Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-19 / 34. szám
1937 augusztus 19 11 -ilc oldal DerhovayakJhpja Pickfordnak volt az arcképe. Az aláírásokat felcserélték. A jókedvű szamár fotográfiája alatt ez volt: Mary Pickford, America’s Sweethart. — az ő képe alatt pedig: Laughing Jackass. New York legnagyobb an^ golnyelvü lapja viszont -1— éppen a közel múltban, Kánya Kálmán magyar külügyminiszter és a bolgár külügyminiszter képaláírását cserélte- fel. És a magyarok nagy meglepetéssel olvasták, hogy a magyar külügyminisztert valami Stefanides Petropopoloff-nak hívják. De gyerünk csak egy kis szemlére amerikai magyar lapjaink közé, —- természetesen anélkül, hogy pellengérre állítanánk őket, hiszen a sajtóhibánál természetesebb dolog nincs is- talán a világon. — Aggyorysten, szomszédasszony. Rég láttam a lányát. Merre jár? — Elszegődött a Hetilapok Szövetségéhez. •—Mi a csudát csinál ott? — Sajtólibákat őriz. De azért mégis mulatságos, hogy egy kis hetilapunk — az angol “sectióban” ezt irta a Mindenható arcképe alá “God the Master” helyett : “God the Monster.” SAJTÓHIBA A SAJTÓHIBÁKRÓL (Bevalljuk, hogy eme kis cikk egészében is sajtóhiba, de mégis kérjük a szedő urat, hogy ezt a» Írást ne olvassa el, nehogy részleteibe is sajtóhibák kerüljenek bele. Sőt a korrektort is kérjük erre, hiszen most éppen azokból a sajtóhibákból markolunk össze egy csokorra valót, amik — érthető emberi gyengeségükből, — szórakozottságukból kerültek bele ebbe vagy abba, esetleg amabba a sajtótermékbe. Miután pedig már mindkettőjük SZÓRAKOZOTT, engedjék meg, hogy a közönség is szórakozzon.) Egy napilapunk megállapította, hogy Hull külügyminiszter világpolitikai terveit EB ISMERTE a magyar kormány. Egy felekezeti lap megállapítása szerint: “Stalin TÖKRETETTE a szocializmust. A sajtóhiba, mint neve is mutatja, a sajtó hibája, miután a sajtó — ősi megállapitás szerint — épp úgy nincs és nem is lehet hiba nélkül, mint ahogy nincs- hiba nélküli ember. Az első sajtóhibát maga GUTHENBERG János követte el valamikor a 15'ik században, amikoron is a saját nevét Guthenbergh JÓNÁSRA szedte ki a szépen kifaragott betűkből. Sőt a második, a harmadik, a háromezredik és a harmincezredik sajtóhibát is ő könyvelte el. És aztán, miként kórszagos (Pardon a sajtóhibáért! Szedő.) találmányát a világ közhasználatba fogadta, illő tisztelettel követte őt a sajtóhibák kitermelésében is. Sőt szakvélemények szerint: a SAJTÓHIBA éppen olyan tartozéka a nyomdáknak, mint például a Verhovayak Lapjának a Tótágas. Szereti a mókát. Sivesen fordítana mindent fejtetőre, ha ... lehetne. De lehet! íme bizonyítjuk is: A magyar fővárosi lapokból. Karinthy Frigyes egyszer ezt irta: . .a nyári hónapokban könnyen takaródzom.” A szedő igy szedte: “a nyári hónapokban könynyen vakaródzom.” Nagy Endre írásaiban ezt a szót, hogy MOZOG következetesen MOROG-nak szedte a szedő. Egyszer aztán megírta Nagy Endre, hogy: “valahányszor azt irom, hogy MOZOG, a szedő mindig igy szedi, hogy MOROG.” A megállapítás igy jelent meg: “Valahányszor azt irom, hogy MOROG, a szedő mindig igyszedi, hogy MOROG.” Pékár Gyula “Pasztellek” címmel irt cikksorozatot. A sorozat csaknem minden egyes tagja “Pasztillák” főcímmel jelent meg. Lakatos László cikkeiben a minisztériumot mindig misztériumnak szedte a szedő. És igy tovább! Az amerikai angolnyelvü lapokban fedeztük fel a következőket : Egy nagy clevelandi napilapban két kép jelent meg. Az egyik egy nevető szamarat ábrázolt, a másik Mary Egy másik hetilapunk azt mondja, hogy: A detroiti X gyárban SZÜLŐSZTRÁJKOT kezdtek a nők. Ismét egy másik jelenti, hogy: Az Egyesült Államok elnöke őszinte VÉRZÉSEKKEL felelt az intervjura. Azután: MEGVOLT a vizsga helyett: MEGHOLT a vizsga. Na de minek ez a sok .. . vizsga, vizsgálódás. Hiszen, mint fentebb jelentettük, amúgy is megholt a vizsga, de a sajtólibák élni fognak mindörökké. A LEGÚJABB SKÓT VICC Két skót beszélget. — Hallom, az este be ment a fiad egy bárba és azt mondta a zenésznek, hogy minden dalért, amit neki játszik, fizet 5 pennyt. Reggelig mulatott! Az apa rémülten kiáltott fel. — És mennyit mulatott el, az a gazember? — 5 pennyt. Egész éjjel egy nótát hozatott. ARISZTOKRATA VICCEK Arisztid gróf és Tasziló gróf ülnek a moziban. Pereg a film. Egyszerre megszólal Arisztid: ■— Te. Tasziló, ez a főszeheplőnő úgy hasonlít egy filmszinésznőhe! * •— Kedves Ahisztid, nem tudnád megmondani, hányadika van ma? — Nem tudom, Tasziló, de nézd meg az újságon, ami a zsebedben van. — Mit éhek vele! Ez egy tegnapi lap. GYEREKSZOBÁBAN — Mért akarod éppen a nagymamától bevenni az orvosságot? — Mert reszket a keze és a fele kiömlik. * — Anyuka, mikor hozott engem a gólya? — Augusztus 23-án. — Érdekes, éppen a születésnapomon. * Asszony a férjhez: — JaÍ> jaj. a Pisti kiitta a tintát, mit csináljak? ■— írj ceruzával. * ■— Hány éves a kisfia? *— Kettő. Még nem tud járni, de már nagyszerűen vezet autót. FEHÉREK ÉS FEKETÉK Amerikai Iskola. Egy fehér és egy fekete növendék beszélgetnek a tizpercben. A fehér: — Tudod, ki volt az én nagyapám ? — Nem. •— Afrikai utazó. És tudod hogyan halt meg? Az emberevők ették meg Közép- Afrikában. A néger: — Hát te tudod-e, hogy ki volt az én nagyapám? —- Nem. — Egy néger, aki Közép- Afrikában élt. És tudod-e miben halt meg? — Miben? — Husmérgezésben. JÓ AJÁNLÓLEVÉL — Maga azt állítja, hogy legutoljára tiz évig volt egy helyen. Miért hagyta ott ezt a helyet? — A kormányzó megkegyelmezett ... CSALÁDI ESEMÉNY •— Kedves nővér, megmondta Kohn urnák, hogy a felesége hármas ikreket szült? — Nem mertem megmondani, mert éppen borotválkozott. AZ ŐSZI ÁRAK (Jelenet egy restaurantban) (Történik abból az alkalomból, hogy a meteorológia most már visszavonhatatlanul állandóan száraz, meleg időt jósol.) TULAJDONOS — (a főpincérhez) : Most pedig kedves Rabolovies, meg fogjuk állapítani az őszi árakat. PINCÉR — (ceruzát és étlapot vesz elő) : Helyes, állapítsuk meg. TULAJDONOS: Csirke. PINCÉR — (jegyez) : Csirke. . . Mi az ára? TULAJDNOS: Gondoljon egy számot. PINCÉR: Már gondoltam. TULAJDONOS: Szorozza meg kettővel. PINCÉR: Megszoroztam. TULAJDONOS: Most adjon hozzá húszat. PINCÉR: Hozzáadtam. TULAJDONOS: Nos, mennyi az eredmény? PINCÉR: Hetvenöt. TULAJDONOS: No lássa! . . . Tehát a rántott csirke ára négy dollár lesz. PINCÉR — (Beírja) : Most jön az angol bélszín. TULAJDONOS: Gondoljon egy számot. PINCÉR: Nézze ne egzamináljon engem. Én a számtanból már régóta doktor vagyok. Mondja meg egyszerűen, hogy az angol bélszín harminc dollár. TULAJDONOS: Na, na kedves Rabolovics, a közönséget nem szabad kiszipolyozni. Mondjuk, hogy az angol bélszín mindössze öt dollár. PINCÉR — (Beirja): Helyes. Mondjuk, hogy öt dollár. És a * garnirung? Azt mennyibe számítja? TULAJDONOS: Azt nem számítom semmibe . . . Azt maga számíthatja. PINCÉR: Csak biza rám . . . De most vegyük elő a frissen készült ételeket .... (Előveszik) TANÁCS Két jóbarát beszélget. — Mi bajod? — Fáj a fogam. — Tudod mit, adok egy jó tanácsot. — No? — Nekem is fájt tegnap a fogam. Erre én hazajöttem és megöleltem a feleségemet. Mindjárt elmúlt a fogfájásom. Te is csinálj igy. — Itthon van a feleséged? TEXAS A texasi ügyvédhez beállít egy emeber. — Doktor ur, mennyiért választ el a feleségemtől? — Százötven dollár! Az ember szó nélkül menni készül.-— Száz dollár! — Nézze, — szól a kliens. — Minek erőlködik. Márvan olyan ajánlkozó is, aki tizenöt dollárért lelövi! BÖRTÖNBEN Börtönigazgató: Mi az uj fogoly foglalkozása civilben? őr: Nótaszerző. Börtönigazgató: Zárja a tolvajok közé. ■ttfl
