Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-02-13 / 7. szám
BRUÁR 13, 1937 7-ik oidaä ■ VfrhovQyQkJgpja PÁROSCSILLAG Irta: TARNÓCY ÁRPÁD Szorongó szívvel kóvá-| 3gtarn szülőföldemen, —j :nt árva madár a fészek i riil. És összeakadtam a | gyen Koczog Bercivel, aki: gy harmincéve meglehesen traktált mesével, pont en a hegyen. Hárman ül-; nk egy rakáson, makkos erfa alatt: Berci, jómagami Bagó, a pulikutya. Mon>m Bercinek: — Mondjék már valamit, erei koma! És Berci, majdnem szóil-szóra a következő törtértet mondta el: * * Bizony, Anyó körül elfoyott az ember. Háború volt- a háborúban könnyen >gv az ember. Fiát, vőjét itték katonának és aztán az iszonyok is utánuk menüi, mert katona után megy z asszony. Anyó mellett em maradt más, csak az nokája, Ferkó. Ügyes leényké volt ez a Ferkó, undent együtt tett-Arett iiiyóval. A kertet is ketten apálták be. Anyó lassan aladt, de türelemmel, — "erkó ellenben fürgén, de iirelmetleniil. így aztán íindig összeértek estére a rumplisorok végén. Letették kapát, megették a vacsoát és kiültek a ház elé a páoscsillagot nézni. Mert a tároscsillag minden este negmutatkozott nekik. A legyek fölött, amerre Anyó lázan épe el fogyatkozott.-— Apád és anyád az a két 'sillág, — mondta Anyó F erkónak. — Apám és anyám, — isn étel te Ferkó és merengve íézte a pároscsillagot. Minien este ez történt. De Ferkó növekedett, és hogy már a bajusza is ütközött, néha bizony mással cserélte fel a pároscsillagot. — Jó a katonának, — gondolta, — annak vpn csillaga a gallérján is és lány is ballag utána. Mert sok katonát látott már, hiszen erre masíroztak a honvédek is, dalolva, virágosán, mikor kifele mentek az Országból. Legtöbbje a világból is. Egy Hajion Ferkó is katona-mundérban állott Anyó elé: — Elmék, Anyó, — mondta örömmel is, busán is. Anyó okos volt, nem siránkozott. Tudta, hogy nem lehet ez máskép és azt is tudta, hogy a busongás mindig busitás is. Minek menne el hazulról szomorúan Ferkó ? Inkább mosolygott hát rá, ahogy méregette, vájjon elbir-e a maga muszkájával? Szalonnát, kenyeret tett a tarisznyájába és szólt vala csendeskén• — Erigy no, fiam. És Ferkó biz elment. Ő is virágosán masírozott ki az országból. De úgy nézett vissza Anyóra, mintha mon daná: ne búsuljon kelméd, csillaggal jövök meg. Nem olyan nagy dolog háborúban csillagot szerezni. Könnyén hozzájut, aki nagyon kívánja. Öröm lesz majd, ha meghozza és úgy lehet* mihama umb visszatér. Ferke valóban hamarosan viszatéit, de bizony csillag nélkül. Hazaküldtek Anyunak, mert a generálisoknak csak olyan katona keli, akinek lába van, Ferkónak meg már nem volt. Anyónak azonban igy is kedves Volt. Lefektette a padkán egy szűrre, amin valaha az édes apja őrizte a/juhokat. Hadd álmodjon szépeket. Anyó meg nézte-nézegette az ő sápadt katonáját és nem sirt, nem beszélt. Inkább a legény beszélt, ámbár zavarosan, össze-vissza mindenféléről. De néha egészen tisztán szólott Anyóhoz : — Hogy mennyek igy édesapám elé ? — Mármint hogy, édes fiiam ? — Hát igy, csillag nélkül. Hiszen neki négy is vót.. Anyóra gyászosan merfedt a csillagtalan gallér. Mint a beborult ég. Mintha bizony ő segíthetne rajta. Ö? Ho gyan? De hátha mégis? Ta Ián kérhetne a generálistól, aki itt, a közel városban kom mandi rozza a messz. csatákban szenvedő katonákat. Más katona is tőle kapja a csillagot. Elmegy hozzá. Még reggel. Korán indult, felkötötte a berlini kendőt és tiz forintja volt a láda fiában, azt is magához vette-A generális előtt igen remegett Anyó, de azért rendre elmondta a szive bánatát, kívánságát. A nagyur még sem értette meg. Gyanakodva nezte: — Hogy mit akar ez az özvegy asszony? — Csillagokat, generális ur, -— magyarázta egy, íiataabb tiszt, mert többen voltak a szobában. Mind. nagyon csillagos emberek és fényesek a temérdek aranytól.' — igen — szólt közbe Anyó. — csillagot. Két apróka csillagot. Az urak összenevettek. Anyó szegény azt hitte, hogy elhibázta a dolgát és sietve kicsomc.zta keszkenőjéből a tizesbankót: — Nem kívánom ám ingyen ... A generális dühösen ugrott neki és ráncait: — Mars hinaus! ................. Anyó nem értette, hogy I mit mond, de látta, hogy baj van. A bankót sietve viszacsomózta a kendőbe és kitipegetí. Majd vesz hát csilla-) got otthon a botosnál. Ej no, hogy eddig nem is gondolt erre. Árul az mindent a világon. De ott is hiába járt. Nem volt csillag. Szomorúan üldögélt esténkint Ferkó mellett. Látta, hogy egyre sápadtabb. Olyan volt! már, mint a keresztrefeszitett. Bizonyosan a csillagután sóvárog. Emészti magát. — Jaj Istenem; hónán vegyek hát neki csillagot? — töprengett Anyó. . Es egyre sűrűbben vitték a katonákat elfelé. Ette őket a háború, mint disznó a makkot. Csapat csapat után ment át a falun. Ha szólt a trombita, Anyó csak szaladt r. csillagért: — Y’i'éz urak. az isten is megáldja kenteket!. . De nem kapott csillagot. A katonák rukkoltak tovább dobra, trombitára. Rá se liederitettek Anyóra. Mit te gyen hát, mit tegyen? Ment Máriához, a-kiskápolnába. Ő már szenvedett a keresztreíe szitettel, mint most Anyó. Talán ő megérti, ' üt térdelt, amig az áldozati gyertya tövig égett. Akkor hazament. Őszi este volt. Ujhold. Ferkó különösen sápadt volt ezen az estén és Anvó némán nézte alvó katonáját. Aztán az ablakra tévedt két bus szeme, amin sötétkék szomorüság ködlött. A menyekbe bámult. Egyszerre megpillantotta a pároscsillagot é.s öröm futott át az arcán : — Istenein, -— sóhajtott, de nem .mondta ki a vágyódását. Csak megfeszengett a rozoga széken és ment, mint az alvajáró. Könnyen. Valami égi szél vitte. Lába alig érte a földet. Úgy ment, ringó hosszú Éjitekkel a hegyig és aztán a hegyre. A hegvtetőn megállt, karjait az égnek nyújtotta és egykettő letépte a páros csillagot. — Jaj, édes Istenem! A két gyönyörű csillagot kötényébe rejtve sietett viszsza elsápadt katonájához. Gyorsan tüt, cérnát kerített és nagyhamar felvarrta mind a kettőt a vidáman kéklő gallérra. Az egész szoba tele volt fénnyel. — No, Ferkóm ! .. . És Ferkó úgy, mankósan hajitákba vágta magát, nevetett, szalutált, megölelte Anyót és mindegykor az Istenember, csendeskén emelkedni kezdett felfelé. Anyó nézte, amig látta, aztán az ágyra dűlt szomorú örömében. Úgy találta a pitymallat ami, — mint tudva vagyon. — inkább éccaka még, mint hajnal. És ahogy íelerüelte megbékélt ősz fejét, bizonytalankodva nézett szét, hogy vájjon megtörtént-e hát, ami történt? Óvatosan a szűrhöz húzódott: A katona» csakugyan elment. Az égboltra kémlelt: A pároscsillag csakugyan nincs már ott. Valóság hát, eleven valóság, hogy Ferkó a páj roscsillaggal ment édesapja ■ elé. És Anyó soha nem volt Beszéljünk csak még a házasságról . Ez a harmadik kis beszélgetésem a házasságról és — ha már ilyen messzire járunk — beszéljünk ezúttal a házasélet legfontosab tényezőjéről: a férjről. Kiből lehet jó férj? Milyen férfiből? Hát erre a kérdésre bizonv csak a jósok tudnak pontosan válaszolni, de azok is rendesen tévednek. Zsuzsi néni ennek dacára is nagyon határozottan állapítja meg, hogy jó férj CSAK JE1.TjF.MES emberből lehet. Olyan férfiből, aki a házasságkötési csakugyan szent szreződésnek tartja és minden körülmények közt teljesíti a kötelességét. Jóság, jószándék, gazdagság, ügyesség, okosság, műveltség, élelmesség mind nem érik utói fontosságban a JELLEMET, amikor a házasságról van szó, de azért, természetesen jo és elég fontos az is, hogy a férfias, szilárd jelleme mellett ott legyen az egészséges észjárás is és bizony az sem rossz, ha egy kicsit élelmesebb az átlagembernél, mert a mai világban sok küzdéssel jár az élet. Körülbelül mindent elmondtam ebben a néhány sorban arról, hogy — úgy szemre! — kiből lehet jó férj. A többit a lányok bölcsességére kell biznont, mert a boldogság, még a legkedvezőbb körülmények közt sem biztos. és mert a közmondás is úgy mondja: "hogv minden lánynak van legalább annyi esze, hogy megtalálja az élettársát”. Csak még azt mondom el, hogy szív telén, durva, zsugori jemberhez ne menjen férjhez, senki- Az ilyen ember nem érdemel asszonyt. A HÁZTARTÁS TECHNIKÁJA Egy amerikai pr-ofesszor nemrégiben olyan statisztikát állított össze, amely különösen a háziasszonyokat érdekelheti^ A professzor megállapítja, hogy tiz évvel ezelőtt egy nagyobb lakásban élő háziasszonynak naponta körülbelül 11 kilométert kellett gyalogolnia, hogy háztartási munkáit elvégezhesse. A technika j folytonos tökéletesedése azonban számtalan könnyebbséget hozott a háziasszonyok részére és lehetővé tette a praktikus háziasszo-! nyoknak, hogy sokkal kevesebb munkával; gyaloglással és törődéssel ugyanolyan, sőt még jobban végezzék el háztartási munkájukat, mint elődjeik. A vizvezeték, a villany, a gáz, és a külömböző technikai berendezések annyira csökkentették a háziaszszonyok munkáját, hogy ma már bárki jó háziasszony lehet napi öt kilométer gyaloglással is. SZEGÉNY LÁNY. — Ha a ‘‘tisztelt fiatal ur” csak hozománnyal venné el, semmi esetre sem menjen hozzá. Még akkor sem, ha a hozományt csakugyan meg tudja szerezni. Pipotya fráter az; aki csak pénzzel mér nekimenni az életnek. És még pipótyább, aki csak pénzért él. Felejtse el-VAK ASSZONY. — Ha csak egy kis reménye is van még ahhoz, hegy a Szeme meggyógyulhat, ne sajnálja a költséget, de csak megbízható orvoshoz menjen. Hogy ilyent hol talál? Legokosabb ha beutazik New Yorkba — hiszen olyan közel lakik oda és elmegy egy elismert specialistához. Bármelyik kórházban útbaigazítják. ISTVÁN. — Sajnálom, de Önnek nem adok tanácsot. Zsuzsi néni is csak nő és nem hajlandó elárulni a női nemet. ZSUZSI NÉNI ÜZENETEI CLEVELANDI LÁNY. MARY. — Zsuzsi néni nagyon szívesen ad tanácsot ha tudja, hogy miről van szó. De eddig csak annyit tudok a dologról, hogy Mary — valami miatt — kétségbe van esve. Hogy adjak addig tanácsot, amig nem tudat arról, hogy mi ejtette kétségbe? írja meg és azonnal válaszoltok is. ilyen nagyon boldog. Úgy is mondták, hogy megboldogult. — így történt ez mind, kérem átossággal, igaz-é Bagó ? . Bagó kurtát vakkantott erre, mintha bizonyitgatná a vén juhász szavát. De én enélküj is elhittem. — A vőlegényének van igaza, mert menyasszonynak nem illik más fiatalemberrel “sóba” menni. Sőt az sem illik önhöz, amivel érvel. Nem az a fontos, hogy hol vagyunk, hanem, hogy kik vagyunk. Kérjen csak szépen bocsánatot a vőlegényétől és ... örüljön, ha megbocsát. SZÍNÉSZNŐ. — A színésznői pálya csak azoknak való, akik egyenesen erre a pályára születtek. ...És ...még azoknak is nagyon nehéz sors. Mindenesetre több a tövis ezen a pályán, mint a rózsa, pedig a szjnésznők sokszor kosárszámra kapják a rózsákat. Csak egészen kivételes tehetségeknek sike; rül a boldogságig jutni. Gon- I dolja meg jól a dolgot.
