Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-06-12 / 24. szám

Junius i2, 1937 5-ik oldal Verhovayokjopja SZIGORÚ VIZSGÁLAT FOLYIK A CHICAGÓI VÉRES SZTRÁJK MIATT A Committee for Indus­trial Organization tisztvise­lői bár követelték a legeré­lyesebben, hogy helyezzék azonnal vádalá “emberölés” cimén a chicagói rendőröket, akik ott a Republic acéltelep előtt kialakult tüntető za­vargásban agyonlőtték azt a hat szerencsétlen munkást, — Kelly, Chicago polgár­­mestere is, úgy mint Homer Illinois állam kormányzója rögtön védelmükbe vették a rendőrlegényeket s ennek nyomán azonnal felhangzik a régi nóta: “A rendőrség önvédelemből használta a fegyverét, mert a sztrájkoló tömeg fenyegető magatar­tást tanúsított” — és igy to­vább. Szóval az lett a nóta vége, hogy 15 nappal elhalasztotta az ügyészség a vizsgálatot azzal az indokolással, hogy időt kell adni a rendőrség­nek is a védekezésre és a bi­zonyításhoz szükséges ada­tok beszerzésére, melyek igazolják majd, hogy a véres összecsapásért “idegen ál­lambeli hivatásos ügynö­kök,” a felelősek. Természetesen a munkás­ság nem hagyja magát és a per folyamán elsősorban is azt akarják bizonyítani, hogy a tüntető munkások az ame­rikai lobogó alatt békésen vonultak fel, amikor a« ren­dőrök megakasztották őket utjokban és előbb sortiizet adtak ellenük és aztán büz­­bombákat hajigáltak soraik­ra. — Tehát valótlanság az a vád, hogy “a sztrájkolok kezdték a heccet.” Természetesen mindnyá­jan éber figyelemmel kisér­jük a vizsgálat eredményét. * Detroitban a Ford gyárte­lep környékén lefolyt vere­kedés ügye sem tisztázódott még bár a megyei ügyész új­ból átirt a Ford gyár vezető­ségéhez, hogy küldje irodá­jába mindazokat a tanukat, akiket ebben az- ügyben ki akar hallgatni. Az esküdt­szék pedig beidézte Edsel Fordot, a vállalat ügyvezető elnökét s a kihallgatása meg is történt, mellyel az ügyész­ség azonban nem sokat ért el, sőt az egész fronton a munkásság mintha békiilé­­kenyebb húrokat kezdene pengetni, mert hiszen az uj Ford munkarend célja az, hogy a River Rouge-i hatal­mas gyártelep 90 ezer mun­kása közül minél többnek nyújtson munkaalkalmat a közel jövőben, amikor csök­kenteni kell a termelést. ROOSEVELT ELEJTET­TE TOGREFORM TÖR­VÉNYJAVASLATÁT A kormány sajtóorgánu­mai világgá kürtölik, hogy az elnök elérte célját s igy elejtette jogreform javasla­tát a Kongresszushoz inté­zett levelével, mert szerinte immár nincsen veszélyben az amerikai demokrácia, a kemény harcot megnyerte sí a népjóléti törvények egész sorozatának fennmaradása biztosítva van és Roosevelt alkotmányos előjoga alap­ján Van Devonter, a Legfel­sőbb Bíróság legkonzervatí­vabb, lemondott “New Deal ellenző” tagja helyett egy uj főbírót ajánlhat a Kongresz* szusnak kinevezésre. A harc tehát befejeződött s győzelem talán egész társa­dalmunknak is a győzelme lett s Roosevelt tovább ha­­ladhat a maga utján. Azt hiszem, mindnyájunk óhaja azonban az, hogy a többi törvényjavaslatoknál “ne engedjen a negyven­­nyolcból” s ne változzon meg a “változó időkkel” mert talán sohasem volt szükség annyira az elnöki jóakaratra és az elnöki eré­­lyességre, mint most van, midőn a “relief”-re előirány­zott milliókat már megsza­vazták s a W.P.A. további munkássága biztosítva van, midőn a közérdeklődés köz­pontjába került az adócsaló milliomosok elleni elnöki üzenet, midőn tárgyalja a Kongresszus most a munká­sok munkabéreinek és mun­kásainak szabályozását cél­zó törvényjavaslatot is és midőn beterjesztette Roose­velt legújabb üzenetét is, melyben azt javasolja, hogy állítsanak fel állami és kerü­leti bizottságokat az árvizek, az aszály, a porvihar és más természeti csapások által sújtott vidékek hathatós tá­mogatására. A NÉMETEK BOSSZUBOMBÁZÁSA Az elmúlt héten az euró­pai háborús feszültség is­mét a végpontján állott. — Spanyol loyalista repülők az i b i z a i tengeröbölben a “Deutschland” nevű német hadihajót bombázták, mely alkalommal két tucat nazi tengerészt megöltek és kö­zel százat megsebesítettek. —— A nemzetközi jog e súlyos megsértésére nemcsak Né­metország, hanem Itália is azzal felelt, hogy a bombá­zás után 8 órával kilépett a nemzetközi serrriegességi bi­zottságból s Hitler igy sza­bad kezet kapva, az incidens­re bosszubombázással felelt. — Almeria, spanyol kikötő­városban 250 embert — ja­varészben nőket és gyerme­keket — gyilkoltatott le. — Hogy a közvélemény több helyen “az újkori világtör­ténelem legszörnyiibb és legoktalanabb cselekedeté­nek” bélyegezte ezt a brutá­lis, német bosszuállást, azt sokan természetesnek ta­lálják. — Köztársasági elnökünk a múlt héten, azonnal a bom­bázás megtörténte után ta­nácskozást tartott a Fehér Házban s a konferencia ered­ménye az, hogy az Egyesült Államok teljesen távol tart­ja magát az európai esemé­nyektől és a legcsekélyebb mértékben sem avatkozik bele semmiféle nemzetközi vitás kérdésbe. MRS. ROOSEVELT “LEGKEDVESEBB ÉLMÉNYE” Köztársasági elnökünk fe­leségét a napokban megin­terjúvolta az egyik nagy a­­merikai lap riportere, aki ar­ra nézve kérdezte meg Mrs. Rooseveltet, hogy mióta fér­je elnöke lett az Egyesült Államoknak mi volt a — leg­kedvesebb és legérdekesebb élménye ? “Sok minden történt már velem, — felelte a First Lady, — s igy a sok közül igazán nem is tudom, hogy melyiket nevezzem annak és mondjam el Önnek! . . . De talán mégis tudom . . . Igen, eszembe jutott már! . . . — Egy ízben egy nagy new yorki áruházba bementem vásárolni. Az áruház nevét nem vagyok hajlandó Önnel közölni. Ott kiválasztot­tam egy csomó kisebb hol­mit, amire szükségünk volt s azt mondtam, hogy a cso­magot küldjék el postán er­re a címre: — Mrs. F. D. Roosevelt, The White House, Washington, D.C. — Az illető Department Store elárusitónője, aki a rende­lést átvette, közömbös nyu­galommal, gépiesen irta le a címet, a legcsekélyebb jelét sem mutatva annak, hogy az, akit kiszolgál, az Egye­sült Államok első asszonya. — Miután a cimet monoton hangon megismételte és le­írta — anélkül, hogy egy pillanatra feltekintett volna, —feltette még a szokásos üzleti kérdést is: LTtca, ház — és szobaszám nem szük­séges ?” Földrajzi kuriózumok Ha valaki azt állítja, hogy Nagy-Britaniából Ameriká­ba vasúton tette meg az utat hat óra alatt, -—• ez a ki­jelentés az első pillanatban még még a közlekedéstech­nikai bravúrok mai korsza­kában is egy Verne-regény, vagy Münchausen fantaszti­kus kitalálásának hangzik. Holott színtiszta valóság, mert történetesen Kelet-Po­­roszországban van egy Nagy-Brittania (igy: két t­­vel) nevű városka. Szászor­szágban pedig egy Amerika nevű község és a két földraj­zi távolság között csakugyan vonaton, hat óra alatt ké­nyelmesen meg lehet tenni az utat. Ugyanilyen alapon Rómából Philadelphiába is utazhat az ember néhány óra alatt, mert Róma nem­csak a Tiberisz mellett van, hanem Mecklenburgban is, Philadelphia pedig nemcsak a tengerentúl, hanem köz­vetlen Berlin közelében. A tengerentúlon különö­sen kedvelt európai főváro­sok és helynevek városelne­vezése. Amerikában nem ke­vesebb, mint tizenkét Párisi, nyolc Varsót, hét Berlint, öt Londont, Liszabont, Buda­pestet és mindenféle más nagyvárost találunk. A ki­vándorlók honvágya és gyengéd visszaemlékezése elhagyott hazára hívta élet­re ezeket a városneveket, a­­mleyeknél nem minden eset­ben biggyesztették eléje a New (uj) megkülönböztető szócskát. A New, Neu és Sanct szócska egyébként ezer és ezer városnévben előfordul a földön, a világ minden ré­szében, jeléül annak, hogy az emberi; letelepedés és helységalapitás, az ezzel kapcsolatos földrajzi elke­­resztezéssel együtt közös lo­gikai gondolatmenetből táp­lálkozott. A földrajzi elnevezések fantasztikumára jellemző kü­lönben, hogy Q-betiivel kez­dődő helységnév négyezer­nél több van a glóbuszon és ebből Németországra —■ ahol meglehetősen keveset használt betű a q — egyedül 250 esik. X-el kezdődő vá­rosnév három van Német­országban, köztük a felsőszi­léziai Xiondslas. (De ne­hogy a keresztrejtvény-szer­kesztők felfigyeljenek erre.) Hol született? I-ben. — Akármilyen hihetetlenül hangzik, de Kínában van egy egyetlen I-betiiből álló község. És nem annak lakói az egyetlenek, akik a rekor­dot tartják az egybetüs, te­hát legrövidebb földrajzi el­nevezésben, mert Tibetben is van egy U nevű község. Mind a két elnevezés sokkal stilszerübb lenne -— a skótok országában. Vannak teljesen kimond­hatatlan városnevek, igy egy felsősziléziai falu, amelyet a teljesen lengyelesen hangzó Zywodczytz névre keresztel­tek el ismeretlen alapitói. Lengyelországban magában több ilyen akad, igy például I Szczebrzeszyn. Szép, ugy-e? Tessék csak gyakorolni egy i kicsit. Avagy az orosz Wsse­­' wolodoblagodatsk község. Bár ez - veszedelmes téma, mert éppen ilyen kimondha­tatlannak látszik az angol, német, vagy francia számá­ra a magyar Sátoraljaújhely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom