Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-09 / 37. szám
<4-ik oldal 1937. Szeptember 0» hajtson, mert igen nagy urat visz. — Vittem én már nagyobb urat is, kérem! — sodorintott egyet a bajuszán az öreg kocsis. — Ugyan kit?! — Hiszen magát a királyt és császárt viszi most!-— Hát a Kossuth Lajos tekintetes urat!... Délután autókörsétára vittek minket, 4 órakor pedig orgonahangversenyen vettünk részt a fogadalmi templomban. Este mindannyian a “János Vitéz” szabadtéri előadását tekintettük meg és elragadtatásunkat fejeztük ki a látottak felett. Másnap Röszke-Szen tmihály telekre rándultunk ki és megtekintettük a hires szegedi paprikamalmokat és a Trianoni határt. Láttuk az országutat lezáró sorompót. Kék, piros, fehér volt a szinezése; mögötte ott állott a rác csendőr, határőr és finánc s valóban lélekmarcangoló fájdalmas látvány volt ... Határtalan gonoszság állította magyar föld és magyar föld közé a gyilkos sorompót. A sorompón túl is magyar föld, magyar nép. Kifosztásra Ítélt magyar föld és magyar nép. El-elnéztiik a Tisza folyását is. Arra Zenta, Magyarkanizsa, Ada felé sietett. . AJ ind színtiszta magyar város felé, melyek most mind Jugoszláviához tartoznak. . . Szombaton délelőtt rövid gyalogséta után a Kultúrpalota szabadtéri kiálitását tekintettük meg, majd délután elutaztunk Szegedről Battonyára. Verhovay emléknap Battonyán AUGUSZTUS 14-1 KÉN és 15-ÉN voltunk Battonyán hol színtiszta VERHOVAY EMLÉKÜNNEPÉLY zajlott le. Délután fél 6 órakor érkeztünk Battonyára. Az állomáson Gregor Gábor, községi biró üdvözölt minket. Este 8 órai kezdettel kultur est volt a Korona szálló udvarán. Az üdvözlő beszédet Reibel Mihály, országgyűlési képviselő mondotta s a Levente zenekar gyönyörű darabokat adott elő. Volt szép szini előadás is. Farkas Imre remekét: Az iglói diákokat adta elő a battonyai műkedvelő gárda. Utána elkezdődött a tánc, mely hajnalig tartott. Másnap reggel 9 órakor istentisztelet volt és 10 órakor a róm. kath. temetőben megkoszorúztuk VERHOVAY GYULA sírját, akinek nevéről lett elnevezve hatalmas egyesületünk. A sirnál én beszéltem és a síremlékre a Verhovay Segély Egylet nevében egy gyönyörű koszorút helyeztem el. Pálinkás Mihály is szólt nehány szót mint egyesületünknek alapitó tagja. — Utána Battonya határában is megtekintettük a trianoni határt. Csoportképünket mellékelem. 15-ikén délután 1 órakor volt a fényes társasebéd az É. M. E. székhazában. Gyönyörű beszédeket hallhattunk ismét. Beszéltek: dr. Csilléry András, volt miniszter, országgyűlési képviselő, dr. Széchenyi István szegedi kir. közjegyző, Reibel Mihály és Dr. Reinis Ferenc országgyűlési képviselők, Lendvay István és Iván Mihály lapszerkesztők, if j. Babits Dezső, a Verhovay bajtársi törzs tagja és Egyesületünk nevében én is elmondotam pohárköszöntőmet. AUGUSZTUS 17-ÉN a reggeli gyorssal Kecskemétre érkeztünk. Ott is az állomáson nagy küldöttség várt reánk. Kecskemét város nevében Nyúl Tóth Pál dr. h. polgármester üdvözölt bennünket, melyre nyomban válaszoltam. A kecskeméti lányok nagy csoportja árvalányhajas, szép virágcsokrot nyújtott át. Utána rövid látogatást tettünk a múzeumban és villásreggelinket egy szép vendéglőben fogyasztottuk el, hol alkalmam volt hosszabban elbeszélgetni — Nyúl Tóth Pál, helyettes polgármesterrel, aki mint említette, a világháború alatt orosz fogságba került és állítása szerint csak akkor tudott hazajutni, mikor az Amerikában gyűjtött pénzek oda megérkeztek. Beszédében ezt igen hálásan köszönte meg rajtunk keresztül az amerikai magyarságnak, — mert, — mint mondotta, — nem tudja, hogy mikor jutott volna haza szeretett családja körébe a szibériai pokolból, ha az amerikai magyarság meg nem indítja a gyűjtést s a pénzt meg nem kapják a hadifoglyokat hazaszállító hivatalos közegek. Délután a városháza dísztermét is megtekintettük, hol a polgármester Kiss Endre dr. is nagy örömmel fogadott minket és hosszasan elbeszélgettek velünk. Majd kü lön vonattal kiutaztunk Bugacra s megnéztük a szép pusztát s este a kecskeméti nagy állomásról vidáman indultunk vissza Budapestre. Észre se vettük, máris a meleg, nyári ájszakában fehéren izzott a citadella pereme s a szép magyar világváros eMi eleiéből szülte hallottuk már a mormolást, mint az óceánból a tengerzugást. Ismét Budapesten voltunk. BENCZE JÁNOS LAPZÁRTAKOR: budapesti tudósítónk legfrissebb riportja SZÉTSZÉLEDTEK VERHOVAY KÖVETEINK SZÜLŐFALUJUKBA 1937. AUGUSZTUS 21., SZOMBATON ESTE. A budapesti rádió tudósitójában gyülekeznek a Yerhovay csapat tagjai. Itt van már BENCZE JÁNOS főtitkár a gárda vezetője, aztán jönnek sorban: Balha Róza, South Bendből, Blazius Róza, New Havenből, Lank István, Bethleherriből, Kohuth Vilmos Homesteadból és Szabó István Jacobs Creek-ről. Othonosan mozognak a stúdióban. A rádió személyzete már kedves ismerősökként üdvözli őket: hiszen már harmadszor szerepelnek a Verhovay csapat tagjai a magyar rádióban. Most: búcsúznak szép Magyarországtól. A rádió szereplés utáni napon ki elmegy vidékre rokonaihoz, ki meg indul már hazafelé. Várakozás közben érkezik meg báró Perenyi Zsigmond koronaőr a Világkongresszus elnöke. Ő tartja a bevezető beszédet. Szeretettel veszik körül: hiszen a csapat minden tagja tudja, mennyit köszönhetnek az ö gondosságának. Az elnöklete alatt álló Világkongresszusi iroda készítette elő a Verhovay gárda budapesti, vidéki programmjait és igazán minden tekintetben azon volt, hogy a magyarországi ut felejthetetlen élménye maradjon minden résztvevőjének. Báró Perényi Zsiginond gyermekeiként szerette meg az amerikai magyarok másodig generációjának itthon járt tagjait. A mikrofonhoz kerül Bence János főtitkár, akinek remeg a meghatottságtól a hangja, amikor elmondja, hogy harminchat évi távoliét után milyen sok változást talált és amikor arról beszélt hogy soha se lehet elfelejteni milyen sok szeretettel fogadták a Verhovay csapatot amerre csak jártak. Sorba jöttek a többiek és a Népszava versenyének csapatából is ekkor vett búcsút a magyar rádió közönségétől Csőke Irénke, Hokon Helen és Simon Gizi. Nemcsak a rádióban Amit nagyon könnyesen meghatott a hangulat. Egy ország közönsége könnyezett, sőt néhol zokogott, amikor a Verhovay gárda beszámolt tapasztalatairól, búcsúzott az óhazától. Komoly, magas állásban lévő urak mesélték el Nagy Károly nyug. főkapitánynak, a Világkongreszszus igazgatójának, hogy sírtak, amikor a gyermekek búcsúját hallották. Ez az ország szivébe zárta gyermekeinket, boldogan ölelte keblére őket, meg adott nekik mindent, amit adhatott. Ahol jártak: öregbítették egyletünk jóhirnevét. Elmondták, hogy egyletünk áldozatkészsége tette lehetővé, hogy eljöhettek ebbe az országba, szüleik szülőföldjére és arról is beszéltek milyen áldásos munkát végez az amerikai magyarok legnagyobb egylete. A csapatnak persze nagyon népszerű tagja volt: az egyetlen alapitótagja, PÁLINKÁS MIHÁLY. Az ország Pálinkás bácsija lett belőle, A szálloda halijában mindig egy csapat vette körül mindenütt és szívesen hallgatták, ahogy izes soproni magyarságával mesélt amerikai életének történetéből, gyermekeiről, unokáiról. Budapesten a Metropole szálló tájékán, a szomszédos üzletek tulajdonosai, személyzete örült, ha elcsíphették és ha beszélgethettek vele. De igy volt ez a vidéken is mindenütt. * Lassan, lassan elindulnak visszafelé a csapat tagjai. Blazius Róza már elment és a szeptember negyediki hajóval indul Szabó Pista vezetésével a második csapat. Kit munkája, kit az iskola sürget a visszatérésre. Pedig a legtöbben de szívesen maradnának még. Jól érzik itt magukat, egyiket másikat szive is huzza már ide: egyegy kislány, vagy jóképű fiú képe nagyon betelepedett abba a piros husdarabba. Ki tudja: jövőre talán az idei csapatnak sok tagja tér majd vissza ide. Dolgozni fognak az uj versenyben hogy még egyszer eljöhessenek ide, hol a Világkongresszus irodája ismét szeretettel fogja őket várni es kalauzolni. A Világkongresszus irodája a hazaérkező amerikai magyarok otthona. Ide címeztetik leveleiket, itt intézik ügyes bajos dolgaikat. Most: a hivatalos órák alatt a személyzet nem tudja napi munkáját végezni, állandóan látogatókat kell fogadni. Amikor a Verhovay csapat visszatért a nagy vidéki útról: rohantak a gyerekek az irodába a posta után érdeklődni. Elárulom: Voltak lányok akiket már Magyarországból érkezett ajánlott levelek vártak. Fényképpel bélelve. Voltak, akiket telefonszámok vártak és kérések, hogy hivják fel a számot. -És a fiuk se panaszkodhattak: őket is várták illatos levelek. Barátokra és barátnőkre tettek szert a gyerekek ... a szép hírnévre szert tett “Verhovay Gyerekek”! a--------------------------------------------FELHÍVÁS Heves megye, Sírok községi illetőségű kótai hadnagy . TAMASIK ISTVÁN hollétének, illetve tartózkodási helyének megállapítása szükséges volna. Tudtunkkal PÁLINKÁS LAJOS, Windber, Pa.-ban a 35. sz. Eureka bányában nevezettel együtt dolgozott, igy elsősorban őt hívjuk fel Tamasik címének közlése végett, de egyben felkérjük azokat is, akik a nevezettet itt Amerikában bárhol látták, vagy hallottak felőle, — esetleges elhalálozásáról és annak helyéről, vagy időpontjáról tudomással bírnak, közöljék azt a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET központi hivatalával: 345 Fourth Avenue Pittsburgh, Pa. i------------1-----------1 Követeink a szegedi pályaudvaron, közvetlen a megérkezés után.
