Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1934. január-december (32. évfolyam, 1-30. szám)

1934-07-30 / 15. szám

202 és közoktatásügyi minisztérium fennhatósága alá tartozó Iskolán Kívüli Népművelő Bizottság által rendezendő háziipari tanfolyamok, amelyek engedélyezését a kereskedelemügyi minisztérium a- vallás és közoktatásügyi minisztériummal egyetértőiig intézi. A tanfolyam kérelmeknek az alábbi adatokat kell tartalmazni ok:

1. A tanfolyamot kérő fél pontos megnevezése.

2. A tanfolyam-helyiség megjelölése (utca, házszám.) 8. A kérelmezett tanfolyam tananyaga.

4. A tanfolyamra jelentkezettek s:záma kor és nem szerint. 5. Az oktatónak szánt egyén neve, lakhelye, kora és képzettsége. 6. A tanfolyam időtartama. 7. A tanfolyam rendelkezésére álló nyersanyag mennyisége. 8. A tanfolyam részletes költségvetése. (Bevételi forrásai. Kiadásai: az oktató fizetése, ellátása, útiköltsége, OTI járuléka, a helyiség1 bére, fűtése, világítása és takarítása, nyersanyag, szerszámok stb. beszerzése) 9. A tanfolyam szükségességének megokolá- sa. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1934. évi június hó 28-4n, Fabiny] sk.

Vas vár megye Alispánjától.

8785—1934 szám.

Valamennyi járási Főszolgabíró és Polgármester Urnák!

(Külön is kiadatott:)

A mi kir. kereskedelemügyi miniszter urnák a tárgyban jelzett ügyben kiadott fenti rendeletét tudomásulrétel, alkalmazkodás s az alárendelt közegeivel leendő közlés céljából kiadom.

Szombathely, 1934 július 11.

Bt. Horváth Kálmán sk. alispán.

Másolat,: M. kir. Kereskedelemügyi Miniszter 29712—V. a. 1934. szám. Körrendelet v Valamennyi vármegyei és városi törvény- hatóság közönségének (Budapest székesfőváros kivételével.) ’Újabban egyes érdekeltek vitássá próbálták lenni a/. 1899. évi L t. c. 99. §-ának

17. pontja alatt foglalt azt a rendelkezést, amely vámmentességet biztosít a mezőgazdasági cél- ból közlekedő fogatok és hajtott állatok részére a községi határokon, belül, oly értelmezést óhajtván adni, mely szerint az itt biztosított vámmentesség a vasúti szállítmányokra is kiterjedd További viták megelőzése érdekében szükségesnek tartom a kérdésben helyesen elfogadható álláspontot az 1890. I. t. c. 88. §-ában biztosított jogkörömből folyólag az. alábbiakban ismertetni: Az idézett törvényhely a szó- banlevő vámmentességet »közlekedő« fogatok és »hajtott« állatok részére biztosítja, amiben, kellő kifejezésre jut az, hogy a mentesség csak

ott érvényesülhet, ahol »közlekedés«, illetve »hajtás« közben találkozhatnak a fogatok (állatok) vámszedő helyekkel: vagyis vámsorompóknál, vámoshidakon vagy kompokon. A vasúton vagy hajón gyakorolt vámszedésre ellenben nem vonatkozik ez a vámmentesség, egyfelől mert itt csak áruk (szállítmányok »és nemi fogatok jöhetnek tekintetbe« a fogatok az aruk feladása után üresen visszatérnek az állomásról), másrészt pedig mert a vasúttal kapcsolatban, csak szállításról és nem »közlekedésről« vagy »hajtásról« lehet szó. Eltérő értelmezésnek csak akkor lehetne tehát helye, ha a törvény — amint ez más helyeken olvasható is — »ja- vak«-ra, vagy »szállítmányok«-ra vonatkoztatta volna a vámmentességet. De nemcsak a törvény szavaival, hanem annak nyilvánvaló célzatával is ellenkezik az, hogy) a mezőgazdasági célból szállított áruk oly kiterjedt köre élvezzen vámmentességet a vasúti szállítás során, mert ily,kép alig maradnia a vasúton gyakorolható megvámolásnak tárgya és a vámengedélyes ön- kormányzati testületek ennélfogva az útadó, illetőleg a községi pótadó emelése utján kényr szerülnének úti célokra szükséges bevételüket biztosítani, holott a törvényi a vámszedésnek, mint újabb bevételi forrásnak engedélyezésével épen az adóztatás terhén kívánt könnyíteni. Végül annak a rendelkezésnek, amely a vámmentességet a községi határon belüli szállításokra korlátozza, nem tömne elfogadható £r telnie abban az esetben, ha a mentesség a vasúti szállításokra is vonatkoznék, sőt ez a rendelkezés a legnagyobb visszásság és egyenlőtlenség forrása volna, mert így indokolatlanul hátrányos helyzetbe kerülnének azok a községek, amelyeknek vasúti állomása a határokon kívül van azon községekkel szemben, amelyek a saját határukon belül fekvő állomással rendelkeznek. Mindezekre való tekintettel a vasúton, gyakorolt ut — és kövezetvámszedésekre vonatkozó engedélyokiratok — a törvény szövegére és helyesen értelmezett célzatára támaszkodva nem is idézik a szóbanlevő vámmentességi esetet a vámmentességeknek B. pont alatt adott felsorolásában, anélkül, hogy; ez az évtizedes gyakorlat a legutóbbi időkig bármely oldalról ellentmondással találkozott volna. Ezért a mondottakra való figyelemmel, változatlanul fent kell az eddigi gyakorlatot tartanom. A fenti okfejtés alapján ugyanezek állanak az 1890. I. t. c. 99. §-ának 19. pontjában említett vámmentességre is, amely; mentesség — miután a törvény, a községből kimenő fogatokat és kihajtandó marhákat említ — szintén nem vonatkoztatható a vasúton és hajón szállított árukra, illetőleg állatokra és így a vasúton gyakorolt vámszedésnél nem nyert alkalmazást. Felhívom a közönséget, hogy ezt az értelmező ren- deletemet hivatalos lapjában egész terjedelmében tegye közzé. Budapest, 1934. évi június hó 14-én. A miniszter rendeletéből: Dr. Vé-