Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-04-10 / 15. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937 április 10 No. 15 SZÁM Csak egy téglát épületünkhöz, egyetlen kévét buza-osztagunkhoz ! Csak egyetlen tagot, — felnőttet vagy fiatalt — hozzon be minden egyes Tagtárs és már elég is lesz téve annak a szükségnek, amely kötelezőleg parancsolja, — hogy Egyesületünk részére uj tagokról gondoskodjunk. Nem vagyok régi tagja a Verhovaynak s igy talán meg is ütközhetnek némelyek azon, hogy Egyesületünk legfontosabb kérdéséhez a fentebbi módon hozzászóltam. Ha ezt merészségnek tartaná valaki, úgy azt megnyugtathatom arról, hogy nem történt az felületes módon, sőt nagyon is tárgyi megállapitásokból szűrődött le, írásomnak minden mondata. Elég volt nekem egy évnek eltelte a Verhovay Segély Egylet kötelékében, —•• hogy megismerjem és meg is szeressem ezt a közösséget. Olvasni, tanulmányozni kezdtem ennek az Egyesületnek múltját s történelmében meg tudtam látni elkövetett hibáit, mivel nem voltak azok titkolva. És ennek tulajdonítom én a Verhovay Segély Egylet varázslatos erejét, hogy még múltjában sem lelhető titkolózás s akkor is most is egymás mellett vannak kiteregetve a jók és rosszak, hibák és eredmények. Forgassa valaki a könyvek-könyvét a Bibliát és megtalálja abban, hogy a szent jelzővel illetett emberekről nem csupán az erényekkel kapcsolatban esik ott szó, hanem fel vannak sorolva botlásaik s nincsenek tagadva bűneik. Szent könyv a Biblia mert igaz, emberi hibákat nem takargató; magasztos eszméknek éltető kovásza a Verhovay Segély Egylet, mert őszintén vallja meg tökéletlen gyöngeségeit s hivalkodó szóval, egyedül nem mutogatja sikereit. A Verhovay Segély Egyletet emberek tervezték, emberek vezetik s emberek javára szolgál. Nem is lehet hát hiba nélkül, de isteni eszmék teljesülnek működésében és ezek között vannak olyanok, amelyekért Golgotát járt és meg is feszitődött az Idvezitő. “Aki az én kicsinyeimnek csak egy pohár vizet is ad a szeretetnek nevében....” — így kezdődik az a tanítás, amely az irgalmasságos cselekedeteknek szépségei fejében, Krisztusi teljesítésnek minősiti a testvérsegitést. A testvérsegités pedig a Verhovay Segélv Egyletnek legeslegfőbb feladata és hivatása lévén ennek teljesítéseiben ki sem fáradhat s megszűnnie nem is szabad. Mert sokan vagyunk a Verhovay portán, akik lélekben élünk s igaz magyar voltunknak átérzésével, nemzetségünknek ezt a gyönyörű alkotását, folyton építgetjük s megértő odaadással erősítjük. Nagy azoknak száma közöttünk, akik a Verhovay kötvények summáinak feje fölött elnéznek s odatapad tekintetük ahol a kínlódó betegek ágya fölé hajlik a Verhovay Segély Egylet s könnyebbít azon az agónián, amelyet előidéz a nincstelenség. Megnyomorodottak mankóján, elaggottak támaszbotjain Verhovay segítséggel járják tovább az életnek útját a gyámolitásra rászorultak s a Verhovay közösségnek melege száritgatja fel, az özvegyek és árvák könynyeinek omló patakját. Törekvő ifjak előtt a tudomány kapuit nyitogatja s testet edző alkalmat teremt gyermekeinknek a Verhovay Utakat készít, a Verhovay Segély Egylet érintkezési módokat keres azok részére, akiknek lelkében fellángol a vágy ismerni azt az országot, amelyben fajtája él s meglátogatni azt a helyet, ahol neki, vagy elődeinek bölcsője ringott. Megérdemli a Verhovay közösségnek Krisztusi munkája, hogy minden nemes cselekedetét példának forgassuk s ahoz szivünk sugalatát követve, segítőnek odaálljunk. Ne hallgassunk azokra, akik csak gáncsolni tudnak, mert hiszen olyan ezeknek rémséget terjesztő beszéde, mint a hold fényétől nyugtalanított s az arra felugató kutyának lármája. Izgatja őket a Verhovay Segély Egyletnek ragyogó tisztessége s befeketítve szeretnék látni annak.égiszét, hogy sötétséghez szokott szemüket ne bántsa fény. A Verhovay Segély Egyletben közös a hasznunk s közösnek kell hát lenni az azzal járó kötelezettségeknek is. Igaz, hogy nem vagyunk egyformák s az emberszeretet gyakorlásának parancsát, egyformán nem is értelmezzük. Azok, akik a testvériségnek cselekvésében az életnek egy fontos misszióját látják, a mi Egyesületünkkel szemben is ehez mérik a részükről kifejtett munkát. Járnak, tesznek, beszélnek, Írnak a Verhovay Segély Egylet szépségeiről, hasznosságáról s meggyőződéssel azon törekszenek, hogy nöjjön és sokasodjék a Verhovayaknak már ma is hatalmas tábora. Sajnos, hogy mindannyian igy gondolkodni és tenni nem tudunk, de annyit mégis megtehet mindenikünk, hogy erős elhatározással és akarattal egy-egy tagot szerzünk ez évben Egyesületünknek. Csak egy téglát épületünk* höz, csak egy kévét búzaasztagunkhoz! Ennyit kér és méltán elvárhat minden egyes tagjától a Verhovay Segély Egylet. . * Szász János a 47-ik fiók titkár^ A NAGY VERHOVAY ZARÁNDOKÚT SZENZÁCIÓI: 1.- BUDAPEST Hét csillagból áll a Göncöl szekere.... Öreg palóc legenda az, hogy Göncöl apó szekere minden éjjel körüldöcögi Magyarországot. Hajnalra pedig megáll a Duna fölött és hallgatja a cigányt. Azelőtt leginkább Banda Marcit hallgatta, most Magyary tetszik neki a legjobban, aki a Hungária terraszán muzsikál. Aki nem hiszi, menjen Budapestre. Személyesen is meggyőződhet arról, hogy kék hajnalon megáll a Duna fölött Göncöl apó és hogy Magyary ilyenkor mindig felveszi a hegedűt és Göncöl apó tiszteletére ráránt erre a nótára: HÉT CSILLAGBÓL ÁLL A GÖNCÖL SZEKERE. HÉT SZERETŐM IS VOLT NEKEM EGYSZERRE. A pesti öreg gavallérok is felneszeinek erre, mint trombitaszóra a vén csataló és ősz fejüket beleejtik a tenyerükbe. Nézik a Göncölt, a gyémántfényben ragyogó Dunát, a Citadellát, Gellért püspök hegyét, a magyar honatyák Mesepalotáját, Gül Baba rózsadombját és a Trianonba zuhant régi szép magyar béke-életet. Így hallgatják Magyaryt. A Dunaparton pedig szekerek állnak. Nem a Göncöl szekerei, de a busszemü magyar fuvarosokét. Sokfelől jöttek össze: vásárra, mindenféle portékával. Szegények, töröttek, de ősz fejüket most ők is a tenyerükbe ejtik é6 miként a nagyurak, *k is a Göncölt nézik és hallgatják Magyaryt. Nem lehet ez máskép, ha Magyary muzsikái. Lám a Walesi herceg is azért járt Budapestre, meg a többi cimeres nagy ur is. Még Ferenc Jóska is vissza nézett egyszer a határról, ahogy elhagyta Budavárát és aszonta a nagybajuszu Fehérváry bárónak, hogy: —Hej, kedves hívem, ha a magyar parlamentben is olyan szépen muzsikálnának nekem, mint a Hungáriában, de szívesen járnék én Budára! Hát bizony igy muzsikál a magyar cigány. Aki nem hiszi, mondom: menjen Budapestre. Egyszerű dolog ez. De leginkább két utja-módja van ennek. AZ EGYIK: mielőtt aludni tér, nézzen az égre, a Göncölszekérre és hajnalra már biztosan Pestbudán köt ki a légivitorlása. A MÁSIK: álljon be a Verhovay versenybe és, ha kellőkép szorgalmaskodik, az ő markába is nyom Daragó főelnök ur egy bilétát, mondván szeretettel: ' — No, testvér, hát csak ülj ki a Hungária terraszára te is és hallgasd meg Magyaryt. De jól nyisd ki ám a szived! BUDAPEST! A földrajz szerint Európa szivében van. Vájjon csakugyan ott van-e? De ott van! Mert immár az egész világ oda jár és nézi a gyémántfényben ragyogó gyönyörű magyar fővárost és a könnyben úszó bus magyar szemeket, mert Magyary muzsikát: HÉT CSILLAGBÓL ÁLL A GÖNCÖL SZEKERE....
