Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-02-27 / 9. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. FEBRUÁR 27, 1937 No. 9 SZÁM Vitaminok, Kalóriák, Igazságok, Hamisságok. A táplálkozás szolgáltatja az emberi test részére szükségelt erőt s miótc ABC serrendbe állítódtak össze a vitaminok a hozzá értők csak leolvassák a fo gyasztásra alkalmas nagy betűt s hamarosan lelohad az ilyen táplálkozástól a já rást nehezítő kövérség, a vagy kidomborodnak az idő mok, az előbb soványságtól zörgő csontokban. Pirulák apróságára szőrit va, ma még nem hordozha tók zsebben a reggelik, ebé dek, vacsorák, de kivannak már elemezve kenyérből húsból, főzelékből, az értéket jelentő kalóriák s mint az okosak állítják, csak idő kérdése, hogy nem lesszünk kénytelenek gyomrunkat tér helni olyan fölöslegekkel, a melyek az anyagcserének pótlására szükségtelenek. Itt helyénvaló azonban az a kérdés, hogy valójában szükségtelenek-e azok a nagy mennyiséget kitévő anyagok, amelyekből a gyo mór kidolgozza azt a tényleges táplálékot, amelyekre a test szerveinek szüksége van? Van olyan tudós, aki szűk ségtelen voltukat állítja s var olyan, aki ezzel ellentéteser vélekedik. Mi közönséges földi hálán dók, akik az éhséget csak érezzük nem állhatunk tiszta lelkiismerettel sem az egyil sem a másik állítás mellé, mert hiszen nem analyzáljuk nem elemezzük ami az asz talra tevődik, hanem fo gyasztjuk azokat gond nél kül abban a sorrendben, a mint az elénk kerül s főleg olyan gazdagon, amint telik ne engedjen bennünket a csalóka hamisságnak kifestett orcájába beleszeretni s arra ösztönöz, hogy még akkor is az igazságnak cl VERHOVAY HÉT. VASÁRNAP. Gyüléseznek a Verhovavsták. AZ ELNÖKI KALAPACS Szerszám, jelvény és cél. Munkások szerszámja, intézmények jelvénye és emberséges emberek célja. Cél? Igen, cél is, de illik ám ezt jól megérteni. utána még nem tanították Írásra — hát a pulikutyára bízta az üzenetét:---- No Pondró, menek világnak. Téged Isten áldjon, a gazdámnak meg úgy mondd, hogy vagy Lehet, hogy szégyen is mi ránk az emberek többségére hogy még nem általánosodott el közöttünk a savak és kristályok utáni igazodás és ott tartunk a Krisztus utáni 1937-ik esztendőben, misze rint ma is ösztönös régi szokások módján táplálkozunk Mentségünk azonban, hogj nem mosolyogjuk le s nem| is vetünk gátat az ebben az| irányban történő haladásnak s minden ellenkezés nélkü | hagyjuk tudósainkra annak! megállapítását, hogy a túrós tepertős galuskából mit szúr jón ki majd villájával az utá nunk következő újabb nem zedék. Évvégből beszélünk elébb Estvánról, a nagyuraság öreg számadójának kis bojtárjáról, aki tízéves kora óta juhokat pásztorolt egy nógrádi bus dombon és — ha egykét birka tilosba tévedt ---vagy neki füttyentett a számadó juhász vagy pedig a puli kutyának. Még az ételt is úgy vetették eléje, mintha a pulival csakugyan egysoron volna. Ennek okából az Égen keresett barátságot magának Estváp. Volt ott elég olyan árva, mint ő íme, a “Mátrai csillag*’ is. Szép, fényes kis csillag volt ez és akármilyen apróka volt is, nagy volt a bölcsessége. (Nem híjába volt palóc csillag.) Vele tanácskozta meg Estván a maga dolgát, mondván nekie: — Hej, édes egycsillagom, te “Mátrai csillag”, mi embernek vagyok én itt, ha senki se gondol rám? Eszem is vóna, két jó karom, lábam is vóna, de így letfeljebb csak kék baka lesz belőlem, aki mindétig a császárnak szalutál. Legjobb talán tán, ha világnak eredek lukas csizmámval, rongyos tarisznyámval. me jövök vagy se! És ment, mendegélt Estván hegyen át, völgyön át, folyón, tengeren át, keservet ízlelve, gondokat cipelve, átal át veszélyen, széles mindenségen mindodáig, amíg megőszült bele, de rongyos kis tarisznyája ekkorra telistele lett annyi bölcsességgel, amennyi talán tán tíz számadónak sincs a nagybüszke fejében. Már ö pásztorolta a Verhovay egylet egyik legszebb nyáját és százlevelü könyvbe irta a számokat olyan hosszú sorokba, amilyenekbe a kék bakák se szalutálnak se káplárnak, se a császárnak. Csak még a kalapács nem volt a kezébe, de egyszer aztán ezt is marokra kapta és nagyot koppantott vele a széles asztalon imigyen szólva: — Tisztelt tagtársak! Mi, Verhovavsták ezzel a szerszámmal kovácsoltuk össze a világ legnagyobb magyar egyletét. Szép - szerszám ez és bölcs jelvény. Akinek kezébe kerül, használja emberséggel. Akinek meg még nem jutott a kezébe, küzdjön meg érte becsületes munkával, mert bi-Mert hát ki tudja az uj táp lálkozási feltételekben, hogj. mi az igazság s mi a hamis Pislantott egyet a csillag, nyilván helyeselte. És Estván, egy hajnalon szépen letette elnyűtt kis subáját számadó uram pitvara elé és — minekzony mondom néktek, hogy nagy tisztesség ez és bármelyikünkhöz illő értelmes életcél: az elnöki kalapácsot kézbevenni. dala mellé támaszkodjunk, ha annak felületén az ármány körmeinek nyomai láthatók. } Az átlag embernek nehéz munkát ad kiválogatni, mi az életben a hamisság s mi aZ igazság. Szerencse ránk nézve, hogy az ösztönös és ránk maradt gyakorlat segít bennünket ebben az igyekezetben s minden filozófiai törvények ismerete nélkül is megmaradhatunk az életnek középutján. Megmaradhatunk mi az igazság utján, ha nagyobbak vagy kiválóbbak nem akarunk lenni, mint amire bennünket tehetségeink képesítenek; de a hamisság örvényére lépünk rögtön mihelyt erőinket túlbecsülve olyan nehézségek emelésébe kéz« dünk, amelynek súlyát nemi hogy ismernénk, de még elképzelni is alig tudjuk. Kezemben egy régi egyleti alapszabály s olvasom belőle ezt a kitételt: ‘‘Örökre és megmásithatatlanul!” — Gunyja a sorsnak, hogy már, az örök életre szánt egyleti sem áll s nagyon kevesen járhatnak közöttünk, akik az örökre szóló paragrafust beiktatták. Ha a Verhovay Segély Egyletnél ehez hasonló szarvashibák nem is történnek, de közülünk is sokan rá« rálépnek a hamisságok kicsiszolt útjaira s nálunk is néni egyszer látható az ármánykodás körmeinek nyoma, az igazság arculatán. Akkor tehetünk legnagyobb szolgálatot Egyletünknek, amikor fejlődése elé nem gördítünk akadályt, vagyis ha nem tudunk az újítás kérdésében szabatos különbséget tenni hamisságok és igazságok között, úgy hagyjuk az igazság felmutatását a jövendőnek. Ötven éven keresztül lerakott törvényeink jogainkat! teljesen biztosítják és semmit nem veszíthetünk azzal, ha körvonalai már is kibontakoznak annak a hajléknak, amelyben az utánunk jövők, szívesen letanyáznak. A hamisságnak ármányai megkísérlik közöttünk, hogy minél többünket ellene ingereljenek a Verhovay életben kifejtett újításoknak, de természetesen és következetes okossággal álljunk ellen akaratuknak s úgy csábitó, mint erőszakos ugratásaiknak be ne dűljünk. SZALAY JÓZSEF NhI Lelki életünk teljes mun! kája ugyanis abban merül ki, ; hogy az egy tömegben ka: vargó igazságok és hamissá- I gok sokaságát osztályozza s ság? A jövő gyakorlatára kell hát bíznunk annak el döntését, vájjon igazak-e a vitaminokkal s kalóriákkal összefüggő uj állítások.
