Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1928. január-december (26. évfolyam, 1-55. szám)

1928-07-26 / 31. szám

— 222 —

Az olyan kenyeret azonban, amelyet szokásos és általánosan ismert súlyban készítenek, ha egészben vagy felerészben szolgáltatják ki, csak a vevő kívánságára kell megmérni.

4. §.

Kenyeret és fehérsüteményt a pékeken felül szatócsok, füszerkereskedők, csemegekereskedők, tej- kimérők, hentesek, élelmiszerkereskedők, tejcsarnokok, kávómérések fenntartói, továbbá azok is árusíthatnak, akik kenyérnek és fehérsütemónyuek utcán, téren, piacon és vásárcsarnokban árusítására a reájuk irányadó szabályok értelmében, fel vannak jogosítva.

Vendéglőben, kávóházban, korcsmában, valamint egyéb nyilvános étkezőhelyiségben kenyeret és fehérsütemónyt az ily üzletekben szokásos módon az üzlethelyiségen kívül történő fogyasztás céljára is ki lehet szolgáltatni.

5. §.

Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1928. évi X. t. c. értelmében pénzbüntetéssel büntetendő az,

1. aki péksüteményt nem az 1. §-ban megállapított lisztből állit elő;

2. aki közfogyasztásra szánt vizeszsemlyét, kiflit és császárzsemlyét a 2. §-ban meghatározottnál kisebb súlyban készít vagy mint előállító forgalomba hoz;

8. a kenyérnek minőség és sulyszerinti árát az árusítás helyén ki nem függeszti;

4. aki kenyeret nem súly szerint árusít;

5. aki szokásos és általánosan ismert súlyban készített kenyeret a szokásosnál Itisebb súlyban készít vagy forgalomba hoz;

6. aki szokásos és általánosan ismert súlyban készített kenyeret a vevő kívánságára le nem méri.

Az előző bekezdés alá eső kihágás büntetése öt napig terjedhető elzárás és az 1928. évi X. törvénycikk értelmében kiszabható pénzbüntetés, ha azt oly egyén követi el, aki ily kihágás miatt jogerős Ítélettel már meg volt büntetve és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.

E kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik; harmadfokon a kereskedelemügyi miniszter jár el.

6. §.

A jelen rendelet a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

Budapest, 1928. évi julius hó 4-én. Hermann sk.

14001 — 1928. szám.

Valamennyi járási főszolgabíró és polgármester urnák !

(Külön is kiadatott.)

A m. kir. Kereskedelemügyi Miniszter Urnák a kenyérnek és péksüteménynek forgalomba hozatala tárgyában kiadott 1928. évi 93608—XI. számú rendeletét tudomásul vétel s ellenőrzés céljából kiadom.

Csak főszolgabírók részére.

Utasítsa főszolgabíró ur az elöljáróságokat, hogy a rendelet intézkedései végre is hajtassanak. A rendeletet az elöljárók könnyebb kioktatása céljából a Vármegyei Hivatalos Lapban is kiadtam.

Szombathely, 1928. julius 16.

Dr. Horváth Kálmán sk., alispán.

Másolat. M. kir. Kereskedelemügyi miniszternek 1928. évi 79.016—XI. sz. rendelete a képesítéshez kötött iparok körébe tartozó munkák végzésének önálló iparszerü közvetítése tárgyában. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak. Újabban egyes esetekben törekvés nyilvánult meg abban az irányban, hogy a közönség és az iparosok, elsősorban a kézműves iparosok közé képesítéssel nem rendelkező egyének ékelődjenek be, akik a közönséggel szemben ipari munkák végzésére vállalkoznak s az elvállalt munkákat általuk kiszemelt iparosokkal kívánják elvégeztetni. Amennyiben az eddig csupán egyesek részéről megnyilvánult ez elé a törekvés elé gát nem állíttatnék, ez arra vezetne, hogy egyes kézműves iparosoknál az iparos és a közönség között az érintkezés közvetlenségét ezek a beékelődő egyének erősen korlátoznák, hogy iparosaink kisebb-nagyobb mértékben ki lennének szolgáltatva ezeknek a beékelődő egyéneknek s ezzel olyan károsodást szenvednének, amely különösen a mostani nehéz viszonyok között súlyosan érezhető volna. A viszonyok idefejlődésének megakadályozása céljából a következőket rendelem. A képesítéshez kötött iparok körébe tartozó munkák végzésének nem valamelyik iparos megbízásából, hanem önállóan történő iparszerü elvállalása az illető ipar gyakorlásának minősül abban az esetben is, ha a vállalkozó az elvállalt munkát annak foganatosítására jogosított iparossal végezteti. Ennek megfelelően a vállalkozásnak erre a nemére csak olyan egyén kaphat iparjogositványt, aki a kérdéses iparban képesítését igazolja. Ez a rendelkezés az iparos megbizásából történő munkavállalás minden formáját érintetlenül hagyja és csupán az önálló munkavállalásnak említett alakját köti meg abból a célból, hogy azok az iparosok, akiknek munkakörében jelentékeny szerepet játszik megrendelt munkák elvégzése, mentesüljenek attól, hogy közéjük és a közönség közé olyan egyének ékelődjenek be, akik megélhetésüket tisztán erre a közbeékelődésre kívánják alapítani. Nem érinti továbbá ez a rendelkezés az 1922. XII. t. c. 47. §-ában foglalt rendelkezéseket, amely rendelkezések számolnak kézműves iparosságunk érdekeivel és pontos végrehajtásuk esetében ezeket az érdekeket szolgálják. Érintetlenül marad végül az ópitósi vállalkozók működése tekintetében kialakult joggyakorlat is, mert ezt a kérdést az építőiparok gyakorlásáról alkotandó törvényben