Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-09-09 / 37. szám
VOLUME XX. Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association 1937 SZEPTEMBER 9. NO. 37 SZÁM OSZTALÉKFIZETÉS HUJ LT ÉS JÖVÓ ß A rozoga hajó végül is belubickolt a kikötőbe s ahogy szédülten, megkinzottan amerikánus földre léptek, Ábris előszedte a pipáját. Tempósan megtömte a finánclátta keserves négyessel és némileg körülnézett. így, nézgelödés közben, kaparászta elő subája u.j/ából a citronsárga kénesgyufát és végigrántotta darócnadrágján. A gyufa sistergett, füstölgött s amig két tenyere közt lángotvetett, volt ideje megszólalni:---- No, Boris, hát nézz körül egykicsit te is. Boris kerekrenyilt szemekkel vizsgálgatta az Újvilág Ararátjait, aminek aljában az ő bárkájuk kikötött. És csak ennyit mondott: —— Nohát itt vónánk! Aztán meghuzogatta vállán a batyut, amiben benne volt mindenük, a múlt is. így vonult be Nagyámerikába Ábris és Boris a nógrádi marmancsos mezőkről magyar batyuval, a Verhovay múlttal, ami — leltár szerint is a következőkből állott: Egy karéj busbarna magyar kenyér, néhány falevél a fehér orgonáról, egy rongyos biblia, egy gazdájamult kis főkötő, egy marék búza, néhány rög magyar föld, temérdek szegénység, megannyi tisztesség, okosság, kitartás, munkakedv, emberség, testvérség, remény és szív és szív és sziv. Ezekből, ilyenekből épült fel a Verhovay. A szétrongyolt magyar mezők uj vetülete, tengerentúli kis Magyarország: Verhovay-ország, aminek népe — épp úgy mint más országok népe, — múltból, jelenből, friss jövőt nevel. De azt már uj/ erők hozzák. Ábris subájából, Boris batyujából és a szegény segnek, a tisztességnek más magyar tarisznyáiból került elő a Verhovay cél, a munkás félszázad, keserves ötven év és az ő szivükből bimbózott ki az uj Verhovay generáció, amelyik már villámmal gyuj't a cigaróra és nem fáradt lábakon ballag, hanem gyorsröptü gépeken gurul. A tűnő múlt és jelen holdváltozásán történik aztán, hogy igy szól Ábris apó és Boris anyó a távozó fiúhoz:--- Hát csak gurulj, leiköm, gurulj a jövőbe általunk, velünk, a Verhovay névvel. A te uj utad nagy öröm nekünk. De azért könny csillog szemükben, mint az őszi ablakon, ami tudj Isten, miért fakad sírva, amikor olyan szép aranyfényü a reggel: a Verhovay jövő. ILYEN IS VAN és hála az okosan kifejtett üzleti akaratnak, már magyar biztosítási vállalkozásnál is szokássá vált az osztalék fizetés. Igaz, hogy csak egyetlen magyar életbiztosítással foglalkozó intézménynél van — esztendők óta — rendszeres osztalék fizetés s nem kell szerénykednünk akkor, amikor megírjuk, — hogy ez az egyetlen egy a Verhovay Segély Egylet. Soha sem volt még általánosan kifejtve, hogy honnan kerül elő az a kedvező helyzet, amelyből kifolyólag osztalékot fizethetünk. Úgy volt ugyanis, hogy az üzemvezetést irányitó igazgatóságnak megállapítása volt szükséges ahoz, hogy az osztalék fizetésre alkalmas hasznot elbirálja s annak kifizetését elrendelje. Mivel élénkbe került egy nagyon komolynak ismert tekintélynek nyilvánosságra adott nézete, ebből kifolyólag szüksége forog fel annak, miszerint mi is megmagyarázzuk az osztalék fizetésének lehetőségeit, mert hiszen egyedül nálunk Verhovay-aknál történik ilyen üzleti számításokon nyugvó haszonrészesedésnek kiutalása. S valójában — teljes joggal — csak mi mutathatunk rá Magyar* Amerikában, hogy honnan és miből ered az osztalék fizetésének lehetősége. Előre kijelentjük, hogy nem abból a forrásból veszszük azt, amelyet egy magát szakértőnek vélt egyén merítette. Ezen természetesen nem csodálkozhatunk, mert hiszen régi igazság, hogy aki amivel nem foglalkozik, ahoz nem is igen érthet. A szakember véleménye azt igyekezett elhitetni a reá hallgatókkal, hogy az osztalékra fizetett összeget tulajdonképen a tagok (biztosítottak) zsebéből huzigálják elő csak azért, hogy azt viszszaadják. Ez nemcsak, hogy nem áll, de nagyon is kiérezhető, hogy nem is azért lett ez nagy igyekezettel a közvélemény elé tálalva, hogy az üzleti törvények ilyenfajta jelenségeit is megismerjék az olvasók, hanem annak palástolására, hogy — a Verhovayhoz hasonló magyar üzleti vállalkozásnál — takarja azt a hiányos üzleti műveletet, amelynek az az eredménye, hogy milliókkal rendelkezve sem képesek osztalék fizetésére. Meg kell állapítanunk tehát, hogy ahol nem fizetnek osztalékot, ott valahol baj van. A testvériségi alapon működő biztosítási intézmények, egyletek nem haszonra dolgoznak. Ha üzleti működésűk következtében haszon mutatkozik — és ha hozzáértéssel vezetik az egyletet — kell, hogy mutatkozzék — akkor a haszon viszszajár a tagoknak, azoknak, akik az eredményes üzleti működést lehetővé tették. EZ A TAGOKNAK .VISSZAJÁRÓ HASZONRÉSZESEDÉS AZ OSZTALÉK! Lássuk most már mik azok a feltételek, amelyek szükségesek ahoz, hogy az egylet osztalékot adhasson tagjainak? A legelső feltétel az, hogy az egylet vagyona után befolyó kamatjövedelem meghaladja azt a százalékot, mint amilyen százalékos halálozási táblát használ az egylet. Ha az egylet 3*£ százalékos American Experience táblát használ, akkor a vagyonnak legalább négy százalékos hasznot kell hajtani, hogy az osztalék adás első feltétele meglegyen. Ez a kamat-jövedelem többlet pedig csak úgy érhető el, ha az egylet befektetései hozzáértéssel történnek. Tudjuk nagyon jól, hogy a JÓ és BIZTOS befektetés még nem garantálja a magas kamatjövedelmet s éppen az utóbbi esztendők során vált igazán szükségessé, hogy a feltétlen becsületes ség mellett hozzáértéssel és szaktudással intézzék az egyletnek vagyonbefektetéseiket. A magyar egyletek sorában a Verhovay volt az első, amely előre látta a helyzetet s már esztendőkkel ezelőtt rátért a három és fél százalékos számítási alapra egyes kötvényeinél. 1936. január 1-től kezdve pedig minden egyes kötvénye ezen az alapon van kiállítva. A Verhovay előrelátását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ohio államban egyenesen törvény kötelezi az egyleteket arra, hogy most már csak három és fél százalékos alapon álló kötvényeket adhatnak ki. A második előfeltétele annak, hogy az egylet osztalékot adhasson tagjainak az — hogy a tényleges halálesetek száma, alatta legyen a tudományos számítási alapon nyugvó VÁRHATÓ halálozásoknak. Ez más szóval annyit jelent, hogyha az egylet tagjainak korát figyelembe véve, a várható halálozások száma egy esztendőben 250 ellenben a tényleg elhaltak száma 180, akkor a “mortality cost”-on megtakarítás, haszon mutatkozik s ez a haszon szintén elősegíti azt a helyzetet, hogy az egylet osztalékot adhasson tagjainak. Természetesen annál a biztosítással foglalkozó intézménynél, ahol az “életbiztosítási kockázatokat” nem szigorúan bírálják el s csak azért, hogy taglétszám emelkedésről beszélhessenek, boldog-boldogtalant felvesznek: (Folytatás a következő oldalon) tfMttMfriÉillifiadlfc
