Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-15 / 20. szám
4-ik oldal 1937 május IS-^üfrhovayakfm^Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. Printed by STATE PRESS, 7 E. Buchtel Ave., Akron, Ohio PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG: 345 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA. All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA. MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada Foreign Countries $1.00 a year $1.50 a year Entered as second class matter January 2, 1937 at the Post Office at Akron, Ohio, under the act of March 3, 1879. A TÜZES NYELVEK ÜNNEPÉN Pünkösd, a tüzes nyelvek ünnepe itt van ismét . . . sajnos, itt Amerikában kevesen vesznek róla tudomást . . Mintha nem is tartozna a “sátoros ünnepek” sorába ... Pedig millió égi nyelv táncol körülöttünk is melegen megértésre, befogadásra váróan ... De mintha az emberfejek, az emberszivek tűzálló, hozzáférhetetlen páncélfallal vennék magúkat körül: — nem ér a nyelv forrósága, a nyelv szaiva a lélekig, — mely sokszor oly rideg és sötét . . . Pedig zug a pünkösdi lélek itt minálunk is: Béke, szeretet! . . . Sugárzik a pünkösdi lélek . . .’Fénye ostromolja a sziveket, — de hiába, — mert sok. nagyon sok elbizakodott és érzéktelen embernél nincsen heh' a szivében! . . . Valahogy ebben az irányban is másként van odaát a mi csonkán is oly szép szülőhazánkban, hol e héten tele vannak a magyar városok és falvak pünkösdi rózsákkal . . . Azok a nagy, égőpiros és rózsaszínbe bágyadó virágok beköltöztek a vidék kertjeiből e kettős ünnep-napra, — mert odaát nemcsak vasárnapból, hanem hétfőből is áll a piros pünkösd kettős ünnepe. Hálás, kedves, magyar virágok a pünkösdi rózsák, mert évről-évre pontosan kinyitják piros szirmaikat, piros pünkösd ünnepére . . . s odahaza ma hittel és reménykedve néz fel mindenki a halávány kék májusi égre, amely vidám felhőcskék csolnakáznak a nap körül . . . A templomban pedig megkondulnak a harangok és mindenki siet az Isten házába. . . Ott van népünk apraja — nagyja, mely még piros pünkösd napján is csak egy szent gondolatnak hódol — és törhetetlen^ hittel hi$z Magyaron szág feltámadásában! talom elvesz, az idő visszaadja. Öt millió cseh nem tud nyolc millió egyéb vele késhegyig ellenkező népet leigázni; á cseh “vibor” nem egyéb, mint a Prágába felcsúszott bécsi Reichsrat, különféle nemzetiségek tarka egyvelege. Tud-e mutatni természetrajz olyan állatot, mely háromszor akkora állatot tud lenyelni s megemészteni, mint ő maga? Az emésztési láz már most mint hullafolt verődik ki a kétfarku oroszlán vörhenyes testén. A cseh megszállás szomorú idején sokszor csillogtak biztatóan szemembe a Mihálykapu ódon falának arany betűi: Respublica in sesedivisa desolabitur. (A meghasonlott állam elpusztul.) Ahol a politikai erőknek annyira centrifugális iránya van, ahol a jogrend oly ingatag alapon áll. ahol a hivatalos hazugság és korrupció úgy tobzódik, mint ma Pozsonyban, annak az államnak az erkölcs nevében pusztulnia kell. peiscNy Irta: KORNIS GYULA A régi, szép Magyarország legszebb városait és vidékeit ismertető cikksorán Magyarország egyik legkiválóbb közirója KORNIS GYULA cikkét közüljük, mely cikksorozatunknak egyik legszebb gyöngye. * 1918. őszén, a nagy öszszeomlás közepette, a forradalom fúriája letépte országos címerünk hegyéből Szt. István koronáját. A történet szelleme pár hét múlva már megbosszulta inasát hűtlenségünkért: az elhajított szent korona helyére a Felvidéken hivatalos épületeink falára cseh kétfarku oroszlán ugrott. Azóta ez a tehetetlen ragadozó oly féltékenyen és oly erővel egy várost sem szőrit markában, mint éppen Pozsonyt. Ez a legértékesebb zsákmá. nya. Mig más városnak csak fokozatos átalakítására tört, addig Pozsonynak má ról-holnapra való színeváltozást követelt. Megrakta katonasággal, a Giskra zsebrákjainak ziilött sarjaival, akik alig öt heti ott tartózkodás után, 1920. február 12-én a szomorúan emlékezetes vérfürdőt rendezték, a város önkormányzati szervét föloszlatták s jött-ment emberek kinevezett társaságát lopták helyébe. De ha ezek közül is valamelyiknek lelkiismerete hallatni merte szavát, másnap már Podjebrád földjén elmélkedhetett a szabadságról; a város élére egy renegát magyar királylj közjegyzőt állítottak, aki nemrégiben a tót nemzetiséki mozgalmakról titkos jelentéseket szállított. Megindult a cseh hivatalnoki invázió az ősi magyar koronázó fővárosba, immár Szlovenszko fővárosába s mi efe^révés honunkból könyörtelenül kiüldöztek erőszakkal mindenkit, magvart, nemetet, tótot, hogy Ausztriából és Galíciából visszalökött éhes söprednépüket, mint valami gyarmaton, elhelyezzék ; beülte k lakásainkba s kezünkbe a koldusbotot nyomták. Hirdették, hogy ők nemzetiségeikkel máskép bábnak, mint a volt osztrák, magyar monarchia, tanultak ennek történetéből: ez az elv azonban csak külső használatra szólt, a világhatalmak politikai piacai számára. A valóságban pedig megcsufolták az osztrák hatalmi gőg minden múltbeli vakmerőségét: iskoláainkat máról-holnapra elorozták, a magyar művelődés lehetőségének minden útját elvágták. Elnökük még 1919.májusában többszörösen ünnepélyesen megígérte, hogy a magyar egyetem továbbra is miiködn fog. de már néhány hét múlva nem átallotta kinevezni s cseh tanárokat. A magyai tudomány a világháborv szörnyűségei közepeit pái hónap alatt egyetemi klini kákát varázsolt Pozsonyba : alig hogy ezek készen lettek tizedrangu prágai orvos-asz szisztensek tolták ki egyil napról a másikra professzo rainkat. Ősi városunkat mint valami parvenü ameri kai ipartelepet, mely váross; lép élő, elnevezték Bratisla vának s megtiltották eddig évezredes nevének haszná latát. Durva cseh légionárusok összetörték Fadrusz mester csodálatos alkotását, a Mária Terézia szobrát, melynek zúzott töredékei itt Budapesten a Magyar Nem zeti Múzeumban várják a föltámadást. így folytathatnám a váró son elkövetett kegyetleosé geket. Ezeknek azonban se szeri, se száma, S ha most kutatjuk, micsoda jogcímen követték el a szörnyű jogta lanságokat azok, akik a wil soni pontok alapján forgatták ki sarkaikból országú tunkat s akik először hálá ból Pozsonyt “Wilsonmes to”-nak nevezték el. rostéi kedniitlk kell, hogy az emberi nem annyira nyílt és vakmerő hazugságra képes. P o z s o n|y nemzetiségi szempontból nem hozzájut tartozott, hisz a tót etnográ iái határ Pozsonyon felül kezdődik: a 80.(XX) lakosból 12,000 volt szlovák. A történeti jogcím nem őket illeti, hisz ezer év óta Pozsony a miénk volt, alapját épedig nem szlávok, hanem német telepesek vetették m e g. Geopolitikai szempontból a tiszta magyar Csallóköz kulcsa : becsülettel pedig ők, a nemzetiségi elv nagyhangú hirdetői, e tiszta magyar vi déket nem követelhetik. Két jogcímet emlegetnek tehát egyik a hatalomé, t.i. nekik a Duna kell stratégiai hatá rul, a másik a zsebé, t.i. gaz dasági szempontból v a n szükségük Pozsonyra s a Csallóközre. Ámde ezeket NEMZETISÉGI NAP PITTSBURGHBAN így vesztettük el egy időre a mi szépséges városunkat, mely ezer esztendeig a legfőbb gazdasági és kulturális kulcs volt Nyugat s a magyarság között. Pozsony elvesztése nem egy vidéki város elvesztése a magyarság számára: Pozsony először is kapu város, az ország nyugati bejárója, igazán Porta Hungarica; hidváros, mely az északnyugati felföldet a Dunántúllal egybekapcsolja és peremváros, mely a kis magyar Alföld szélének őrtállója. Pozsony bírása azonban nemcsak geopolitikai szempontból életkérdés ránk nézve; Pozsony történelmünknek nagy darabja is: a mohácsi vész óta mint koronázó főváros a magyar k o r m á ny h a t c) s ágok és országgyűlések székhelye, magába temeti nemzeti létünk minden fájdalmát és dicsőségét. Ezzel szemben mi a cseheknek? Puszta gazdasági préda s hatalmi objektum, melyhez a múltban soha semmi közük sem vetít, melyhez mindezideig sem politikai, sem történeti-nemzeti, sem gazdasági kapocs sohasem fűzte őket. Pusztán a világtörténeti konjuktura s a mi bűnös tehetlenségiink juttatta hazánk e gyöngyét kezükre. Éppen ezért, ha hiszünk a Gondviselésben, ha hiszünk a történeti erők logikájában, akkor egy pillanatnyilag sem szabad kételkednünk abban, hogy Pozsony ismét a Szent István koronájának éke lesz. Amit a ' Az amerikai nemzet legszebb ünnepnapján, Julius 4.-én a/ Schenley Parkban nagyarányú NEMZETISÉGI ÜNNEPÉLY lesz, melyen Pittsburgh nemzetiségi csoportjai fogják bemutatni jellegzetes táncukat, ruházatukat, szokásaikat; — vállogatott zene és énekszámokkal tarkítva a gyönyörű műsort. — Természetesen a Pittsburghban és környékén lakó magyarság is ki akar tenni magáért s nagyban készül arra, hogy emelje az ünnepély fényét és szépségét. Reményi táncmester pompás magyar táncokat fog bemutatni külön az ünnepélyre szervezett magyar gyermekcsoporttal. A szülőknek mindössze 1 dollárt kell fizetniök a tánctanitásért s gyermekeiket betanítja a mester a legszebb magyar táncokra. Ragadjuk meg ezt az alkalmat s a bejelentést tegyék meg a szülők a Verhovay Segély Egylet 34.»fiókjánál, hol a titkár készséggel ad további felvilágosítást. — A Verhovay gyermekekre külön figyelem lesz fordítva s a fiók vezetősége ez utón is felkéri a szülőket, hogy akik még nem tagjai a Verhovay gyermekosztálynak, azok Írassák be haladék nélkül gyermekeiket, hogy e siker szép megmozdulást koronázhassa minden irányban. — ÉRTESÍTÉS A Whiting. Tnd.-ban székelő 22. fiókunk titkára, Hermán József ez utón értesíti tagtársait, hogy a fiók gyűlése ezentúl minden második szerdán estb lesz a Magyar Otthon nagytermében : 1931 Indiana Blvd., 1 Whiting, Ind. az éppen nem ideális jogci-it meket is meghazudtolták, a- < mikor Ligetfaluval 10 kiló- ) méteres sugaru hídfőt szaki- 1 tották el a Dunántúlból is. 1 Érezték maguk is e jogci- 1 mek erkölcstelenségét és sa- > ját elveikkel ellentétes voltát. Ezért ravasz módon Pozsony tőlük kinevezett képviselőtestületét rávették, hogy ez maga kérje az antanttól Ligetfalunak a csehszlovák államhoz való csatolását. Másrészt Pozsony vármegye fondorlatos zsupánja befont néhány pozsonyi polgárt, hogy a városnak szükséges kölcsön lebonyolítása ügyében jöjjenek vele Prágába, hogy az ottani pénzintézetekkel tárgyaljanak. Ámde amikor a társaság Prágába érkezett, ott mint Pozson}' város “hódoló küldöttségét’’ fogadták. Ünnepélyes fogadtatásukat mozifelvételek örökítették meg a párizsi és londoni mozik számára. Hasonlókép azt a díszes fogadtatást is, melyet a kétszínű zsupán Masaryk elnöknél rendezett számunkra. Itt egyik bérence egyenest arra kérte az elnököt, juttassa Pozsony városnak azt a hő kívánságát az antant elé, hogjr a Csallóköz is feltétlenül a cseh-szlovák államhoz csatoltassék, mert különben “gazdaságilag életképtelen. 1 Az elnök ezt természetesen ‘ a legnagyobb készséggel 1 megígérte.
