Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-15 / 20. szám
uerhovayakJhpja Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association 1937 MÁJUS 15 A JÖVŐ ÉVBEN LESZ A KÜLFÖLDI MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSA PESTEN VOLUME XX. A Verhovayak Lapja legutolsó számában közzétett vezércikkének mintegy visszhangjaként, levél érkezett elmúlt héten bátó Perényi Zsigmondtól, a Magyarok Világkongresszusa Állandó Irodájának elnökétől, mely iroda 1929 óta a rendelkezésére álló szerény eszközökkel dolgozik azon, hogy itt Amerikában és a külföldön élő magyar testvéreinkkel az összeköttetést fenntartsa és azt minék erőteljesebben kiépítse. A mi lapunk a leghűségesebb és leghatározottabb előharcosa minden magyar elgondolásnak, igy készséggel leközöljük az alábbi felhívást : MAGYAR TESTVÉREINK! 1938-ban 900 éve lesz annak, hogy Szent István királyunk, a magyar állam megalkotója, meghalt. Az óhaza a nagy király emlékének nagy nemzeti ünnepségek keretében készül hódolni s ezek az ünnepségek nem lennének igazi magyar ünnepségek, ha nem venne részt azokon a világ egész magyarsága! A magyart a sors szétszórta a világ minden tájára, szétszórta pedig nemcsak azokat, akiknek magyar az anyanyelvűk, hanem azokat a más anyanyelvű testvéreinket is, akik magukat ma ís magyaroknak vallják, amiként ezt Szent István királyunik már országának megalapításánál elgondolta. Ezt a Szent Isvtáni gondolatot akarjuk a nagy nemzeti ünnepségek keretében az egész világ előtt kifejezésre juttatni akkor, amidőn ezennel meghívunk kivétel nélkül minden magyart s mindenkit, aki magát annak érzi, a magyarok MÁSODIK VILÁGKONGRESZSZUSÁRA. Azok a magyarok, akik erre a második Világkongresszusra eljönnek, tanúságot tesznek a nemzeti ünnepségnek során a magyarsághoz való ragaszkodásuk mellett, de történelmi nagy munkát is fognak végezni. Köztudomású ugyanis, hogy az 1929-ben megtartott első Világkongresszus a magyarok világszervezetének alkotmányát még nem építette fel; — a világkongresszusi iroda felállításával CSAK IDEIGLENES! INTÉZKEDÉST TETT. A második Vüágkongresszuanak a feladata lesz, hogy a Magyarok Világszövetségét megalakítsa, annak szabályzatát megállapítsa és kiépítse végre azt az intézményt, amely az óhazát és a világon szétszórt magyarságot össze fűzi. Nem akarunk mi semmi olyasmit, amivel a külföldön élő magyar testvéreinknek a külföldi államokban különállást igyekeznénk teremteni, — ellenkezőleg, most is azt hirdetjük, hogy minden magyar első kötelessége legyen No. 20 SZÁM a vendéglátó ország törvényeinek és intézményeinek tisztelete, azok pedig, akik idegen állampolgárok lettek, kötelességünknek tartsák, hogy annak az államnak hü polgárai maradjanak: — mi csak azt kívánjuk, hogy a VILÁGON EGYETLEN MAGYAR SE FELEJTSE EL SOHA AZT A NAGY CSALÁDOT, AMELYNEK Ő GYERMEKE ÉS NE FELEJTSE EL SOHA AZT A FÖLDET, AHOL AZ Ő VAGY APÁI BÖLCSŐJE RINGOTT. ' A második Világkongresszust a jövő évre, a magyar nemzeti ünnepségek során 1938 AUGUSZTUS KÖZEPE TÁJÁRA TERVEZZÜK. Részletes programmot is adunk nemsokára. De már most kérünk minden magyar egyházat, egyletet, intézményt, de minden magyar testvérünket is, KÉPVISELTESSÉK AZON MAGUKAT. Jöjjenek el minél többen a világ magyarságának erre a nagy találkozójára! Akik régen nem látták már az óhazát, hódoljanak a magyar ünnepségek során a nagy király emlékének! A- kik még soha nem látták őseik hazáját, jöjjenek el azért, hogy megismerjék azt, meglássák annak szépségét, kultúráját s azzal a tudattal menjenek majd vissza uj hazájukba, hogy igaz mindaz a szép, amit erről az országról hallottak apáiktól, nagyapáiktól. Az első Világkongresszus által felállított állandó szervezeti iroda (Budapest, Hungary, V., Géza-u. 4. sz.) már a részletes programm közlése előtt is készséggel megad minden felvilágosítást. Magyar Testvéreink, tárt karokkal várunk Titeket! Jöjjetek! Budapest, 1937. márc. hó. Perényi Zsigmond báró, s.k. a magyarok első Világkongresszusa által megválasztott elnök. Kiolvashatjuk ebből a felhívásból, hogy a jöyő évre tervezett Magyarok Világkongresszusának megrendezése és ezzel kapcsolatban a Magyarok Világszövetségének megalakítása folyamatban van. -r— Reméljük, hogy ezek a várható események, ha helyes mederbe terelődnek, megszilárdítják és állandósítják a hidat az óhazai és az amerikai magyarság között!! j «•« A VERHOVAY NAGY ZARÁNDOKÚT SZENZÁCIÓI: 6. EGER. EBESANYA/H, El A BEGYEN EGERBE...** Göre Gábor bíró uram ott ballag a piacon. Durbints sógorral egyetemben. Némi itóka erányában jöttek be a várasba. Hoztak is, visznek is. Eccerre, a székesegyház temérdek szentjei mellett, rájukszalutál Csimbók Andris. Mármint a Péter fia, akit mostmult őszön vittek be katonának. — No né mán ni: az Andris gyerek. No ecsém, hát mit üzensz anyádnak? Andris közvitéz kihúzódik az angyalkék mundérban és úgy ereszti el a szót, mint a cibarfüstöt: — Hát hogy........ izé . . ., ha begyün Egerbe, a kaszárnya ablakán nézzen be, ott lát engem komisz bakaruhába . . . Merthát bizony most sincs az máskép, mint régen volt. Mindössze annyi a különbség, hogy akkor vitéz Dobó István kapitány uram oldálán szolgált a magyar legény, most meg valami nimetnevü Iájtinánt parancsára haptákol. Ennyi az egész. Lám az Eged is ott áll a régi helyén. A Bükk is, a Mátra is csak ott komáinak most is, ahol Bornemisza Gergely őrsei eltemették Kelemen vitézt. Sőt a Szépasszony völgyén sincs egyéb újdonság, mint az, hogy Samu bácsi, az ősi vendéglős, mióta a várasból kiszorongatták, ott nyitott kocsmát szerelemben elbusult egri legényeknek. Mert a bikavér nem csak a ropogósra sült cigánypecsenyére jó, de jó az a bánatokra is. Szidi nenénk azonban még mindig ott ül a piacon, megrakott kosarai mellett és hol uborkalevet, hol meg törökkávéf iszik a címeres findzsából, aszerént, hogy zöldül-e vagy sárgul a Egyed turbánja, amit a legenda szerint, Ali basa hagyott neki emlékül, mikoron veszett janicsárjait az egri asszonyok kiöntötték Egerből. Rossz nyelvek szerint az egri kofák is azóta ülnek a nagypiacon. Jobban birták az idők viharzását, mint maga Eger vára és ezért is van talán olyan hire az egri kofáknak egész le Vácig vagy annál tovább is. De meg: sehol a világon nem lehet ám olyan cseresznyét, szőlőt, hamvas szilvát kapni, mint Eger piacán. Nem lehetetlen, bogy ezért is kering arra ma is anyi diák, kispap, katona, kiegyéb. Még a vármegye urai is ráküldik olykor Szidi nenénkre a zsinoros hajdút, hogyhát hozna nékik is valamennyit a borízű almából. Mert almából is jobb ám a borizü. Lám, Gárdonyi uram is — isten nyugosztalja — mindig arrakerült reggelenként a hosszuszáru pipával s mihelyt megrakta cseresznyével tágas zsebeit, menten beszagolt a váralatti kis orgonásba, ahol az ő kis “kékpilléi” játszódtak “törököt” meg “Dobó Katicát.” Mert bizony sűrűn járt erre a török valaha. Régi bus világban, Dobó István idején, azt tartották, hogy az Eger folyó is török elöl menekül Borsodba. így danolgatták ezt azok is, akik az ősi füzesek árnyékában halászgattak vala a kanyargós Egerben. Nem éppen azért, hogy halat fogjanak, hanem inkább, hogy elrejtőzzenek ők is a magyarra szabadult pogányok elől. Kis Eged, Nagy Eged, Itt a török förgeteg. Lángot vetett Eger vára, Szaladj Eger a Tiszára. Ezért botlik még piost is a fogyó Kőid az ágaskodó egri minaretbe és mondja néki boszusan: “Hát sose lesz mán itt vége a török világnak?” fej
