Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-16 / 3. szám

8-ilt oldal JANUÁR 16, 1937 "Üírhovajak/ápjú Magyarországnak nagyon fontos és messze kiható ese­ménye az a kereskedelmi szerződés, melyet Jugoslá v'iával kötött. Érthető hát, ha igen nagy örömet váltott ki a szerző­dés megkötésének hire. A- zért is, mert lehetővé teszi Magyarorságnak, hogy kor látlanul vihesse ki áruját Ju­­gosláviáha, ami nagyon sok tétlen magyar embernek jut tat munkát, azért is, mert ez a kereskedelmi szerződés kö zelebb hozta a két országot egymáshoz. Az utódállamok közül Ju­­gosláviával volt Magyaror­szágnak a legélesebb ellen­téte és az uj szerződés azt bizonyítja, hogy ha az ellen­tétek egészen nem is szűn­tek meg. de a viszony na­gyon sokat javult és a mai európai helyzetben egyene­sen barátságosnak is lehet nevezni. ' Az uj helyzet legékesebb bizonyítéka az uj kereske­delmi szerződés. Ennek ér­telmében Jugosláviától Ma gyarország fát, némely ná lünk nem termelt mezőgaz­dasági cikket, ércet vásárol, amivel szemben Jugoslávia nálunk nagy rendeléseket ad a magyar gyáriparnak. Többek között a Bosnia és Id ercegovinában közlekedő keskenyvágányu vasutak ré­szére háló és étkezőkocsikat rendelnek. Jugoslávia újab­ban nagyon divatos turista ország lett, főleg azóta, ami­óta a volt angol király Mrs. Simpsonnal az elmúlt nyá­ron ott járt és igy vasutját is igyekszik modernizálni. Miután gyáripara még fej­letlen a szükségletek nagy részét Magyarorságban fog­ja vásárolni. Uj mozdonyo­kat, vasúti kocsikat szállí­tunk hamarosan. Uj tele­fon központokat is szerelnek fel épen a turista forgalom­ra való tekintettel és ezeket is Magyarországi vállalatok­kal eszközöltetik. Nagyon sok villamos és szerelő mun­kás jut ezáltal kenyérhez. Egyéb jelei is vannak a magyar jugosláv közeledés nek. A jelenlegi jugosláv kormány sokkal nagyobb megértést mutat a Jugoslá­­viában elő magyarok irá­nyában. mint eddig bármely más kormány mutatott Kulturális egyesületeik mii ködését engedélyezte és a magyarok panaszait meg hallgatja és igyekszik eny­híteni a helyzetet. A közeledés jegyében folyt le a magyar közönség igen nagy érdeklődése mel­lett a Budapestre rándult ju­gosláv irók irodalmi estje is. Jugoslávia legjobb irói jöttek el e magyar fővárosba, hogy bemutatkozzanak. Magyar fordításban mutattak be müveikből és a magyar kö­zönség sok szeretettel fo­gadta a szomszéd állam Író­it. Tói esik beszámolni erről a közeledésről akkor, ami­kor más tájakon viszont azt látjuk, hogy a népek között inkább elmérgesedik a vi­szony, semhogy barátságok alakulnának ki. Magyarország mindig kész volt szomszédaival a le­hetőségek szerint a legjobb viszonyban élni és ha a jó barátság eddig nem alakulha­tott ki a Duna medence né­pei között , ez nem mult a magyar népen. Magyarország lisztje pia­cot talál újra szerte a vilá­­gon. Az utóbbi években na­gyon nehéz volt a lisztet külföldön elhelyezni, mert a búza behozatalra szorult or­szágot inkább búzát vásárol tak és otthon őröltették azt lisztté. Természetesen a magyar illetékesek igyekeztek in­kább lisztnek szerezni pia­cot, mert ezáltal a magyar malomiparnak munkát tud­tak biztosítani. A megszii­­kiilt határok miatt úgyis na­gyon sok egykor hatalmas malomvállalat ment tönkre. Az idén történt hosszú idő után először, hogy a ma­gyar liszt újra nagyon ka­pós lett. Nagy mennyiség­ben kaptak magyar malmok rendelést Egyiptomból, Ma­rokkóból és ezekhez csatla­kozott most Németország is ötszáz vaggonos rendelés­sel. Ezt a hatalmas meny­­nviséget harminc malom fogja szállítani. Németország azonkívül sok sertést is vásárol Ma­gyarországon, aminek elle­nében viszont Magyaror­szág német ipartermékeket, főleg festék és vegyi árukat vesz németektől. Mióta Mussolini Milanó­ban nyíltan sikraszállt a mi­előbbi revízió mellett, azóta Csehországban és Romániá­ban szinte hisztériásán zak­latják azokat, akikről azt hi­szik. hogy egyengetik a re­vízió útját. Fulyán, Eperjes mellett letartóztatták és a kerületi bíróság fogházába kisérték a csehek Ilkovics Sándor rut­­hen újságírót, ki félévi kül­földi tartózkodás után érke­zett vissza hazájába. Ilko­vics már amikor diák volt Prágában az otthoni ruthén diákok körében nagy tevé­kenységet fejtett ki a Kár­pátalja szabadabbá tétele érdekében. Főiskolai tanul mányai után meg Rómában keresett barátokat a ruthén ügynek. A nyár folyamán több ízben Cetliben találko­zott Gerovszky doktorral az Amerikában elő autonomis ta ruthén vezérrel. Gerov­szky nagyon sok európai lap ban nyilatkozott és bátran sikraszállt a kárpátaljai nih­ilének szabadságáért. És mert a cseh hatóságok azt sejtik, hogy ezeket a cik­keket Ilkovics helyezte el a külföldi lapokban, amikor hazaérkezett lefogták. Egymás után állítják ro­mán bíróságok elé az erdé­lyi magyar lelkészeket a leg­képtelenebb vádakkal. Székelyudvarhelyen egy napon két magyar plébános is állt bíróság előtt. Szabó János plébánost az­zal vádoltak, hogy állami is­kola ' vizsgáján — tiszta ma­gyar községben — ahol ro­mán nemzeti viseletben kel­lett megjelenni a magyar gyermekeknek — az egyik kis lány ruhájáról leszakí­totta a román nemzeti szinii kokárdát. A főtárgyaláson kiderült, hogy az egész vád­ból annyi igaz, hogy a plé­bános megfedte a pajkosko­dó leánykát de egy ujjal se érintette, miért is merő ha­zugság, hogy a román nem­­zetiszinii kokárdát letépte a leányka ruhájáról. A másik plébános Lakó János azért állt bíróság e­­lótt. mert valaki feljelentet­te. hogy szentbeszédben ar­ra biztatta a szülőket, hogy ne járassák gyermekeiket román állami iskolába, ha­nem írassák őket katholil'us iskolába. A tárgyaláson kiderült, hogy a plébános csupán ar­ra hívta fel a szülőket, hogy ne késlekedjenek a behatás­sal, mert ha a kitűzött időn belül elmulasztják a beira tást, azután büntetést kell fizetniük. Ma egyetlen erdélyi ma­gyar lelkész, tanító se tudja, hogy milyen koholt váddal mikor kell a vádlottak pad­ján iilniök. Érdekes szenzációja akadt Debrecennek, ami azonban most már foglalkoztatja az egész ország orvosait. A klinikára beszállítottak egy 42 éves hajduniegyei asszonyt, aki súlyos belső fájdalmakról . panaszkodott Az orvosok rögtön vizsgá­lat utján megállapították hogy az asszonynak na gyobb daganat van a hasá­ban. Redl Károly dr. se­­bészorvos sikeres operációt hajtott rajta végbe és az or­­vssok legnagyobb meglepe­téssel állapították m e g hogy belsejében tizennégy kilós daganat volt, melyből háj és csontrendszer képző­dött ki. A falusi asszony — az orvosok megállapítása szerint — születése óta ma­gában hordta ikertestvérét amely... az... idők ...folyamár szokatlanul nagyra fejlődött: ki. .Az orvosok nagy érdek lődéssel tanulmányozzák az esetet. Az asszony különben a nagy operáció után meg­könnyebbülve, jól érzi ma LÁN GOS A téli hajnalnak nagy titkai vannak. De, aki jó barátja, Icöny­­nyen megfejti valamennyit. Ahol szalma lángol fel az udvaron, ott disztnótort ülnek. Ahol már sötétben nyöszörög a kút, nagymosásra készülnek. Ahol az istállólámpás összekacsint a távozó hajnalcsillag­gal, ott “fogás” lesz, ut előtt áll valaki. Ahol meg, szintén még sö­tétben, prüszkölve gyújt pipára a kémény, ott kenyeret sütnek. Most például ez történik. Kétségtelenül megállapítható ez, mert a konyha kéményén tör ki a füst. Amolyan rozsdásan gomoly­­gó, amiben szalma, szemét, egyéb, jó gyujtós lángralobbanása mu­tatkozik meg. Mert a kenyérsütö kemencét igy kell begyújtani. Lévén a megemésztendő fahasábok mérete és mennyisége elég te­kintélyes. Hiszen parázsra van itt szükség. Lizi néni, a szakácsné, már bedagasztotta a kenyeret. Ott van a tekenoben szakajtókra szakajtva, szép fehér abrosszal letakarva. Éppen csak a kisikált és belisztelt deszkára kell löttyenteni, no meg egy ujjal belebökni a közepibe, aztán már be is lehet lökni a ke­mencébe. A szolgáló már ott áll a lapáttal, mint a vasúti bakter. így várja a parancsot, mert ez már az ö dolga. Ő löki be meglisz­tezett lapátról a kemencébe. Mármint a kenyeret és nem Lizi nénit, ámbár néha ehez volna inkább kedve, mert Lizi néni olyan pofono­kat oszt ki olykor maga körül, hogy gyengébb leányzóknak három napig is félre áll tőle a kontya. Temérdek ereje van Lizi néninek. Talán ezért is maradt pár­tában. Legalább igy mondják. Nem egy olyan legényt vágott a fal tövébe, — persze évtizedekne kelőtte, — aki nemcsak a szemét, de a kezét is rávetette Lizikére. Cirkusz is járt a faluban ekkortájt és egy förtelmes szerecsen nagyon hivalkodott az erejével az egész fa­lu szégyenére. De egy este jött valami legényféle, áiorcásan, ringó derékkel és úgy földhöz kente a szerecsenyt, hogy kotró lapáttal kellett onnan feltisztitani. Úgy mondják, hogy . . . De mit beszélünk most erről? A kemence már befütve, nagyszerűen parázslik benne a cserhasáb. Mégegy kis negyedóra és be lehet lökni a kenyeret. Persze elébb félre kell húzogatni a parazsat, valamennyit a kemence szájához is belőle, hogy mennél előbb megsüljön a lángos. — No, hajde! Mari szolgálóleány nem vár egyéb biztatásra, mert azzal már az említett nyakleves kijárna és még kontya sincs hozzá. Még ő a haját copfba fonja és pedig piros pántlikával, aminek eredetéről jó volna elbeszélgetni, de most sürgős a munka. A kemence köny­­nyen kihűl. — Hajde no, hajítsd be a kenyeret! Egykettőre megy a dolog. Egy kenyér, két kenyér, három ke­nyér, hét kenyér. Mindennapra egy kenyér. Mert ez az a kenyér, amiért mindennap elmond egy miatyánkot a magyar. Bizony olyan is. Ránézni is tisztesség. Nem is Lizi néni dagasztotta talán, hanem a Jóisten maga küldte az égből. Hiszen látszott is kora hajnalon, hogy a felhő a földfelé simul. Aztán lassudan hullongani kezdett a hó, mintha csipkefüggönyt teritettek volna a falura. Biztosan ak­kor történt a csoda. Mert csoda ám ez a kényéig Még a vakarcsa is az, amit a tekenö oldaláról szed le Lizi néni és úgy pofoz össze egy cipóba. A lángos, az persze még a javából való. A kenyér szivéből. Csak éppen laposra nyújtják a deszkán és "lisztes ujjal kicifrázzák. Mikor már a kenyér mind bent van a kemencében, a lángos is oda kéről. Mingyárt a parázs mellé, ami még duhajkodik egy kicsit a lánggal, hogy a lángos neve szerint igazodjék. Aztán már gyorsan megy a dolog. Szép barnapirosra sül á lángos, mint az aratólány arca. Lizi nenénk gyorsan felapritja és mély tálba csapja, csak elébb zsirral keni meg. Zsirosbödönből, galambszárnyával. így teszik aztán a tepsibe egykicsit, hogy kellőképen megharmatozzon a zsír­ban. Aztán tálra rakja, melegre és viszi is befelé, ténsuraméknak, a reggelihez. Mondván illendően: — Tessék ténsuram lángos. Fúljon meg, aki valaha jobbat evett. A téns ur nem fül meg, mert ennél ugyan jobbat igazán nem evett. Nemcsak ő, de maga a római pápa sem, pedig tudva vagyon az. hogy neki még a lángost is szent tűzön sütik. TARNÓCY ÁRPÁD gát. A Külföldi Magyarok Vi­lágkongresszusa irodája ta­lán a legérdekesebb helye ■Budapestnek. Ott találkoz­nak a világ minden részéből hazakerült magyarok. Itt szives szeretettel fogadnak mindenkit és akinek ügyes bajos dolga van, azt hama­rosan elintézik. A héten amikor ott jár­tam, egy Magyar nevű na­gyon derék, értelmes ameri­kai magyar gyermekkel ta­lálkoztam. Perth Amboyból jött át, hogy a budapesti egyetemen orvossá képez­zék. Alig hogy ez a fiú el­menti egy ur jött be prémes bundában. Nagy József a kitűnő titkár ültette le és foglalkozott vele. Aztán én is odafordultam és a titkár ur bemutatja nekem:-— Mentes István ur Te­heránból ( Perzsia) Ránézek. Nagyon isme­rős a név és az arc is. Pil­lanat múlva eszembe ötlik, hogy honnan ismerem ezt az embert. Huszonhárom éve egy irodában dolgoztam vele, szemben levő asztalnál. Ő akkor katonának vonult be, aztán a háborút harcolta vé­gig. nem találkoztunk töb­bé. Teheránban magyar ipartermékeknek szerez nagy sikerrel piacot. Meg­tudtam tőle. hogy a messze Keleten levő Teheránban Perzsia fővárosában három­száz magyar család él. Leg­többje ipari szakmunkás, a­­kik tisztességesen keresnek és nagyon megbecsülik őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom