Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-04-24 / 17. szám
uerhovayakJbp/a Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937 április 24 No. 17 SZÁM " ' — '' ' ' ' ' ■■■ '' " ' ' T ' ' ■■■ ■■ ' ■ ■"!' J" -' : an LEVELET HOZOTT A POSTA Levelet hozott a posta, piros tintával Írottat, szemrehányással telitettet. Ezzel a kérdéssel kezdődik a dorgatórium: “Mire jó Hellasnak romjain Pompei temetőjében időt tölteniök, mikor saját közvetlen közelünkben is sok a megoldásra váró probléma?” — Ránk lesz fogva, hogy ábrándozunk a múltnak emlékén s játszadozunk a régi időknek árnyképeivel. Nincs erőnk, bátorságunk, avagy tehetségünk belemerülni az emberiséget érdeklő mai napnak fontos kérdéseibe. Megfoghatatlannak tetszik a levélíró előtt, hogy abban a korban, amely ki akarja magából tagadni a multat s csupán a jelenben feltolakodó kivánalmaknak hangulatával törekszik megfesteni a jövő világnak képét; mi Verhovayak nem tudjuk felejteni Tompa Mihály rímben összecsengetett bölcselkedését: “Mert a boldogságra kevés csak a jelen, a múlton épül az s az emlékezeten. ..” Pedig hát kár ránk fogni, hogy bátortalanok, vagy tehetségtelenek vagyunk, mert épen olyan helytelen az, mint amennyire igaztalan annak elképzelése, hogy nem értjük meg azt az időt, amelyben élünk. Nyitott a szemünk s igy nagyon jól látjuk, hogy megsejtette már az ember, hogy természetadta létjogosultsága van s ez a létjogosultság régóta lenyűgözött és megtámadott. .Akár individualista, akár kollektiv világszemléletü legyen is valaki, tudatában van annak, hogy sorsukat eldöntő kérdések felett folyik a viaskodás, mikor ennek a jognak felszab a dit ása körül tombol a harc. A Verhovay közössége már félszázadnál is több időn keresztül a kollektiv teljesítés alapján áll, tehát már gyakorlatban érvényre is juttatta saját körében azt az egyetemes jogot, amit a társadalmi élet minden fázisában megvalósítani igyekszik a mai uj életfelfogás. így nagyon csekély számban lehetnek közöttünk Verhovayak között, akik a bódult fásultságból öntudatra ébredt népnek alakitó és formáló erejét növelni nem segítenék, de meg van bennük, hogy mikor azt teszik, elvárják a cselekvésnek megfelelő módját azoktól a hangosan kinálgatott módozatoktól, amelyek a természetes fejlődéssel valójában ellentétesek. Ezért nem hozhat bennünket Verhovayakat lázba forradalmi indulók recsegtetése, mert hiszen KÖZÖTTÜNK MINDENKI ÉRZI, HOGY A NAPNAK IGAZ FORRADALMI ÁTVÁLTOZÁSAIBAN ÉLÜNK S TUDTUK, HOGY AZ EVELUTIO ELVÉGZI MUNKÁJÁT ANÉLKÜL, HOGY A ZSOLDOSOK KEZÉBEN LENGETETT FORRADALMI ZÁSZLÓKNAK AHOZ A LEGKISEBB KÖZE IS LENNE. Mert a technika fejlődése mikor már milliók kezéből kivette a munka-alkalmat, nem állott meg a gyárak kapuiban, hanem beutazott még a legszerényebben élő s takarékoskodó emberek garage-jaiba is s a mostani nemzedéknek társalgási vágya, jókedve, szerelme, otthagyja a lakóháznak gyér világosságát s a gépkocsinak gyorsaságán kiviszi azokat a szabadba “beer-gardenokba”, ismert mulatókba. Pénz, aztán megint pénz kell a rnai életstandard fenntartásához s igy még azok sem gyűjthetnek tőkét, akiknek kereseti alkalma egyébként megvan. Máról-holnapra élünk és elgyérülnek azok az apró vagyonok, amelyeket fogukhoz verve meg tudtak szerezni az elődök. A közönséges ember nem is tartja ma már szépnek, emberinek, hogy önmagában, a saját erejére támaszkodva áll -szemben a lét összes problémáival s örömmel menekül a kollektivek tömegébe, az élettel járó felelősségnek súlya alól. Az individuálisok kivesznek, elmúlnak, mert hiszen nem is zavarhatják soká a tömegnek egyöntetűségét, mikor már küszöbön az az idő, hogy a tömeg szükségének kielégítése képezze az államhatalom fő feladatát. Alkotmányos már a Wagner-féle “Bili”, kifogástalan a “Social Security Act” s bizonyos, hogy alkotmányos lesz idővel az a törvény is; amely a közös termelésnek paragrafusait becikkelyezi. Amikor ezeket igy tudjuk és látjuk, még sem tartjuk szükségesnek ebbeli meggyőződésünknek hirdetését, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy NAGYON KEVESET TELENTENE A MI HANGOSKODÁSUNK A VILÁG RENDJÉT FORDÍTÓ PROCESSZUSBAN ÉS KÖNNYEN MEGESNÉK, HOGY ELTÉVEDNÉNK ATTÓL A CÉLTÓL, AMELYNEK ELÉRÉSÉRE EGYESÜLETÜNK VÁLLALKOZOTT. Mi ezeket a célokat magyarázzuk s ennek az elgondolásnak előnyeit hangoztatjuk. Betegsegélyezés, csonkulás és haláleseti biztosítás kötik le főrészben a mi munkánkat, amelyekhez oda vannak még társul szegődve nemzetségünk iránti kötelezettségeink is. Nagyon elég tőlünk ezeknek végzése anélkül, hogy belekontárkodnánk ügyekbe, amelyeket olyan hatalmas erők végeznek el, mint amelyek előidézik a tavasznak eljöttét, a virágnak fakadását. i így van bizony ez és ebből nagyorí okulhatnak azok, akik komoly alkotómunka helyett szőrszálhasogatással töltik az idejüket és akik jövőt akarnak építeni anélkül, hogy a multat ismernék. DARAGÓ JÓZSEF. A VERHOVAY ZARÁNDOKÚT SZENZÁCIÓI: 3. A BALATON o-------------------—--------------------------------------------.-------BALATON Állj meg a partján s nézz át Bakonyra: Ősi magyar múlt keserve, gondja dübörög át a vén tavon. A “Magyar tenger” ilyenkor hangos s haragos, sötét átkokat csapdos a Sió-menti nádason. i Állj meg a partján és nézz Tihanynak: Színe arany, mint égő italnak és mulóban a gyötrelem. Ott tulnan: Csobáncz, Tátika, Somlyó s a “Magyar tenger” ilyenkor sodró, borongó “Himfy”-szerelem. Állj meg a partján és tekints Délnek: A kék hullámok hintázva lépnek . vidám Zalának táncokat s vitorlát bont a legények kedve, magyar lányoknak visznek epedve mosolygó rózsaláncokat. <»----------—---------------------------------------------------------------4>
