajtó élete. Minduntalan újabb és újabb rovatokba ütközünk. A leg­újabb például: “Félszem­mel. ” Mi, erre a nótára, még a következő uj rovatcimeket ajánljuk: Félfüllel, féllábon, félszivvel, félésszel. * AZ AMERIKAI MA­GYAR NAPTÁRAK,—mint olvassuk — megint “felül fogják múlni” a “tavalyi “fe­­lülmulljatatlan” naptárakat. TSÍap tárirodalmunk nagysze­rű fejlődéséhez tehát az al­kalmazkodik logikusan, aki csak 1948-ban rendel majd naptárt, ami szintén bizto­san “felül fogja múlni” az addig megjelenő összes nap­tárakat. * MAGYARORSZÁGRÓL az a hir érkezik, hogy öntöz­ni fogják az Alföldet. Re­méljük, nem vérrel, mint az őseink tették? * NÉMETORSZÁGBÓL vi­szont az hírlik, hogy “Hit­­lerék ledöntik az összes ke­reszteket. “A horog — ke­reszteket is? * SULYOK DEZSŐNEK kétségtelenül igaza van ab­ban, hogy Magyarországon jobb vendégnek lenni, mint gazdának. De vájjon, hol nincs igy? Hol jobb a sorsa a gazdának, mint a vendég­­bek? * BRIDGEPORTON oly rég nem beszéltek már a két egylet egyesüléséről, hogy m é g egyszer csakugyan egyesülnek. ASSZONYKERESÉS Az öreg Löwinstein leve­tette a kabátját, úgy inguj­­ban ült fel a pultra. A fia ott állt előtte. — Nézd, fiam. Elérted hu­szonhatodik életévedet, itt az ideje, hogy megházasod­jál. Derék szál legény, be­csületes ember vagy, köny­­nyen kapsz asszonyt. De, fi­am, vigyázz nagyon. Ott kinn a firma mellett szeplőt­len becsülettel lóg a Fonó nő, mihez még nagyapám címez­te az üzletet. A Fonó nő be­csülete legyen mindig előt­ted, arra ne hozz szégyent soha. Azért vigyázz, hogy olyan feleséget válassz, aki hozzád, hozzám és a Fonó nőhöz méltó. Csak tisztes­séges, becsületes családból nősülj...'. Itt van pénz gye­rekem, utazz el Kótajra. Én is onnan nősültem kedves mamádat, a hitvesemet, te is Kótajról hozzál asszonyt. Ifjabb Lőwinstein Adolf elutazott Kótajra. Kissé iz­gatott volt, de csak az izmai remegtek meg, az esze nyu­­gott volt. Ahogy megszállt az Egy korona szállodában és kinézett az ablakon Kó­tajra, már tudta, hogy csak a Weisz leányról lehet szó. A Weísz fűszeres nagy­iban, hatvanezerpengőt ad a leányával. És a leány- fiatal, szép, sőt Karikának bírják. ■ Átöltözött és ment Weisz­­ekhoz. Weisz Ármin, .fűszer nagyban, nagyon megörült a.vendégnek. Pláue mikor megtudta, hogy a leányért jött. — De —mondta az ifjabb Lőwinstein — apám meg­hagyta, hogy csak tisztessé­ges, becsületes családból nő­süljek és ne hozzak szégyent a Fonó nőre. Kérem tehát Weisz tyat, adja elő család­ja becsületességét. — Hát kérem, ez a Kótaj nagyon rossznyelvii város. Például kérem, rám azt mondják, hogy két évet ül­tem csalárd bukásért. Látott valaki engem a börtönben? Nem. Nahát. — És a kedves neje? — Kedves nőm. Hát ké­rem ő rá azt beszélik, hogy nagyon szoros viszony fűzi a szolgabiróhoz. Azt se látta" senki. Különben sem hin­ném el. — És a kedves leánya? :— Hát azt nem tudom, hogy amikor a huszárok itt voltak..., de azt tudom, hogy én minden elsején pon­tosan küldöm a pénzt a gye­rekért a tanyára. Ez kérem a mi becsületünk. De most mondja, milyen az öné? Az ifjú Lőwinstein gyor­san válaszolt: — Én? Én kérém elve­szem a maga leányát félesé­gül. SOKAKNAK. — A beküldött köszönetnyilvánításokat mindig készséggel közöljük. Igaz ugyan, hogy a VERHOV A YAK LAPJÁ­BAN azok közlésének nem sok értelme van, hiszen a lap olvasói­nak 99%-a úgyis verhovay tag s azok tisztában vannak avval, hogy egyletünk minden kötelezett­­ségét, pontosan, gyorsan teljesiti. Ha valaki tényleg hálás azért, amit pontosan megkapott, a kö­szönetnyilvánítását, napi vagy heti lapjainkban helyezze el. —~ Igazi köszönetnyilvánítás azon­ban csak az volna, ha a hálás tag, háláját uj TAGOK SZERZÉSÉ­VEL bizonyítaná be. CLEVELANDI. — Az igazga­tóság határozata értelmében hát­ralékos tagoknak nem jár oszta­lék. Tessék hátralékát e hó vége előtt rendezni s akkor jövő hónap második felében az Ön osztaléka is ott lesz a fióknál. Már most fi­gyelmébe ajánljuk, hogy utólago­san nem lesz módunkban osztalé­kot utalni s ha majd csak decem­beri zárlattal lesz visszahelyezve, január havában nem kaphat osz­talékot. Az osztalék utalás októ­ber második felében történik s az arra jogosak is csak akkor kap­hatják meg, ha szeptemberi zár­lattal nem lesznek hátralékban. FÜRDŐ VÁSÁRLÁS. Igazán csodálkozunk azon, hogy még mindig bedől légből kapott tudósí­tásaiknak. Ismerhetné már 1 őket;'* hogy úgy hazudnak, mintha könyv­ből olvasnák. Azt kérdezi levele-! ben, hogy. igaz-e az a hir, hogy! odahaza fürdőtelepet akarunk vá­sárolni? Hát kérem a Szahara si­vatagban a szomjúságtól elgyö­tört utas előtt, oázisok tűnnek fel' a távolban. Ez azonban nem más, mint a meggyötört agyban elkép­zelt álmodozás reflex képe. A nagy melegnek is ilyen hatása van némely emberre. Amikor a nagy hőség gyötri, akkor a hiisitő für­dőnek álomképe ugrándozik, a melegtől meggyötört agyában. —■ Innen ered a kérdezett cikk alap­ja is. Megártott nekik — ismét — a meleg . . . KOVÁCS AMBRUS. — Nem egyszer, de sokszor megírtuk már, hogyha egy meglévő tag be akar állni a betegsegélyző osztályunk­ba, akkor a használandó orvosi bizonyítvány formát a kpi hiva­talból tessék kérni. Tessék meg-' Írni a tag nevét s mi megküldjük a használandó formát. A vizsgálat­ért természetesen a tagnak kell fizetni. NEW BRIGHTON, PA. Készséggel adtuk közre a bekül­dött nyilatkozatot. Sajnos velük szembe ez annyit ér mint a falra hányt borsó. Bizonyára olvasta a válaszként megjelent zagyvalékot. Ötöl-hatol az illető, de hogy né­ven nevezné a gyermeket, azt nem. Pedig milyen egyszerű len­ne —; ha igazat irt volna erede­tileg — megírni annak a nevét és állását, akitől az eredeti kijelen­tést hallotta (?) Ne feledje el, hogy könnyebb a hazug embert megfogni, mint a sánta kutyát. Már egyszer szeretnék olvasni, hogy őszintén beszámolna az ille­tő, hogy miért is volt odahaza ba­ja a törvénnyel? Erről persze mélye* hallgat. De kerüli is a kö­­vesdiek környékét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom