Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-03-06 / 10. szám
Journal of Verhovqy Fraternal Insurance Association VOLUME XX. MÁRCIUS 6, 1937. No. 10 SZÁM MARADANDO-E A TÁRSADALMI BIZTOSÍTÁS ? A társadalmi biztosítással kapcsolatban, nagy bolondul sok okosat s nagy okosan sok bolondot összeírtak mielőtt ez a szövetségi kormány által bevezetett biztosítási intézmény, működését tényleg megkezdte volna. A magánvagyonok és magánvállalkozások szószólói, a kiélezett okosdoásoknak minden fajtáját megforgatták hallgatóik elméjében s bele akarták abba oltani a Social Security elleni bizalmatlanságot. Ezek közül a sophismák közül, különösen azok keltették fel a valószínűségnek látszatát, akik úgy a szövetségi, mint az egyes államok kormánya által irányított biztosításokat tisztán politikai tekintetekből bírálták el. Az volt az állításuk, hogy amint bármi más gazdasági tényező, vagy intézkedés, amelyhez a politikának köze van, az intrikák okozta változásoknak ki vannak téve, úgy a Társadalmi Biztosítás is a törvénymódosítások lehetőségein keresztül fundamentumában alá van aknázva s az intrikákkal telitett politika, bármikor rommá változtathatja. Hány ideája semmisült meg s hányszor változtak kormányon ülők, mennyiszer cserélődött és cserélődik még fel az adminisztráció s maguk a mindenkori kormányok, mielőtt a munka mezejét ott hagyná a biztosított, mekkora mennyiségben jönnek és mennek el a különféle politikusok? A magányosan álló biztositó intézmények erejét öszszehasonlitva a kormányok által tervezett és vezetett biztosítási szilárdsággal, úgy a politikától mentes vállalkozások mellett szólalt meg a helyes ítélet. Ennek az Ítéletnek helyességét semmi nem igazolja jobban, minthogy abból a huszonöt államból, amelyben a társadalmi biztosításnak bizonyos formái törvényre emelődtek. nagyon sokan életbe sem léphetett az állami biztosítás, mivel képteleneknek bizonyultak, hogy arra szükségelt mennyiségű pénzt adókban behajthassák. 5jí íjc >Jí Csak két hónapot élt még •időben a Social Security s igy ennek az újszülöttnek Toldy ereje még nem tapasztalható; de az átöröklés törvényén keresztül következtetve az látszik róla, hogy élni született. Nem valami heptikás politika a leszármazottja, hanem erősen reális szükségláznak öntötte olyan formájába, amiről leri a maradandó kifejezés. Mióta történelmet imák s amióta bölcselő okoskodások élnek; nyomorúság volt az emberiség egyetlen ruhadarabja, amivel magát betakargatta. Ma már elérkezett az a pillanat, amikor a fenséges nép tépni kezdi magáról a múlt nyomorúságának fősz lányait s a virradó uj élet bíbora után nyúl, hogy hozzáillő köntösben várja meg, a tisztességes életet hozó jövendőt. A nincstelenek hangja egyre követelőbb. erre a hangra általánosul az a nézet, hogy nem maradhat csupán írott malaszt az Egyesült Államok alaptörvényeinek leggyönyörűbb kitétele, amely világosan mondja. hogy: “Minden embernek jussa van a megélhetéshez és boldoguláshoz!” Nem az intrikával telitett politikára hallgatott hát az a kormány, amely a társadalmi biztosítással a népnek megélhetési alkalmát óhajtja fokozni, hanem az amerikai Union-t megalkotók elgondolásait igyekszik okosan valóra váltani. Okossága különösen abban rejlik, hogy a magánvagyonokhoz görcsösen ragaszkodók ellenére állami kezelésbe vette ezt a jövendőnek legnagyobb államérdekét s a társadalmi biztosítást a tapintatos reformnak alkalmazásával vezeti be, úgy a nincstelenek, mint a vagyonnal bővelkedők, a közös erőnek gyakorlati kihasználására. Lesznek, mert kellenek a társadalmi biztosításon változások, de ezek a változások csak hasznát jelenthetik a nép többségének s ugyanakkor nagyobb teljesítéseket róhatnak a vagyonok krözusaira. De mivel mindenkinek jussa van a megélhetéshez s igy juthat a megélhetésnek feltételeihez is. A különféle munkák végzői nevelik a nemzeti vagyont, ebből a vagyonból joggal igénylenek hát ezek annyit, ami emberies megélhetésüket elgyengülés, elöregedés esetén biztosítja. Igaz, hogy politikusokból állott az a nagy többség, amely a társadalmi biztosításnak megvalósításával ezeket az igazságokat aláhúzta, de alig hihető, hogy a népfenség is érvényesülni tudna. Meg hát ki is hihetné, hogy bármily nagy tőkével és felesleggel rendelkező magánvállalat nagyobb biztonságot tudna nyújtani, mint az államok leghatalmasabbika, a mi Egyesült Államunk? A mi Egyesületünk gazdasági berendezkedése arányaihoz viszonyítva fejlett és üzleti tekintetekben a százpercentes jóságot felülhaladja, mégis ki merné biztonságát az amerikai Union biztonságával csak hasonlatba is hozni. A Verhovay Segély Egylet mindenkor becsülettel tett eleget vállalt kötelezettségének ; betegség, csonkulás és halálesetek alkalmán biztosított tagjait kielégítette. Nagy hézagot pótolt abban a társadalomban, amelyből tagjai kikerültek, de tudva volt előttünk, hogy repedésekkel, nyílásokkal összerótt közös amerikai életünkben, nem sokat jelentő a mi nagy és becsületes teljesítésünk. örömmel kell hát tudomásul vennünk a Social 'Security működésének kezdetét s reméljük, hogy egyetlen egy sem akad közöttünk, aki ennek a hozzánk képest óriásnak születését nem üdvözölné. SOÓS JÓZSEF, t igazgató. VERHOVAY HÉT. VASÁRNAP este. Gyűlés után áldomás. A L ID € M A S Jól végzett munka után jön az ÁLDOMÁS, Nem mi találtuk ki, hanem az ősapáink. És velünk jött ez a kedves, jó szokás talán még Ázsiából. A jól végzett munka után, —- ami akkoriban bizony jóhéhány harcosnak került a fejebe — jött az ökörsütés és zengve csendültek össze az érckupák: HADÚR LÁSSA, HADD LÁSSA, EZ A MAGYAR ÁLDÁSA, ÁLDOMÁSA, CSÁRDÁSA. Ez a kis “ünnepi 065260” ugyan későbbi keletű, de arra készült, hogy az Etelközön táborozott magyarok ősi áldomását megjelenítse. Aztán pedig, hogy á latin nyelvet tiszteltük meg az ilyen méltóságosabb lendületek kifejezésével — hiszen nekünk mindig az idegen volt a rangosabb — az ilyen áldomásokról igy emlékezett meg Béla király névtelen jegyzője: — És csaptak vala aztán ‘"magnum áldomást.” És itt Amerikában? Hát itt is. Mert nézzük csak: mik is vagyunk mi itt. Amerikában? Nem-e pontosan azok, akik voltunk vala az etelkozi áldomásokon? Ezeréven át csatáztunk, viaskodtunk, dolgoztunk, bánkódtunk és örültünk az ősapáink szivével, leikével. Mért lenne hát kivétel ez az amerikánus ötvenév? Úgy mondottuk fentebb, hogy kedves és jó szokás ez az ÁLDOMÁS. Kedves, mert lelkes, természetes és őszinte. És jő szokás, mert jó is a.z áldomások hangulata. Nemcsak érzésnek az, de történésnek is. Hiszen az áldomásokon jóval könnyebben lehet elintéznünk legnehezebb problémáinkat is, mint száraztorku nagy józanságban. Mi, Verhovaysták is tudjuk ezt és ennélfogva bizonyosan vallja mindenki közöttünk, Jbogy nemcsak kedves, szép és jó szokás az áldomás, de OKOS dolog is. Meg aztán: milyen fenségesen nagy dolog az, hogy a testvérek, akik a világnak egyik oldaláról a másikra verődtek, ilyen áldomásozó szertartásokra jönnek össze mindig, ha közös bajaikban vagy ügyeikben Összesimulnak. Íme, nincs is már messze a legországosabb magyar áldomás, a márciusi ünnep, amin — úgy is, mint emberek, úgy is, mint magyarok és úgy is, mint Verhovaysták — minden telepünkön egy őrségre gyűlünk és “poharat emelünk” minden szépre, jóra, ami a magyarnak örömére és oltalmára van, tehát a Verhovayakra is, mondván ekképen: — Ne múljon el tőlünk a dolgos, szép Verhovay hét sem anélkül, hogy vasárnapi ünnepünket meg ne kettőzzük. Hogy hozzá ne adnánk a jól végzett munkához a magunk lelkes, szép ÁLDOMÁSÁT. Ürítsünk poharat a mi nagy, népes egyletünkre, hogy mindig és mindenütt úgy legyen áldására és szolgálatára a mi népünknek, mint ahogy ma van. És ne legyen egyletünknek egyetlen osztálya sem, ahol az értünk cselekvő főtisztjeink nagyszerű gondolatait, terveit és reményeit beteljesíteni ne óhajtanák és ésszerű munkával ne segítenék. így adja az Isten és igy akarjuk mi is. Hát cifra beszéd ez, de azért ÁLDOMÁS!
