Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-04-10 / 15. szám

937 április 10 11 -ik oldal ■Verhovayolí JapjQ --LEGESLEGESLEGUJABB JELIGÉNK: Nem jó az em- j berekkel viccelni, mert az emberek gorombábbak, mint a vicc. A TÓTÁGAS, MINT AN­GOL NYELVMESTER É;l £ Wmk 1tMjai !■ ■ fi < f Miután azt tapasztaljuk, hogy az amerikai magyarok még mindig jobban tudnak magyarul, mint angolul, el­határoztuk, hogy olvasóink számára külön angol-iskolát nyitunk és nem sokat cifráz­zuk a dolgot, de mingyárt meg is kezdjük az oktatást. ELSŐ LECKE OLD BILL: Öreg számla. JUSTIFY: Juszt! tejter­­melési munkálatokat végez. FOR SÁL E : Szélnek ereszteni. MILITANT: Mili néni. ALIÉ N L I Q U O R TRADE: Éljen az alkohol kereskedelem. SNORE: Horkolni. Snor er tehát: horkoló. LOW VOICE: Nyerítés. APOSTOLIC: Az a nyr ás, ahová a leveleket dob­ják be a postán. DISCARD: A tűzoltó fő­­parancsnok kardja. SELFISH': Halat árulni. ACADEMIC SPIRIT: Akad-e még egy szesz? NAPKIN; Munkaidő. PITYOK MESTER KI5MISÉRŐL jött az iskola. Szép sorban, kettesével. Elől az apróbbak, hátrább a nagyobbja és legvégül Pityók Vendel tanito ur kopott lebernyegben, esernyővel és fején a világ legzöidebb fekete­­kalapjával. Amint befordultak az iskolaudvarra, éppen a pincébe! jött kifelé Mali asszony, a tanitóné. Mérgesen hajigálta két vastag karját, amin látszott, hogy nedves homok között turkált. Arca egyáltalán nem volt keresztényi, de a gyerekek mégis ráköszönték a Dicsértes­­séket. — Mindörökké, — mordult rájuk a tömérdek asszony és mingyárt folytatta is: — Hogy a menydörgös ménkű csapjon az ilyen nyirkos pincébe, hát nem megrohadt minden sárgarépánk! A tanító szerényen, szeliden állt meg: ,-— Megrohadt? — Mind. Annyi sincs, hogy egy tál levest főzhetnék. És a kert is ásatlan még. A hernyó is a fákon. Az udvar egy szemét, a káposztás­­hordó ott bűzlik a pincében, két tyúkom kotlik és nincs egy vesze­kedett tojás, amit alájuk rakhatnék. És itt ez a sok kölyök. A faluban annyi jógazda. A Pilátusát, de nagy szamár maga, Vendel! — De lelkem, Málikám, a gyerekek előtt__ — Szamár maga a gyerekek előtt is. Hát ki ássa fel a kertet? Én? Ki seperje fel az udvart? Én? Ki szedje le a hernyót? Én? Répát, káposztát, lisztet, kenyeret, szalonnát, korpát, mindent én szerezzek? Tán még a tojást is én . . . — De, lelkem Málikám . . . Pityók mester busán vonult be az iskolába. A zsivajgas azonnal elhalkult. Minden gyerek megérezte a szomorúságát. Mozdulatlanul nézték, hogy jár-kel hátratett kezekkel a görcsös pádimentumon. Vásott cipőben, rojtos nadrágban. Valamit tényleg tenni kell és már mozgott is agyában valami ötlet, de olyan csend volt, hogy semmi­kép sem lehetett a nebulókra ráripakodni. De egy plajbász mégis csak legurult valamelyik pádról. Nagyot koppant, — Ki volt az? Te voltál Pirityi Pestu?......... Legényesedő nagy suhanc állt fel: — Nem. . . de igenis, hogy én mindig Pirityi Pestu vótam . . .---- Gazember. Mind gazember ott hátul. Mars ki innen. Az udvart kisepritek, a kertet felássátok, a hernyót leszeditek. Lókötók, akik vagytok. És mig a neveket sorolta, szelíd szeme kikékült, mint felhő múltán az ég. Már csak a kicsik voltak benn. Mosolygott rájuk. Jó­— Ej, koma, de sok bajotok van azzal az Ujelőrével, pedig nincs olyan nemzetiszinü lap egész Magyar Ameri­kában. ' f — Hát hogy mondhatsz mán ilyet? — Hát úgy, hogy vörösnek tartják, fehér papirra nyomják és ződeket ir. szívvel. —— Olvasunk. És mutatta a nádpálcával a falitáblán: Ur-ir...Ti­­ni-ri. De ekkor eszébe jutott a két kotló és a tojás, ami nincs. Félbe­szakította az olvasást. Pálcájával megveregette az asztalt, mint egy karmester. És nagyon nyájás hangon, hogy minden borút elosszlasson, imigyen szólt Pityók mester: — Most pedig versikét mondunk a kistyuktól és a tojásról, ami­ből kibújik a kis csibe, a jógazdasszonyok öröme, mert kis csibéből lesz a jó rántott csirke. Úgy bizony. Erről mondunk versikét. No rajta, szépen utánam: “KOT-KOT-KOT-KOT-KOTKODÁCS, MINDENNAPRA EGY TOJÁS’’. — Nagyon helyes. Nocsak mondd meg Berka Ferkó, mit is tojik a kis lyuk? — Kis csibét. — Szamár vagy, Ferkó. Nem csibét, de tojást. No mondjuk mingyájan egyszerre: To-jást. És hogy senki el ne felejtse, holnap minden derék gyerek hoz magával egy-egy szép fehér tojást. No mond­juk valamennyien, hogy valamiképen el ne felejtsük: To-jást. Hol­nap minden derék gyerek hoz magával to-jást. Ismételjük: Egy to-jást vagy két tojást. A kórusos, énekes szép adóztatás kihallatszott a kertbe, ahol Máli asszony parancsnokolt és Pirityi Pestu nyomán hat szépszál gyerek ásta a jövendőt. A zöldséges kertet. Máli asszonyt vidám kedvre for­dította a kórusos tojás-lecke és az ásókról eléje boruló fekete föld. Az udvart is seperte már egy-két elszánt nebuló. Hiába no, meglágyult a szive és inkább gondolta csak mint mondotta:---- Nem is olyan szamár ez a Vendel! TARNÓCY ÁRPÁD. SZERELMI REGÉNY Igen tisztelt uram! Kedves barátom! Édes barátom! Édes szivecském! Drága mindenem! Egye tlen szerelmem! Mindenem . . . Édes szivecském! Édes barátom! Kedves barátom! Tisztelt barátom! Tisztelt uram! Igen t. uram! Gazember! KIS MESÉK A szakember Az őrültekházából meg­szökött egy tébolyodott. Egy ideig keresték, nem ta­lálták, belenyugodtak. Évek múltán tudták csak meg. mi lett belőle : Elmeszakértő. A papucshős A papucshős meghalt es eltemették. Négy hétig rek' ruta volt a lelkek ármádiájá­ban és az újoncok ott nem kapnak a kiképzés alatt ki­menőt. Mikor azután megtanulta az összes menyei himnuszo­kat és beleverték a fejébe, hogy kell felhőt söpörni, gló­riákat pucoválni és nem káp­ráztatta el a legnagyobb örök világosság sem, így szólt hozzá Szent Péter a,pó: — No, fiam, ma éjjel haza­nézhetsz egy kicsit. — Haza? Éjjel? — dadog­ta a papucshős. -— Inkább meghalok. A revolver Egy tehetséges pesti fiatal ember annyira letört már, hogy nem volt öt centje, a­­min spagátot vehetett volna magának. De elhatározta magában, hogy meghal, te­hát kölcsönkérte egyik jóba­rátja revolverét és kiment egy parkba, hogy főbelőjje magát. Miközben a revol­ver szájába nézegetett, mást gondolt. Kijött Amerikába és lapot alapított. A kakuk Ispiláng ur, aki romanti­kus természetű ember volt, kiment tavasszal az erdőbe és megkérdezte a kakukot. hogy hány évig él? Az ud­varias kakuk elkezdett kakír kolni. De a huszonötödik kakukszónál Ispiláng urat megütötte a szél. — Peches ember, — szólt a kakuk a fán. — Ha meg nem lapitja a szél, még leg­alább ötvenet bemondtam volna neki. ÖRÖKSÉG — Asszonyom, a férje, a legjobb barátom volt , . Nem maradt utána valajni csekélység, amit magammal vihetnék örök emlékül?-i- Nem maradt szegény férjem után más csak én . . . CSIP-KE MÉRT IDEGENEDNEK EL a szülőhazától az Ame­rikában élő magyarok? Ez­zel a kérdéssel fordul tár­sadalmunkhoz a Szabadság. A mi megállapításunk az. hogy “A MAGYAROK” nem idegenednek el a szülő­hazától. A TÓTÁGAS AZT HI­SZI, hogy az egységfront, bizonyos kérdésekben ok­vetlenül kiépülne Magyar Amerikában, ha az Uj Elő­re nem állítana “spanyol­falat” a magyarok közé. A VERHOVAY Segély­­egvlet félszázados működé­sét a honalapító Árpád szob­rával ismerte el Magyaror­szág. Reméljük, hogy, ilyen formában fogja elismerni e­­gyéb intézményeink raun­­kálodását is és még a követ­kező szoborkitüntetéseket osztja ki: a Református Egyesületnek Bethlen szob­rát, az amerikai magyar saj­tónak “Ollós” Mátyás szob­rát, a Rákóczi egyletnek, természetesen, Rákóczi szobrát és a Szövetségnek, még természetesebben, Ká­rolyi Mihály szobrát. OLVASSUK, hogy. egy 9 éves kislánynak gyermeke született. Már csak az van hátra, hogy egy kislány a sa­ját fiával jöjjön világra. AZ AMERIKAI KOR­MÁNY varjulevest ajánl a népnek. Reméljük, hogy nem varjulevesen fog felé­pülni a beígért prosperitás? ISMÉT EGY MAGYAR .DICSŐSÉG: Megállapitást nyert, hogy Hopta József ur, Amerika legügyesebb . . . pénzhamisítója, szintén ma­gyar ember. A régi világban járt száj­­ról-szájra ez a párbeszéd: — Mi az, hogy közhiva­tal? — Ahol legalább hárman együtt vannak és keresik a negyediknek a hibáját. * * * Egy tisztviselő megkér­dezte hivatali kollegájától: — Hát csakugyan leszok­jál a dohányzásról? — Hónapok óta nem szi­dok semmit. —És amióta nem dohány­zói, mivel foglalkozol a hi­vatalban? TETTENÉRÉS Amerikai asszonyok be­szélgetnek : —Végre megtudtam, hol tölti estéit az uranj­— Hol? — Odahaza. — És ezt csak most tudod? — Képzeld, tegnap vélet­lenül este otthon maradtam. Dr. Singh angol orvos sze-. rint álmatlanság ellen biztos hatású szer, ha az ember reg­gel éhgyomorra, két nyers tojást kis kanállal megeszik. Aki viszont nem akar elalud­ni, annak merem ajánlani,­­egyék meg lefekvés előtt ti­zenkét keménytojást. Vil­­; Iával. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom