Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-04-24 / 17. szám
1937 április 24 3-ik oldal A versenyküzdelmek tetőpontjához értünk Nagy versenyünk elérkezett immár tetőpontjához. Valóban izgalmassá vált, mert ahogy a vei'senyzőkről mondani szoktuk most már valóban “fej fej mellett küzdenek”; küzdenek a pontokért, küzdenek a végső győzelmekért! Inkább úgy fejezhetnők ki ezt, hogy “pont pont mellett küzdenek” hát versenyzőink, s hétrőlhétre uj és uj táblázatok készülnek a verseny állásáról, mert hiszen most már nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy az “élharcosok” újabb és újabb tagok szerzését ne jelentsék. — A küzdelem szép, a küzdelem nemes. Felfigyelt arra már nemcsak Magyar Amerika, hanem Magyarországon is igen nagy az érdeklődés a Verhovay Zarándoklat iránt. — Beszélgettünk a napokban egy Budapestről jött derék üzletemberrel, aki nehány hetet tölt most itt Amerikában: New Yorkban, Chicagóban és Pittsburghban. “Mintha az összes otthoniak nevében szólnék, mikor azt mondom,” — jelentette ki mosolyogva, —— “hogy testvéri szeretettel, ölelő karokkal várjuk haza a nyáron az amerikai magyar testvéreket: az első és második generációsokat. — Ennek a zarándoklatnak, amennyire mi látjuk otthonról, igen nagy jelentősége van. — Első sorban is, mint megmozdulás, a Bandholtz-kultusz terét szélesíti. Felfrissíti mindenki emlékezetében azokat az időket, amikor a magyarnak mindenki ellensége volt, magára maradt a letiport, az összetört Magyarország és Bandholtz generális, az egyik győztes hatalom képviselője, tettleg szállt sikra véreinkért odaát. — Másodsorban, a Verhovayak ezen szép zarándoklata megerősíti a szálakat az Óhaza és az Újvilág magyarjai között. Az amerikai magyarokat hivata’os és érzelmi vonatkozásban egyaránt nyilván tartják otthon. — Számítanak rájok, mint testvérekre, mint vérbeliekre, akik, ha meszsze is szakadtak, — de az Óceánon túl is magyarul éreznek, magyarul gondolkoznak és két hazájuk egymás mellett megfér sziveikben!” . Nem sok megjegyzésünk volt a pesti üzletember szavaihoz. A Verhovay Segély Egylet alaposan átgondolta nemes akciójának minden fázisát. — Szeme előtt lebegett a második generációsok sorsa is, akiket bár magyar szülők hoztak a vj'ágra és csakugyan “magyar nótát dalolt a dajka felettük”, — mégse látták még azt az országot: apjuk-anyjuk szülőföldjét. — Ez a zarádoklat nagyszerű alkalmat nyújt majd a számukra, hogy közelről megismerjék magyar népünkpt, mely szüléikén keresztül az övéké is. — Ilyen gondolatoktól eltelve készülnek most sokan, igen sokan a Verhovay nagy zarándokúira verszenyzőinkkel egyetemben. * * Versenyzőink részére öt teljes hét áll még nyitva. Élénkség uralkodik mindenfelé a Verhovay Portán s több helyen még a humor is beleszól a versenybe,, még pedig versenyzőink javára. — M . . . tagtársunk Írja B . . . -ról, hogy nagy magyartársaság volt jelen az elmúlt vasárnapok egyikén G . . . magyar vendéglőjében, hol a nagyobb testvéregyesületek képviselői is erősen agitáltak saját testületük mellett. Természetesen, mint a jó cigány, mindenki a maga lovát dicsérte. Az egyik ügybuzgó ellenlábasunk érvei azonban nagyon sántítottak s azokkal szemben épen az ottani versenyző-tagszerzőnk igen könynyen bebizonyította — általános helyeslés közepette, — a Verhovay Segély Egylet főlényét, valamint úgy anyagi, mint erkölcsi szilárdságát, jóságát. A végén pedig azt találta mondani a nagynevű egyleti vezetőnek: “Nem ért maga Mr. Kovács a luhoz!” Természetesen mindenki jót nevetett Mr. Kovács rovására, de mikor látták, hogy ez őt igen kellemetlenül érintette és nyomban el is távozott a vendéglőbő!, az épen jelen volt Verhovay fióktitkár kérte versenyzőnket, hogy okvetlenül engesztelje ki Mr. Kovácsot. Ezt versenyzőnk a leghatározottabban megígérte s a vendéglőstől el is kérte Mr. Kovács pontos lakcímét. Az elmúlt vasárnap a vidám társaság újra találkozott a vendéglőben. — Wel\ kibékítetted-e már Mr. Kovácsot? — kérdezte a Verhováy főtitkár a versenyzőtől. —- Mindent megtettem, amit csak megtehettem, — válaszolt versenyzőnk; — még bocsánatot i is kértem! A titkár csodálkozva megjegyezte : — Érdekes! És erről Mr. Kovács nem tud semmit. Versenyzőnk folytatta: — Pedig épen tegnapelőtt délben elmentem Mr. Kovács lakására. Arra a pontos címre, amit megkaptam — és becsöngettem. A miszisz nyitott ajtót, akitől megkérdeztem: — Mondja kérem, itt lakik Mr. Kohn? A miszisz csodálkozva és mérgesen válaszolt: —Itt kérem nem lakik semmiféle Kohn! Itt Mr. Kovácsék laknak és mi tiszteséges reformátusok vagyunk! . . : — Úgy, akkor bocsánatot kérek, — mondottam a legilledelmesebben és eltávoztam. Ezek után reményiem, hogy Mr. Kovács is megbocsájtja nekem a “luval” kapcsolatos vétkemet, aminthogy én is mindenkor megbocsájtok az ellenem vétkezőknek . . . A titkárral és a jelenlevőkkel egyetemben, Mr. Kovács is jót nevetett az “eset”-en, melyet a felesége is megerősített s Mr. Kovács megbocsájtott versenyzőnknek, akinek, aznap 12 vendéget sikerült megnyernie arra, hogy lépjenek be a Verhovay Segély Egyletbe. — A humort szereti a magyar s a vicces emberek céljukat mindég könnyebben elérik, mint a komolyak, vagy buskomorak . . . Most, hogy versenyünk elérkezett a tetőpontjához, a találó humort, a kedélyességet, a vidámságot is vigyék bele a versenybe azok, akik “fej fej mellett küzdenek” s meglátják, hogy a végső győzelmük felé sokkal szívesebben, sokkal jobban és sokkal biztosabban kinyílnak a kapuk . . . Versenyünk győzteseit, a Verhovay Követeket ép úgy, mint a Verhovay Zarándokokat, akik most egymás után jelentik be csatlakozásukat, BENCZE JÁNOS, központi titkárunk vezeti tengeren és szárazföldön át Magyarországba. Budapestről pedig KÖRÖSFŐY JÁNOS, egyesületünk alelnök-igazgatója az erdélyi magyarok külön csoportját fogja átvezetni az erdélyi szép havasok között fekvő szülőföldjükre. Nemcsak a versenyküzdelem érkezett el tehát már a tetőpontjához, hanem a készülődés is javában folyik s központi titkárunkat elárasztják az érdeklődők a levelek egész özönével, mert mindenki tudja és meg is van győződve arról, hogy ennél pompásabb alkalmat meg sem ragadhatnak azök, akik valóban látni kívánják Magyarország kiesfekvésti, gyönyörű fővárosát a magyar tájak, a magyar vidék legszebb városaival egyetemben s akik keblükre óhajtják ölelni édes jó szüleiket, vérrokonaikat, vagy jó barátaikat és ismerőseiket. = Uerhovoyokjapja= AZ UTOLSÓ ÖT HÉT Pontosan öt hét munkaidő ál'i már csak a versenyzőink rendelkezésére. Elérkeztünk a verseny legérdekesebb részéhez. Most azután igazán elmondhatjuk, hogy minden napot, minden órát, sőt minden egyes percet ki kell használni! Észre sem fogjuk venni és itt lesz a verseny zárónapja, a május 31-e. Versenyzőink most már minden idjejüket arra használják, hogy az általuk szerzett tagokkal legalább hat havi dijat befizessenek. Ismételten meg kell Írnunk, hogy az eredmények megállapításánál nem az számit, hogy a versenyző hány uj tagot szerzett, hanem az, hogy az általa szerzett uj tagok sorából hány fizetett be hat vagy tizenkét hónapot. Amint közelebb jutunk a verseny utolsó napjához, annál jobban szaporodik a versenyzőktől beérkező levelek tömege. Az egyik versenyzőnk tanácsot kér tőlünk azt Írja, nem tudja mit csináljon? Uj tagok után menjen-e vagy pedig a már megszerzett tagjait látogassa sorba, hogy azokat rábírja annyi havidij befizetésére, hogy a fél vagy egész esztendő be legyen fizetve? A válaszunk — hisszük minden versenyzőt érdekelni fogja — a következő: Járja sorba az általa fel vett olyan tagokat, akik még nem fizettek be hat vagy tizenkét hónapot, birja rá őket, hogy ezt tegyék meg s ugyanakkor igyekezzen uj tagokat is szerezni. így azután két legyet üt egy csapásra. Május 31-én záródik a verseny. Ez a határidő semmi körülmények között nem lesz kitolva. Éppen azért igyekezzem minden versenyzőnk alaposan kihasználni a hátralévő pár hetet — hogy a nyertesek között lehessen. Már most jóelőve figyelmeztetjük, versenyzőinket, hogy csak olyan havidijakat fogadunk el, amelyek a fiókon keresztül érkeznek be. Tehát minden versenyzőnk azon ’tegyen, hogy az uj tagok a havidijakat rendes időben befizessék, hogy azok a fiók má-MAGYARORSZÁG Utazzék szülőhazájába a NAPSUGARAS DÉLI ÚTVONALON. Ennek szép nyári, meleg éghajlata és csillogó vizei a legjobban élvezhetők az Italian Line hajóin, amelyek úgy -vannak építve, hogy a DÉLI ÚTVONAL minden előnyeit megadhassák önnek. REX C. di SAVÓI A ROMA Genoán át: május 8, május 15, május 22, május 29 SATURNIA VULCANIA Triesten át: május 1, junius 5, junius 19-én Felvilágosításért, vagy ha helyét akarja lefoglalni, forduljon bármelyik meghatalmazott ügynökhöz, vagy pedig irodánkhoz: New York Office: 624—5th AVENUE 1601 WALNUT STREET, Philadelphia, Pa. jusi havidij elentőjén beérkezzenek. A keddi ^állattal következők’ az eredmények: \ 1. Mike Buzogány 174 2. Kohu.t William Carl 129 3. Kalman J. Erdeky 119 4. Margit Trimai 92 5. Joseph Galya 91 6. Mrs. Joseph Nyiráti 85 [ 7. Rose Gabel 79 8. John Szőke 78 9. Irene Soproni 73 10. Mrs. Louis Balogh 71 11. Kunstadt Ernő 69 12. Joseph Rendes 66 13. Pálinkás Mihály 57 14. Joseph Gyuran 56 15. Mrs. Julia Nyikon 51 16. Mrs. J. Szilvasy 50 17. John Tutuska 48 18. Charles B. Davis 48 19. Sophie Szilágyi 44 20. Géza Pavuk 44 21. Steve Herter 41 22. Toth Etelka (417 fiók)37 23. Mrs. Joseph Farkas37* 24. Szász János37 25. Steve Szabó36 26. Domokos Kövecs!36 27. George Tokár35 28. Mrs. Peter Vörös33 29. Veres Andrásné31 30. Danis Pálfalvy31 31. Charlotte Mersky31 32. Moses Csomer28 33. Puskás György28 34. Emma Borovich24 35. Géza Orbán Jr.23 36. Peter Takach22 37. Alex L. Black22 38. Rose Mary Sabo21 39. John Olexo Jr.21 40. Mrs. Rose Uto18 41. Elizabeth Skripak18 42. Marie GallovicK18 43. Michael Korosy17 44. Steve Csabi17 45. Joseph Botka16 46. Verbich Lászlóne13 47. Louis Kujbus12 48. Emery Nemeth12 49. Florence Takachy11 50. László Jánosné11 51. George Havass11 52. Mrs. Mary Beck10 53. Vernon C. Banhof10 54. Csordás Mária9 55. Rose Baki9 56. Mrs. Mary Smith9 57. Margaret B, Horváth8 58. John Tatrie 8 59. Tankovich Antal 8 60. Toth E. Etelka (36. fiók) 7 61. John Propovitch 6 62. Susie Wargo 6 63. Yoo Mihályné 6 64. Novák Erzsébet 5 65. Leslie Bodnar 5 A MINDENNAPI KENYÉR Számos pittsburghi háziaszszony és füszerkereskedő készséggel ismerte el, hogy az “Aunt Hannah’s” kenyér minden tekintetben. elsőrangú. Ennek a kenyérnek minősége valamint házi sütésü módja a vendégszerető magyar otthonok mindennapi étkezési szükségletét könnyen megoldja. Ennek a készséges elismerésnek nehány bizonyítéka hirdetés formájában kerül a magyar olvasók elé, annak a kampánynak keretében, mejy április 17-én kezdődött és julius 10-én fog végződni. Pittsburgh legmodernebb sütödéjében készül az “AUNT HANNAH’S” kenyér. A sütöde alkalmazottai között számos magyar vagy magyar szülőktől származó testvérünk van és a munkások között vannak egyesek, akik 37 esztendő óta hűséges “Aunt Hannah’s” készítők, amióta ez a kenyér Pittsburgh kedveltje. Egész természetes, hogy a kampány hirdetéseiben, Pittsburgh városá-nak, ennek a vezető ipari centrumnak megfelelő elismerés adatik. A város fejlődésében megfelelő része van az “Aunt Hannah’s” kenyérnek, mert hiszen ennek elsőrangú érdeme van abban, hogy a háziaszonyokat, anyáinkat, nagyanyáinkat felszabaditotta az otthoni kenyérsütés keserves munkájától — s igy több idejük marad társadalmi, jótékonysági tevékenységre és a házi munkák végzésére. A saláta levelek sokkal izletesebbek, ha előre elkészitjük. • A leveleket törölközőbe rakjuk és néhány órán át a hűtőszekrényben tartjuk. Az ilyen levelek sokkal ropogósabbak és frissebbek.
