Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-08 / 19. szám
6~i4t OLDAL 1937 május 8 VcrhovayokJopja THURY LEVENTE, magyarországi szerkesztőnk eredeti tudósításai A KÁLVINISTA KERESZT V ‘ Verhovay tagtársaink és olvasóink közül sokan emlékezni fognak még arra, hogy a magyar kálvinisták büszkék voltak mindenkor arra, hogy nem tűzték ki a keresztet sem templomaik tornyára, sem iskoláik falára. A jó Kg tudja, hogy miért, — de idegenkedtek a keresztyénség és a keresztyénség ama egyetlen szimbólumától. Sokan belátták azonban azt, hogy ez irányban valami nincs rendjén, — de hát nem lehetett a régi jó időkben a gordiusi csomót megoldani. A múlt hónap elején azonban nagy változás történt ezen felfogás tekintetében. — A kecskeméti polgármester ugyanis, aki maga is jó kálvinista, — sőt presbiter is, — elrendelte a református és városi iskolákban a kereszt kitűzését — s ezzel kettévágta a gordiusi csomót. Móricz Zsigmond, legkiválóbb magyar Írónk, a Pesti Naplóban erre a következőket jegyzi meg: “Ha a kecskeméti polgármester Icatholikus lenne, akkor baj lenne a dologból. De kálvinista. Senki sem parancsolta neki: ó nyújtotta ki a kezét és ö ragadta meg a keresztet. Ezzel azt mondta: Én a Krisztusé vagyok, tehát a Krisztus az enyém. Ha a Krisztus enyém, — akkor a keresztje is, — ha akarom. Én pedig akarom s nem engedem többet elrabolni magamtól, sem eltiltani a leg mélyebb, a legszebb és a legegyszerűbb szimbólumot, mely cnindaddig minden keresztyén felekezetet osztatlanul egyesit, mig megvan a hit Krisztusban. A kereszt alatt akár agyon is verhetjük egymást, de kifelé, a Krisztus támadóival szemben legyen egységes a Krisztus hivő világ! Most aztán ha fel is zúdultak a konzervatív öregek, — .ebben már nem kaphatnak országos támaszt az egész reformátusságtól, Kecskemét ellem Ugyanis az utolsó évtizedekben igen jelentékeny átalakuláson ment át a kálviroizmus. Egyre ritkábban halljuk az életfilozófia alapjául a predesztinációt, ellenben a debreceni polgármester, --- még Vásáry István, aki ezzel megelőzte Kiss Endrét, — mint egyházi főgondnok úgy kifestetett egy debreceni református templomot, hogy a Mátyás temploma sincs különbül. Tehát, mig egyrészt oldódik a református világ filozófiája s egyre többet vészit a középkori szigorúságból, megindult & külsőségekben is, a művészi ízlés beengedése a templomokba s A belmisszióé az egyházi életbe. A , magyar kálvinistaságnak nemzeti feladatai vannak s most, mikor a faj megmentése a kor nagy problémája, nem szabad vallási részletkérdésekkel visszatartani a faji egybetömÖrülést. A kálvinista kereszt annak a szimbóluma, hogy a nemzeti eszme emelkedett ma a legmagasabb pontra.** ’Lapzártakor értesültünk arról, hogy a kecskeméti polgármesternek a fentemlitett “Keresztrendelet’*-ét Dr. Joó Gyula Főgond*iok és Dr. Hetesy Kálmán, a kecskeméti ref. lelkész és a huszonhat törvényhatósági tag meg* felfebbezte a belügyi- illetve a kultuszminiszterhez. A kereszt ügye nem az első az országban, a kecskemétiekhez hasonló müharc már volt egyszer és akkor miniszteri rendelet intézkedett arról, hogy a szegedi egyetem tantermeinek falára felkerüljön a kereszt. Kecskemét népe bízik abban, hogy a döntés most sem lehet más, annál inkább, mert a kecskeméti iskolaszék 70, a törvényhatósági bizottság pedig 150 tagból áll, ezzel szemben a fellebbezési kérelmet csak huszonnyolcán írták alá. A PÉCSI NAGY SZTRÁJK KULISSZA TITKAIBÓL A Verhovayak Lapja március 27-iki számában Nyers István igazgató foglalkozik a pécsi .bányászsztrájk ügyével. A sztrájk alatt igyekeztünk hü és tárgyilagos képét adni a pécsvidéki bányászok harcának. Most, hogy olvastuk, Nyers igazgató cikkét, látjuk, mennyire érdekli Amerika magyar népét óhazai testvéreinek sorsa. Valóban megható, hogy saját napi gondjaik, hajaik között ennyire törődnek azokkal, akiktől testben régen elszakadtak, de akiktől lélekben soha se nem tudnak megválni. Itthon hagyott véreik sorsa mindig érdekli az amerikai magyarokat. Bár a sztrájk ideje alatt már irtunk erről. Nyers igazgató cikke nyomán azt hiszszük nem lesz érdektelen, ha a pécsi bányászok ügyéről újra beszélünk és még jobban megvilágítjuk ezt a kérdést. Főleg azt, hogy ebben az ügyben — fájdalom' — a magyar kormány nem rendelkezik szabad kezekkel. Megbilincselték azt Trianonban, amikor a külföldi vagyont más elbírálás alá vonták, — mint azokat, melyek magyarországi tőkések tulajdonát képezik. A pécsi hányák a Dunagőzhajózási Társaság tulajdona, mely osztrák tőke. Es az osztrák tőkével szem ben nincsen olyan szabad keze a magyar kormánynak, — mint a magyarral. így határozták ezt a trianoni szörnyű békét diktáló urak. Amikor Magyarország megkötötte a békeszerződést abban arra is kötelezték, hogy Jugoszláviának bizonyos ideig jóvátétel címén szenet is adjon a pécsi szénmedencéből. Ennek árát persze a magyar nemzetnek kellett fizetni. És rábízhatjuk az osztrák Duna Gőzhajózási Társaságra, hogy busás árat is számított a szerbeknek szállított szénért. Persze: ebben az időben is a pécsvidéki bányák fizették legkomiszabbul munkásaikat. Megtehették; tudták, védi őket Trianon. Kerestek jól. — A magyar bányászok véres verejtéke gyümölcsözött az osztrák tőkéseknek. Amennyire lehet a magyar kormány illetőleg annak munkaügyi minisztere igyekszik a magyar munkásság érdekeit megvédeni az osztrák tőkével szemben. Az osztrák tőke (miután az ipari miniszter amenynyit csak lehet, — figyelembe véve a trianoni békeparancsot, — kiváj a magyar munkásoknak,) most már szeretne szabadulni a bányától. De olyan fantasztikus árat kér érte, amit a magyar kormány nem Nem fizethet ötszörös áron. A pécsi bányászok ügyében a Szocialista Párt többizben is együtt haladt és halad a másfajta munkásszervezetekkel is. A pécsi bányászok ügyében valóban egységes felfogás uralkodik ebben az országban. Mindenki azt kívánja, hogy az osztrák töke ne zsákmányolja ki a magyar munkásságot. A szocialista lap az ország helyeslése közben világit rá a pécsi bányászok helyzetére és például április 14-iki lapszámában igy ismerteti ügyüket: “Magyarország legnépszerütlenebb vállalata ma ia Duna Gőzhajózási Társaság. Bányáiban összeszoritott fogakkal dolgoznak a munkások, hivatalaiban- elégedetlenek a tisztviselők, állandóa/i keseregnek nyugdíjasai és egvmásután adják be-a pereket a vállalat ellen. A pécsvidéki bányászok sztrájkja ráirányította a közvélemény figyelmét erre a vállalatra, mely a Bach korszakban megszerezte Magyarország egyetlen fekete szénterületét és azóta olyan gazdálkodást folytat, mintha az országnak ez a része néger gyarmat lenne. tud megadni, meg valamit 1881-ben, amikor a Duna Gőzhajózási Társaság fennállásának ötven éves évfordulóját ünnepelte, emlékiratot adott ki a vállalat. Ebben leírja, hogy rendkívül olcsón. 57,000 forintért jutott a pécsi szénmedencéhez. Annakidején a Habsburg politika Magyarország zsírján hizlalta erőssé az osztrák vállalatokat. — A magyarok “rebellis kutyák” voltak, akikkel keményen kell bánni,' hogy a gerincük meghajoljon. A Duna Gőzhajózási Társaság a Bach korszak óta megszokta ezt a szellemet és soha sem akar ezen változtatni. A Duna Gőzhajózási Társaság még ma is gyarmatának tekinti Magyarországot, munkásait kizsákmányolja, hivatalnokait rosszul fizeti, nyugdíjasait megrövidíti és ezeknek verejtékén növeli, fejleszti Ausztria területén hajózását és fizeti a bécsi nagyrahizlalt igazgatóság költségeit. Jellemző, hogy mikor alkalmazottakat bocsájtottak el, azok elsősorban magyar alkalmazottak voltak. Viszont tény, hogy amikor az osztrák-magyar monarchia fönnállt 1908- ban bécsi igazgatósága 210 tagból állt. viszont ,1932-ben, amikor Magyarországon csökkentették a tisztviselők számát, a bécsi igazgatóságnál 252 volt az alkalmazottak száma. Jellemző, hogy amikor a legkülönbözőbb manőverekkel akarják a magyar kormányt rákényszeríteni, hogy mennél több szenet vegyen jó magas áron a Duna Gőzhajózási Társaságtól, ugyanakkor Ausztria Csehszlovákiában vásárol szenet. Jellemző, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság korneuburgi hajógyárát nagy költségekkel modernizálta és tij hajóit kizárólag ott építteti. Az óbudai hajógyárában csak .átalakításokat végeznek. Jellemző, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság alkalmazottait 25 százalékkal jobban fizeti, mint azokat, akiket magyar gyarmatán alkalmaz. Az utolsó hét év alatt hét ízben is harcba kellett szállniok, hogy emberségesebb bérekhez jussanak. Nyugdíjasai bérét is a lehető legjobban leszállította és azok is nyomorognak. Nem is nyugszik meg a magyarországi közvélemény se a pécsi bányászok helyzetébe, bár most a sztrájk után valamivel emberségesebb ott a bánásmód és kicsit jobbak a fizetések is. A legideálisabb persze az lenne, ha Magyarországot meg lehetne szabadítani az osztrák kizsákmányolástól. Kisajátítási joga azonban nem lehet a magyar kormánynak az osztrák vagyonnal szemben Trianon miatt. Csak úgy lehet megszabadulni, ha a magyar kormány megadja neki azt a horribilis árat, amit ki akarnak zsarolni a pécsvidéki bányáért. Egyelőre mást nem tud tenni a magyar kormány ezzel a vállalattal szemben, minthogy éberen figyeli a helyzetet és minden hatalmával kényszeríti őket arra, hogy emberségesebi) bánásmódban részesítsék bányászaikat jobban fizessék őket. Ezt meg is ipari miniszter.” teszi az A LAPUNKBAN hirdető cégeknél vásároljon! MEGHÍVÓ! A Verhovay Segély Egylet 194-ik fiókja (ROOSFORD, OHIO) 1937 május hó 23-án, vasárnap ÜNNEPLI MEG HUSZONÖTÉVES ÉVFORDULÓJÁT mely alkalomból a Bergen Streten levő POLISH HALLBAN NAGYSZABÁSÚ BÁLT s l! RENDEZ a t Kezdete délután 2 órakor, vége éjjel 12 órakor Ezen nevezetes ünnepélyre tisztelettel és szeretettel hivjuk a meg minden magyar testvérünket és várjuk őket család- || jukkái, barátaikkal együtt. Mulatságaink minden esetben a £ legnagyobb megelégedést váltották ki és most sem Ígérünk jl mást, mint azt, hogy mindenki a legjobban fogja magát érez- |Í ni. Aki pedig még nem vett eddig részt mulatságaink egyik- 1 én, az tudja meg, hogy nagy hibát követett el, mert soha § ilyen jól nem volt és nem lesz alkalma mulatni. Ételek és italok nagy bőségben lesznek, --- mert az ülő- |jj sztrájkban mindent kiharcoltunk Szeretettel a RENDEZŐSÉG i| BELÉPTI JEGY ÁRA FELNŐTTEKNEK 35 CENT; ® GYERMEKJEGY NINCS A zenét VIRÁG JÁNOS letörbetetlen zenekara fogja szolgáltatni I
