Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-01 / 18. szám
Május 1, 1937 Il ik OLDAU Nagy őröm költözött "Nagy öröm költözött N. N.-ék házába. Mrs. N. N. egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. Anya és gyermeke a körülményekhez képest jól érzik magukat . . Így -szoktuk jelenteni a nagy családi eseményt. l-'.s látjuk azt a képet, amit e kis hir betűi lefestenek: kicsit elkinzott arccal, de boldog mosollyal fekszik az aszszony, egyik karja átöleli a mellette fekvő csöpp emberbimbót, s az apja zavart csodálkozással és rosszul titkolt meghatottsággal nézi hol a gyereket, hol az aszszonyt . . . Aztán jönnek a szomszédok, barátok, virágot hoznak, megcsodálják a kisbabát: — Nézd csak, milyen parányi kis keze van- . . . — Szakasztott az apja . . . — Ugyan, nem látod, hogy egészen az anyjára hasonlít? . . . — Milyen szép haja van. . . — Biztosan operaénekes lesz a kis betyár, máris szeret sivalkodni . . . Aztán az anya hazaviszi a gyereket a kórházból, az el! ső napokban még érdeklődnek a szomszédok, hoznak esetitlevest, gyenge csirkét, s adnak rengeteg tanácsot. Hogy igy kell a gyerekkel bánni, meg úgy kell. Enni kell adni neki, valahányszor kér. A másik meg azt ajánlja, hogy csak bizonyos időközökben kell etetni, nem árt, ha sir egy kicsit, tágul a tüdeje. De egy pár nap múlva megszokja a környék a szenzációt, s az anya magára marad az uj kis gyerekkel. “Nagy öröm költözött”. . . ezt újságoljuk. De vájjon beszélünk-e arról, hogy mennyi kin és fájdalom, mennyi gond előzte meg ezt az örömteljes látogatást és mennyi kin és fájdalom és gond jár a nyomában ? Egyszer egy esztendőben rendezünk egy “Anyák Napját,” s akkor a figyelmes" gyerek vesz egy cserép virágot vagy egy retikült a mamának, az újságok gyönyörű vezércikkekben méltatják az anyák érdemeit s ezzel aztán a gyerek is, a társadalom is eleget tett annak a kötelességnek, amit a mai kor előír. Fájdalmak, sirások, virrasztások száz könyvét lehetne teleirni azzal, amit az anya elszenved a gyerekéért, minden anya minden gyerekért. S mikor felnő a fiú, előáll az állam és azt mondja: a gyerek élete az enyém. Az utolsó harmincöt esztendőben talán egyetlen olyan .évjáratú generáció sincs, amelyet a Világ valamelyik részén nem követel magának az állam. Húsz esztendeje háború van, vagy az egyik országban, vagy a másikban. Es húsz esztendőnek egyetlen napja sem múlt el anélkül, hogy valahol egy anya ne siratta volna gyerekét, akit elvitt az ország. i Es mit ad az állam polgá raink? Országutat és villanyt, vízvezetéket és csatornát. Mindezekre természetesen szükség van, s mind ezekért fizet is a polgár. Keresetének egy részét különböző adókra költi, dacára annak, hogy manapság az állam nem valami rendesen gondoskodik arról, hogy keresete is legyen annak az embernek, aki tud és akar dolgozni, aki a megélhetésért érdemes és értékes munkát és tehetséget hajlandó adni a társadalomnak. A testi szükségletek kielégítéséről többé-kevésbé gondoskodik az állam, aszerint, hogy milyenek a viszonyok. De hogyan van az, hogy a mai úgynevezett haladó, modern, kulturált és civilizált országok sem akarják tudomásul venni, hogy az embernek lelke is van? Hol vannak azok a törvények, rendeletek, szabályok, és előirások,' amelyek az ember lelkére vonatkoznak? Miért nem ébred már tudatára az egyes ember, a csoportok, az országok és a világ annak, hogy milyen élete van az anyának, hogy mivel tartozik az anyának, hogy mit köszönhet az anyának? . . . Ezerfelé fut az érdeklődésünk és összevissza tanulunk iskolában és könyvekből tücsköt-bogarat. Ideges, zavart életet élünk, nem tudjuk figyelmünket, megértésünket hosszabban egy dologra összpontosítani, nem tudunk magunknak maradandó értékű elveket, szabályokat, kötelességeket felállítani. Talán arra volna szükség, hogy a számtannal és írással együtt a fejünkbe öntsék már kisgyerek korunkban, hogy az élet legnagyobb szentsége az anya, ő a mártír, akinek könnyében fürösztjük lelkünket, aki életünk hajójához láncoltán, mint gályarab dolgozik értünk s viseli halálig korán őszülő fején a láthatatlan, de folyton sebző töviskoronát. Talán iskolai tantárgyat kellene létesíteni, abból a kötelességből, ami kijár az anyának, de amit se a gyerektől, se a társadalomtól, se az államtól nem kap meg soha, még századrészben sem. Tanítani kellene minden napon I egy órán át, hogy mi az I anya, milyen az élet, ha már e nagy kavarodásban elfá- I sült szivünk önmagától nem I mondja el elég hallhatóan. Szavakat kellene tanulnunk az anya dicséretére, mint az imádságot. Cselekedeteket kellene tanulnunk az anya megj utal mazására, értékeinek* elismerésére, mint ahogy megtanuljuk régi nagy emberek hőstetteit és marasztalását, A napokban New York állam szenátusában hangzott el pár olyan szó, amire csodálkozva figyelt fel az ember. Megszavaztak egy ! törvényjavaslatot, a mely szerint az államban lakó minden anyának 75 dollár segélyt adnak, ha gyermeke születik. Ahoz, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkedjék, még szükség van az állami képviselőház megszavazására is. Ez az első hivatalos hang, amely tudomásul veszi, hogy a nagy örömmel együtt nagy gond és bánatok végtelen sorozata is beköltözött egy asszony életébe. Az első gyenge hang, amely elismeri, hogy az államnak kötelessége is van az anyával szemben. Pillanatnyilag nagy segítség lesz majd minden anyának a hetvenöt dollár, de végeredményben nagyon kicsi része ez annak az elismerésnek, ami az anyának kijár. Mégis örülni kell ennek a féligtörvénynek is, mert derengést jelent, egy halvány napsugarat, ami felvillan egy percre a borús égen, biztatóan, reményteljesen. Az anyák lesznek azok, akik legjobban fognak csodálkozni, amikor egyszer elérkezik az az idő is, hogy ország-világ tudomást vesz róluk s elismeri érdemeiket s esetleg valahogyan megjutalmazni próbálja őket leírhatatlan szenvedéseikért, nagyszerűségükért, áldozatkészségükért s egész feláldozott életükért, mert hiszen Anyák Napja után boldogan és lelkesen meséli: —Oh, gyönyörű szép cserép virággal leptek meg az én jó gyermekeim Anyák Napjára ... És büszke a gyermekeire, és meg van hatva és hálás és megújult erővel, megújult lelkesedéssel megy tovább csendesen és észrevétlenül kálváriautján . . . Fülöp Ilona A KÍVÁNSÁG A ravasz boltosnak álmában megjelenik egy angyal és igy szól hozzá: — Kívánj valamit és én teljesíteni fogom, de figyelmeztetlek, hogy a konkurrensednek dupláját adom annak, a mit te magadnak kívánsz. A boltos egy percig gondolkozik, aztán igy szól: — Fusson ki az egyik szemem. = UfrhovayQkJgpjQ -KÖVES HERMAN: Ha a beküldendő orvosi bizonyítványa megfelelő lesz, úgy vissza fogjuk helyezni a rendes tagok sorába, feltéve ha összes elmaradt havidijait kamatos kamatokkal együtt befizeti. Ezt azonban május vége előtt meg kell tenni, mivel a visszahelyezés határideje három év s ez május végével elérkezik. Amennyiben a betegsegélyző osztálynak nem kíván tovább tagja ’enni — természetesen a havi 90 centeket nem kell befizetnie. Ellenben —- tekintettel korára — oda többé vissza nem léphet s igy csak életbiztosítása lesz érvényben. DOROGHÁZI IMRE: Három havi hátraléka volt márciusi zárlattal s igy a szabályok értelmében törölnünk kellett. Ebben a hónapban tehát négy havi dijat kell befizetnie s ki kell töltenie a vissahelyezési nyilatkozat formát, amelyben kijelenti, hogy teljesen egészséges s az utóbbi négy hónapban nem volt beteg. Ha a négy havidija s a forma áprilisi havi jelentővel beérkezik — áprilisi zárlattal vissza lesz helyezve tagsági jogaiba. HIDEG PÉTER: Mi is olvastuk a bödületes ostobaságokat. Ne csodálkozzon azon, hogy állandóan heti lapunk ellen Írnak s avval akarják izgatni a tagjaikat, hogy annak kiadása sokba kerül. A legérdekesebb az, hogy ők soha semmiről el nem számolnak, hetilapunkkal kapcsotatban azonban Malakiás szerepére vállalkoznak. Ők már szépen kiszámították hogy ebben az évben $36,000-ba fog kerülni a hetilap. Sőt tovább mennek s azt álmén litják, hogy napilap kiadási szándékaink vannak s az megvalósulás 'esetében évi egyszázezer dollárba kerülne. Ezt a számot azért tudják egész pontosan megállapítani, mivel pont I ennyi összeg erejéig akarták megvágni a két keleti egyesületet — egy rózsaszínű napilap kiadása ! esetén. Szerencsére az ajánlat| nak nem dőltek be. Ha ezt a hatalmas summát megkapták vol- I na, hajlandónak mutatkoztak arj ra is, hogy jelenlegi lapjukat, hetenként adják csak ki az elvtársak boldogitására. Ja, az elvet ők hamar szögre akasztják — a dollárok ellenében! IPECSENYE AMBRUS: A fiók titkára helyesen járt el, amikor április hóra még nem fogadta el Öntől a 25 centet, a baleset biztosítás havidiját. Megírtuk, hogy ez az újabb biztosítási forma július 1-vel lép életbe -— tehát arra áprilisban még nem lehet fizetni. Különben is előbb be kell küldenie minden régi tagnak, aki ezt a biztosítást igénybe akarja venni, egy felvételi kérelmet. Várjon tehát türelemmel — amig a formák ki lesznek küldve fiókjához. CSATTAN ISTVÁN: Köszönjük elismerő sorait, kü'önösen jól esik olvasni levelét, mivel azt huszonketten Írták alá. Hiába firkálja a bolseviki lap azt, hogy a tagságnak nem kell a hetilap, az Ön s az önéhez hasonló tartalmú levelek százai egész mást bizonyi^ tanak. Természetesen hogy nekik nem kell, nem szívesen ’átják: j azt, hiszen hetilapunk tisztességes hangja, meggondolt ál'ásfoglalása, g DETROIT, MICH. 'S SZENZÁCIÓ! * A Verhovay Otthonban 835 West End Ave. Detroit, Mich. 1937 MÁJUS 9-ÉN, VASÁRNAP DÉLUTÁN 3 órai kezdettel először lesz bemutatva ÁRVA BANDI népszínmű, két felvonásban. g Irta: Id. ÍCalmusz Andor Rendezi: Fers Ferenc ^ SZEREPLŐK: il Balogh Gáspár falusi biró ................... X ____________ KALMUSZ ANDOR * g Kata, a felesége .......................................• T01H MIKLÓSNÉ x i Bözsi, a leányuk ............— ............. KO MOND Y MARISKA Tollfi, falusi aljegyző ................................. RAAB M. ISTVÁN g Árva Bandi, szolgalegény .—..................... BALOGH MIKLÓS £ g Bagós Marci, falusi bakter ................................. FERS FERENC £ & Csóré, cigány PÉTER ISTVÁN * g Panni, szolgálólány ............................................. IHÁSZ RÓZSIKA * * Ugyan ez nap a Kanadai Windsor-i Műkedvelők be- £. Jő mutatják Török Rezső I VÉGELADÁS 1 IC cirtrü egv íelvonásos paraszt komédiáját. £ g SZEREPLŐK: * X g Cserge Benedek .......................................................... SASKA IMRE « g Már!............................................................................. SASKA IMRÉNÉ * g Kistópány .................-.............................................. TÓTH ISTVÁN £ g örzse __________________-.................. TÓTH MIKLÓSNÉ X V ELŐADÁS UTÁN NAGY TÁNCMULATSÁG g A belépő dij előre váltva 40 cent, a pénztárnál 50 cent £ J° Csupán a táncra 25 cent g Elsőrendű cigány zene --- Italok és ételekről gondoskodva van. X g ■ Ez szezonzáró előadás lesz, tehát ragadja meg az alkalmat min- x g denki szerezzen magának egy élvezetes napot, nézze végig ezt jg g a két színdarabot, csuda jó humor van mind a kettőben. A rnü- £ g kedvelők mind elsőrendüek. Vegye meg jegyét előre a Gondnok- £ g nál, biztosítsa a helyét. ti X
