Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-05-01 / 18. szám
Journal oI Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. MÁJUS 1, 1937 No. 18 SZÁM A TAGMEGTARTÁS FONTOSSÁGA A Fiók Tisztviselőihez és Tagjaihoz! Nagy erőfeszítésen dolgozunk azon, hogy uj tagok révén erősödjék és gyarapodjék a Verhovay Segély Egylet. Országos kiterjedésében kerületi szervezők agitálnak s megszakítás nélkül sarkalnak fiókokat és magánosokat a tagszerzés munkájának végzésére. A tagszerzés kívánatosabbá és hasznosabbá tételére, Igazgatóságunk már másodízben ingyenes hazautazással egybekapcsolt versenyt rendezett s a tagot szerzőnek százalékos kommissiót fizetett ki. Hetenként megjelenő lapunknak hasábjai, valamint különféle körlevelek és nyomtatványok, szintén a tagszerzés szolgálatában íródnak; szóval ebben az irányban megtörténik minden kísérlet, amelyet, célszerűnek vélünk, vagy kivihetőnek tartunk. Az eredmények ellen nem is lehetne nagyobb kifogás, ha a megszerzett uj tagok ki nem hullanának, el nem maradoznának, mielőtt az Egyesület kötelékében az egy évet betöltenék. Sajnos azonban, hogy sokkalta nagyobb számban vannak a felvett uj tagok között azok, akik két három, vagy több hónapi tagdijakat befizetve kimaradnak, mint amilyen százalékban annak megtörténnie szabad volna. Mivel pénz, idő és erőpazarlást jelent a túl nagy százalékos kimaradások folyamata, a Verhovay Segély Egyletnek minden érdeke azt követeli tőlünk, hogy az megváltozzék; vagyis a lehető legalacsonyabb százalék arányra kell leejteni, a felvett uj tagok közül kimaradók számát. Ez azonban csak úgy történhetik meg, ha az uj tagok felvételében legközvetlenebbül érdekeltek erre nem csak figyelmet fordítanak, hanem ernyedetlen kitartással meg is cselekszik, amit a helyzet megkíván. Egyesületünk kötelékébe lépő uj tagjaink, — különösen az ifjabbak — sok esetben nem meggyőződésből, nem a Verhovay szervezet ismeretének vonzóereje által hanem az ajánló beszédének színes kitételeitől felvillanyozva jönnek közénk. Mihelyt elmosódnak azonban képzeletükből az általuk alkotott ködképek, érdeklődésük lelanyhul s nem törődnek többé az Egyesületben A VERHOVAY ZARÁNDOKÚT SZENZÁCIÓI: 4. MEZŐKÖVESD. MÁJFA MÁJUS 1. Aszongya a Jóisten a magyar Mezőnek: “No, fiam, eriggy Kövesdre és nézz ki magadnak valami akkurátus tavaszi gúnyát.” És benéz a Mező a matyók ablakán, hogy kilesse, milyen “cifrát” csinált az asszony, aki “látástul-vakulásig” ül a kemence mellett és “surcot” hímez Pestu legénynek. Merthogy a magyar mezőknek Mezőkövesden csinálják a divatot. Bizony Kövesden nagy nap május elseje. Jön a hajnal, vagy még meg se jön és Pestu már “befele” jár az erdőről. Két lábaszárán “höndörgő” gatya, azon virágos “surcz”, szivén pitykés mellény, a fejebubján legényes “kiskalap” és vállán a MÁJFA, ami nemcsak levelet, de pántlikát is hajt május elsején. elérhető előnyökkel és a reájuk nézve hasznos és nagyon kívánatos egyesületi életet feladják, — könnyelműen kimaradnak. Ilyen esetekben különösen azok vannak hivatva az elmaradót nézetének megmásitására bimi, akik az illetőket ajánlották s akiknek ismertetésén keresztül Egyesületünk kötelékébe azok beléptek. Meg kell gondolniok az ajánlóknak s a felvételt keresztülvivőnek, hogy nemcsak egész munkát nem végeztek, hanem sok esetben kárt okoznának a Verhovay közlőknek erkölcsi és anyagi meggátlására egyéni befolyásukat eredményesen felhasználni nem tudnák. Az ajánlóknak, a felvételt eszközlőknek erkölcsi és anyagi kötelessége elsősorban a kimaradások csökkentése, — mert hiszen az ő közbenjárásuk ugyanis az a szál, ami az uj taget Egyesületünkhöz fűzte s ha maradandóvá akarják tenni megkezdett munkájuk eredményét, úgy a személyes érintkezés továbbfolytatásával, azt meg is kell erősiteniök. Sok, mondhatnánk legtöbb esetben az a kimaradási ok, hogy — fiókrendszerünk felvétele, mely szerint a tagsági befizetéseknek a havi gyűléseken kell megtörténniök — idegenszerü és fölösleges teher kirovásának látszik több uj tag előtt s inkább feladja szerzett jussait, minthogy gyűlésekre járjon. Letagadhatatlan tény, — hogy a fiók gyűléseknek jó része ma már nem bir akkora vonzóerővel, hogy arra nagyobbszabásu résztvevő kívánkozzék s igy ezrekre 1 tehető azoknak száma, akik fizetéseiket vagy másokkal küldik oda, vagy pedig gyűlésen kívül eszközük azt. Még a régi tagok körében is ez lévén a helyzet, nem észszerű követelmény tehát a kevésbé érdeklődő uj tagokat arra szorítani, hogy csupán gyűlések idején fizessék be tagdijaikat. Igazgatóságunk könnyített is a helyzeten s határozatban kérte és hagyta meg a fióktitkároknak, hogy az uj tagok megtartására gondot fordítsanak s ha annak szüksége felmerül, úgy gyűlésen kívül intézkedjenek, hogy az uj tagoktól legalább egy évi időtartamon keresztül, ott és úgy hajtsák be a tagsági befizetéseket, amint azoknak alkalma kínálkozik. Tagmegtartás cimén fióktitkáraink aránylagos fizetést kapnak s az igy megszaporitott munkájukat, nem végzik eüenszolgáltatás nélkül. Hogy ennek az intézkedésnek ellenére is fennáll még ma is, az elmaradozó uj tagoknak nagy százaléka, azért az Igazgatóság újabb intézkedéséből kifolyólag, a tagbefizetésekkel hátralékosok figyelmeztetésére levelezőlapokat küld ki minden fiókhoz a következő meghagyással: Minden hátralékos tagnak nevét és hátralék összegét folytatólagos egymásutánban jegyezze fel a fióktitkár, vagy ügykezelő egy külön papírlapra, hogy a könyvekben kutatás mellőzésével azonnal szembeszökő lehessen úgy neki, mint bármely más hivatalos közegnek annak áttekintése, hogy kik és menyivel vannak hátralékban a fiók tagjai közül. Ezek a hátralékos kimutatások minden fiók gyűlésen felolvasandók s ha a hátralékos tagoknál két hónapi elmaradás tapasztalható, úgy a figyelmeztető kártyát kitöltve, haladéktalanul küldje meg címére a fióktitkán, vagy ügykezelő. A kártya kiküldésének ideje a már fentebb említett lapon feljegyzendő. Ha a figyelmeztetés dacára sem rendezné tagdíjainak fizetését a hátralékos, úgy az egy évet el nem ért uj taghoz a fióktitkár, vagy ügykezelő személyesen látogasson el, vagy mások által kiséreltesse meg a fizetések eszközlésére irányuló felszólítást. Ezek a megbízottak lehetnek fióktisztviselők, a hátralékossal ismerős tagok, avagy alkalomadtán a kerületi szervezők. Hogy ezek a rendeltetések betartassanak, ahoz legfőbb tényező elsősorban fióktitkárainknak, vagy ügykezelőinknek odaadó munkássága, másodsorban a fiók elnökének és tisztviselőinek ezirányban való ellenőrzése s harmadszor az Egyesület ügyét szivén viselő tagságnak közreműködése és felfigyelése. Ha úgy a fiók tisztviselői, mint az Egyesületnek tagjai megfelelő arányban teljesítik kötelezettségeiket és beváltják tettek révén azt a jóindulatot, amellyel mint tagok a Verhovay Egyesületnek tartoznak, úgy a legnehezebb feladat A TAGMEGTARTÁS, közösségünknek hasznára meg lesz oldva. Tagtársi tisztelettel DARAGÓ TÓZSEF kpi elnök Tehát: nagyon alkalmatos arra, hogy lyányok ablaka alá állijják: szerelmi jelnek. Pestu is cipeli a fát erdőn, mezön, utón, uccákon által, egyenest a Verőn ablaka alá és hármat se füttyent még a sárgarigó, amikor az ablakon bezenget: — No, Vera, a teremburáját, hát lesz-e szivszerelem ? Vera kis szive nagyon ijedős még, mint a pihés madárfiók. Inkább csak piheg, mint válaszol. De az ablak mégis kinyilik és onnan árad ki az a temérdek ragyogás, amitől Pestu jobban beszeszel, mint három lityi bortól. És nagyfüttyögve vág a mezőnek, ahol a madarak épp úgy dalolnak most, mint az ő szive.
