Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-04-10 / 15. szám

1937 április 1Ö 7 W mayokjbpja-9-ik OLDAU Kedves Fiuk és Lányok! Drága Gyöngyfüzők! Sok vágyakozásnak betöl­tését várjuk a tavasztól s tü­relmetlen kifejezések hallat­szanak, ha a télnék hidege nem engedi ki fagyos Szorí­tásából a földet. Hóvirágot, kikericsét, ibo­lyát látni már februárban, kívánkozunk keveset törőd­ve a természet rendjével, —1 holott ez ám az Ur! Jót szépet kívánni, a mi lelkűnknek sajátos kiváltsá­ga lévén, nem vagyunk hát azoknak kifejezésében akkor sem szerények, mikor pedig mi magunk is tudjuk, hogy azoknak teljesítése lehetet­len. Én is mekkorát* jajditot­­tam afölötti bánatomban hogy Lapunk terének szű­kös volta miatt az én kedves G y ön gy fűzőimhez havonta csak egyszer irhatok. Nem volt pedig efölött siránko­zásra ok mert nagyon is ha­mar változott a helyzet és most ott vagyunk, hogy be­teljesülhet az az álmom, a­­melybe Titeket Kedves Gyöngyfüzők, már régóta befontalak. Tudjátok-e mi módon vi­szem keresztül az álom tel­jesítését ? Így: Lapunknak minden havi első száma, a feladott leckékkel foglalkozik, a kö­vetkezőkben pedig magyar történelmi leírások, elbeszé­lések, szóval ismertető és gyönyörködtető dolgok ke­rülnek majd a Gyöngyfüzők olvasó asztalára. Olvassátok hát azokat ér­dekkel s mikor irtok nekem, jegyezzétek meg leveleitek­ben hogy melyik volt az eb ben a hónapban leadott ol vasmányok közül,' a legjob­ban tetsző. Józsi Bácsi TAVASZI KÖSZÖNTŐ Móra László Sokat fáztunk, dideregtünk Hosszantartó tél alatt. No de végre zord TéVpó Mégis csak odébb szaladt! Merre vitte nagy haragját, Nem kérdem, nem kutatom, örülök, hogy nincsen már hó A réteken s utakon. Köszöntelek, kedves tavasz, Csakhogy itt vagy, újra itt S szeretettel hozzánk hoztad Kedves ajándékaid! Köszöntőm a kék ibolyát, A vetést, a friss rögöt S a pacsirtát, ki messziről Újra hozzánk költözött. Köszöntőm a kék ibolyát Az aranyló szép Napot, Köszöntőm a Mindenhatót Ki nékünk tavaszt adott. TAVASZ, NYÁR, ŐSZ, TÉL Az Úristen leküldte egyszer egyik angyalát, hogy személye­sen intézze, el az emberek pana­szait. Az angyal minden panaszt pontosan elintézett, csak négy csökönyös ember vitájában nem tudott igazságot tenni. Ez a négy ember azt kívánta, hogy az esztendő csak egy évszakból áll­jon, de mind a négy másik év­szakot javasolt. , Az angyal fölrepült és min­dent előadott az Úristennek. — Ohó, — mosolygott jóságo­sán az Ur,— téged most majd­nem rászedett az a négy ember. — Olyan őszintén beszélt pedig valamennyi — szólt a tapaszta­latlan angyal. — Tudod is te, ki volt ez a négy ember? — kacagott az Ur. — A tavaszért rajongó a kertész volt, aki tavasszal kap legtöbb pénzt friss virágaiért. A nyár­ért lelkesülő äz arató volt, aki nyáron keresi meg az egész évre valót. Az őszt pártoló gyü­mölcskereskedő volt, akihez olyan­kor dől a pénz. A telet kedvelő pedig a szénkereskédő volt, aki akkor köti a legjobb üzleteket. De nemcsak ez a négy eniber vau a világon. A többieknek pedig nagyon jól van úgy, ahogy vön, ezért hát eszemágában sincs, hogy az évszakokat megváltoztassam. A TÜ ÉS A FONALAK Szép, drága dobozban feküdt a sok színes fonál, volt arany, kék sárga, piros zöld szinü köz­tük. A fonalak tetején egy ra­gyogó ezüst tü feküdt. Gyö­­nyörüszépek voltak. De a fíny­­nyás kisasszony, amint kinyitotta a dobozt, észrevette, hogy a tü teteje egy icipicit rozsdás. Mit csinált? Egyszerűen kipenderi­­tette az ablakon az egész dobozt. Éppen jókor. Arrament egy sze­gény fiú, aki azon gondolkodott, mit . vigyen kis húgának, aki ma lett 18 esztendős. Zsupsz, fejé­re esett a doboz. Köszönöm, Is­tenkém, szó’t vidáman, ez aztán szép doboz, még üresen is sokat ér. De azért megnézem, mi le­het benne. Szeme-szája elállt a nagy álmélkodástől, ennyi szint nem is látott soha. És a tü szép karcsú, a rozsdát észre sem vette. Boldogan futott vele haza, ez volt a legszebb ajándék. A kis család ünnepelt, a doboz ott hevert az asztal díszhelyén kinyitva. Az óra lassan elütötte az éjfélt és a leányka még mindig a dobozt csodálta. Gyönyörködött p fo­nalakban és a tűben, amig el nem aludt. Erre várt csak a tü-tündér. Kipattant a doboz­ból és haragosan körülnézett. Szóval idejutottam, szegényes ro­zoga bútorok közé. Ilyen nagy csapás történt velem. Mit bá­­nopi, hogy szeretnek, ugyan ki­nek jó az? Ha ott, ahol bőség volt, magamra hagytak éveken keresztül, mi lesz itt belőjem? A fonalak puhán, hogy senki meg ne hallja, lepottlyantak a földre és vidám táncba kezdtek. Kö­rülugrálták a tü-tündért és igye­keztek őt kiengesztelni. Az aranyfonát, mikor már a többiek sok »sikertelen próba utón maguk is elszontyolodtak, kiállt a kör­ből és a tü-tündér felé fordulva meghajolt és megszólít: ‘ — Ugyan-ugyan, fényes tün­dérkém, elfelejted talán, hogy miattad történt az egész. * Ma­gunk között bévallhatnád, hogy a koronád rozsdás. Ezt mi régen tudjuk, de soha nem éreztettük veled. Nagyon szeretünk téged és tudjuk, hogy az életünk nem sokat ér^ nélküled s alig várjuk, hogy szép sorjában utánad men­jünk szin-szin után, pedig én az aranyfonói vagyok. Társaim többször gondoltak arra, hogy engem vezérüknek választanák. De bolondság az egész és ezt megmagyaráztam a többieknek is. Ne rontsd el ma a jóked­vünket, inkább szerettesd meg magad ezekkel a derék emberek­kel, hogy vég'eg ittmaradhas­sunk. Hiszen az első nap több szabadságunk volt, mint régebbi gazdáinknál hosszú évekén ke­resztül. A következő éjjel, amint újra kezdték a táncot, a tü-tündér már vidámabb volt és szerette volna sutbadobni a koronát, ami miatt annyi baja volt már és vi­dáman élni a többiekkel. De csönd. Vissza kellett térniök a dobozba, mert valaki beszélt. Ta­lán a leány mamája. A doboz­ból figyelték: a marna odaszólt fiának, — Te, Pista, alszol? Vettem ma a piacon egy nagyon szép anyagot. Amig húgod alszik, megmutatnám, olyan szépek a fonalak és a tü, éppen hozzá va­lók — szólt egészen suttogva — majd kikézimunkázom neki. És igy is tett. A fonalaknak nem kellett ezután éjszaka, mikor mindenki alszik, titokban ug'rál­­niok. Ott feküdtek az asztalon, akkor ugrottak le, amikor akar­tak, csak szegény mama gondolta mindig, hogy milyen ügyetlen, ta­­'án óz öregségtől van. A fo­nalak összenevetgéltek, a tü-tün­dér is boldog volt. Ugyanis az történt vele, hogy a mama vi­gyázva kivitte magával a kony­hába, a kemény kőre fektette és igy szólt hozzá szelidén, mintha gyerekével beszélne — Levesszük ezt a csúnya ko­ronát rólad, még azt hiszik, hogy rozsda! — És egy vasdarabhoz addig dörzsölgette, míg lekopott róla a rozsda s a tü-tündérricöny­­nyü fejjel örült, hogy titkos kí­vánsága ilyen hamar teljesedett. { A mama mosolygott — na már ! nem vagy rozsdás — szólt a tü­­! hoz és visszament a szobába. Az­tán asztala elé ült és kézimun­­í kázni kezdett.. Dúdolva dolgoz­édesanyja munkája és azt mond- J ta édesanyjának: — Édesanyám, add nekem azt a tüt is, amivel ezt az ajándékot, a legszebb ajándékot, amit éle­temben kaptam, készítetted. Meg is kapta a tüt és boldogan e'tette legféltettebb kincsei közé és jobban vigyázott rá, mintha szinaranyból lett volna. SZINELŐADÁS COLUMBUSBAN A most folyó Verhovay hazautazási versennyel kap­csolatosan, amint azt Alber­ti Lajos kerületi szervező­igazgató kimutatta, élén­­kebb Verhovay életre van szükség- Collini búsban. En­nek jeléül a coTumbusi Ver­­hovavak a legjobb műked­velők bevonásával szineh’r adást rendeznek, melytől joggal várható az, hogy a közfigyelmet a Verhovay versenyzőkre sikerül terelni és el lehet érni azt, bogy a nagy Verhovay magyaror­szági kirándulásnak colum­­husi résztvevője is legyen. A columbusi 129. és 384. fiókjaink tagsága az utolsó havi gyűlésen egyhangúlag elhatározta azt, hogy egy fényes szinelőadással egybe­kötött bankettet fog rendez­ni, a Verhovay Egylet érde­mes kerületi szervezőjének Alberti Lajos tiszteletére május hó 16-án Pünkösd el­ső napján. Szarvas Pál. a Szabadság “Indián” néven ismert hu­moristája megígérte, hogy a banketten vicces előadásá­val fogja majd szórakoztat­ni tagtársainkat és a ven­dégsereget. — gatott. A tü-tündér elgondolkodott. Most látta csak, milyen jó kezek­be került. Csak attól félt kicsit, hogy mi lesz, ha a teritő elké­szül? Újra meg ke'l rozsdásod­nia? A tü* most már dolgozni akart. És azt akarta, hogy sze­ressék is őt. A teritő pedig készült napról­­napra. Mikor egy napon le­gény jött a leányért s aztán es­küvő lett, előkerült az ajándék­­teritő, sírva köszönte meg a le­ány, sirt a mama, sirt a sok fo­nál is a térítőben. De sirt a tü is a dobozban. S ekkor furcsa dolog történt. Az ifjú asszony a térítőt magához vette s már in­dulóban voltak, mikor eszébe ju­tott, hogy ez az egész kézimunka, Egy falusiváltóőr a vá­rosban látta ezt a felírást: "Nagy András köz- és váltó­­ügyvéd”. Az őr másnap a lakása aj­tajára kitette ezt a táblát:' — Kiss Péter köz- és vál­tóőr. EGYLETI ÚTMUTATÓ A VERHOVAY SEGÉLYEGYLET a következő előnyöket nyújtja tagjainak: I. ÉLETBIZTOSÍTÁS Életbiztosítás köthető $500.00-tól $5,000.00-ig többféle módozatok és feltételek mellett, min bármely nagy bizto­sitó társaságnál. A dijak kor szerint vannak megállapítva. Erre nézve akár a központi hivatal, akár a fiókok bármelyike kész­séggel ad felvilágosítást. II. BETEGSEGÉLYEZÉS Az egylet havi 45 cent ellenében heti 4 dollár, 90 cent ellenében heti 8 dollár, $1-40 ellenében 12 dollár, $1.90 el­lenében 16 dollár betegsegélyt fizet. III. SZÜLÉSI SEGÉLY Az egylet nőtagjainak $15.00 szülési segélyt fizet. IV. CSONKULÁSI SEGÉLY Csonkulás esetén $100.00-tól $400.00-ig terjedő segélyt ben részesiti tagjait. TUDNIVALÓK A BEÁLLÁSRA Az egyletnek tagja lehet, vallás és nemzeti különbség nélkül minden fehér faihoz tartozó férfi vagy nő. Férfiak 16-tól 60 éves, nők 16-tól 55 éves korig vétetnek fel. Bármiféle további felvilágosítást készséggel megad a központi hivatal, vagy a fiókok titkárai. KÖZPONTI HIVATAL 345 Fourth Avenue, Standard Life Bldg. Pittsburgh, Pa, Központi titkár: BENCZE JÁNOS. Központi számvevő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. Központi pénztárnok: VARGA J. MIHÁLY. , Központi orvos.-: Dr. GÖMÖRY SÁMUEL. Egyleti jogtanácsos: GLÜCK NORMAN. 508 Grant Street, Telefon Grant 1215, Pittsburgh, Pa. IGAZGATÓSÁG Elnök: DARAGÓ JÓZSEF, 345 Fourth Avenue, Pittsburgh, Pa. Alelnök: KÖRÖSFŐY JÁNOS, 665 South Webb Street, Alliance, Ohio. ■ ARI B. ALBERT, 512 Woodland Srteet, Trenton, N. J. SZALAY JÓZSEF, 9604 Steinway Avenue, Cleveland, Ohio. IFJ. DOBOS ANDRÁS, Box 914, Pocahontas, Va. NYERS ISTVÁN, 1031 West Dubail Ave., South Bend, Indiana. NÉMETH KÁLMÁN, 7014 West Jefferson Avenue. Detroit, Michigan. SOÓS JÓZSEF. 134—16th Avenue, Newark, N. J. KUN BERTALAN 221 East 14th Avenue, Homestead, Pa. ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG Elnök : MARCZIS JÓZSEF, 9043 Dearborn Avenue, Detroit, Michigan. Tegyző: BUMBULUCZ JÓZSEF, 227 North Scott Street, New Castle, Pa. LÁSZLÓ V. GYULA, 3716 Ivy Street, Indiana Harbor, Indiana.-Í-*Jdm J. . J..- ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom