Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (24. évfolyam, 1-53. szám)
1926-01-28 / 4. szám
- 15 a vámtárgy további fentartására és kezelésére Vasvármegye közönségét kötelezi, — végül jelen véghatározatnak Vasvármegye Hivatalos Lapjában való közlését elrendeli. Megokolás. A 1890; 1. t. c. 94. §-a kimondja, hogy a vámszedési jog és engedély elévül, ha a vámszedés a hatóságilag megállapított vámdijak alapján öt éven át folytonosan és tényleg nem gyakoroltatott. A v asvári járás főszolgabirája 1925. évi szeptember 11 én kelt 3925 sz. alatt jelenti, hogy a győrvári vámszedési jog gyakorlása a megejtett nyomozás adata szerint 1910. évi január hó 1-ével szűnt meg. Minthogy a vámszedési jog elévülésének a hivatkozott törvényben megállagitott feltétele ki van merítve; az elévülést ki kellett mondani. A vámtárgy birtokba vételére, további fentartására és kezelésére vonatkozó rendelkezés az 1890: I. t. c. 92. §-a 11. és 12. bekezdésén alapul. Mivel a vámtárgy birtokba vétele a vámjog elévülése folytán vált szükségessé a 398—923. sz. kib. határozat alapján a vámtárgy javítására előlegezett összegnek behajtásáról közig, bizottságunk lemondás ennek törlését kellett elrendelni. Ezen véghatározaf ellen a kereskedelemügyi m. kir- Miniszter úrhoz címzett felebbezésnek van helye. A felebbezést a véghatározatnak Vasvármegye Hivatalos lapjában történt közlésétől számított 15 nap alatt lehet közigazgatási bizottságunknál beadni. Erről a vármegye alispánját, a szombathelyi államépitészeti hivatalt, hg. Festetich uradalom igazgatóságát, Győrvár községet, tudomásvétel végett, a számvevőséget feljegyzés végett 1—1 határozati példány kiadása mellett értesítjük. Kelt Vasvármegye közigazgatási bizottságának Szombathelyen, 1926. január hó 13-án tartott üléséből. Dr. Horváth Kálmán sk., alispán, a kib. h. elnöke. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. Magyar királyi belügyminiszter. Szám: 3764—1925. II Tárgy Róm. kath. lelkészek és segédlelkészek készpénzjárandóságainak valorizált értékben biztosítása. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságok közönségének. (Budapest székesfőváros közönségének is.) A vallás és közoktatásügyi miniszter ur értesítése szerint katholikus lelkészkedő papság kongrua szükségletét az 1925. év akként folyósították, hogy minden rendszeresített álláson működő lelkésznek buzaértékben megállapított helyi jövedelme évi 80 mm. buzaértékig a kórházi lelkészeké 60 mm. ig, a segédlelkészeké 50 mm-ig, illetően az ellátás értékének leszámítása után 25 mm-ig nyert kiegészítést. Ezt a kongrua-kiegészitést azonban csak ideiglenesen és csak az 1925. év végéig folyósították. Ennek az évnek elteltével a jövedelmi összeírásokat újból revízió alá veszik és az országos katholikus kongruatanács határozata értelmében mindazokat a készpénzjárandóságokat, melyeket a politikai vagy egyház- községek, vagy a kegyurak a jövedelmi összeírások szerint a kath. lelkészeknek és segédlelkészeknek ezidő- szerint még valorizálatlanul, papirkoronában fizettek 1926. évi január hó 1-től kezdődően aranykorona értékben fogják számításba venni az összes, most kongrua kiegészítésben részesülendő lelkészeknél és segédlelkészeknél. Ettől az időponttól tehát a lelkészek jövedelmi összeírásaiban szereplő készpénzjárandőságokat teljes értékben a jövedelmek közé számítják és igy azok a lelkészek és segédlelkészek, akiknek ily módon megállapított jövedelme a kongruát eléri, kongrua kiegészítésben nem fognak részesülni. Ennek folytán tehát előáll a szüksége annak, hogy a szolgáltatásra kötelezettek az őket terhelő szolgáltatásokat 1926. január 1 tői kezdődően tényleg valorizálják és pedig legalább is olyan mértékben, hogy az által a lelkész kongruája minden körülmények között biztosiítassék. Úgy a vallás és közoktatásügyi miniszter ur, mint magam is teljesen osztom a kongrua tanács álláspontját. Az a körülmény ugyanis, hogy a lelkészek készpénzjárandóságait a szolgáltatásra kötelezettek nem valorizálják, nem háríthat uj, állandó terhet a kongrua alapra, mert ezt csupán a jövedelem összeírások alapján annakidején megállapított kongrua szükségletnek valorizált összege terhelheti. Az ebből a megfontolásból eredő elhatározás azt jelenti tehát, hogy a kongrua alap nem vállalja teherként az olyan jövödelmek elmaradásáért a kongrua kiegészítést, amelyek lelkészi összeírásokban szerepelnek s mint ilyenek stipuláltaknak vétetnek. Ezekre tekintettel felhívom a városokat és községeket mint kegyurakat, hogy a kegy uraságuk alá tartozó kath. lelkészek és segédlelkészek javadalmazása tekintetében kegyúri kötelezettségeiknek az 1896. évi illetően az újabb alapítású plébániákra vonatkozóan azóta készül jövedelmi összeírásokban megállapított lelkészi (segédlelkészi) járandóságoknak megfelelő valorizációja utján sürgősen gondoskodjanak. Rá kell itt mutatnom arra, hogy békeidőben egyetlen városi lelkész sem részesült kongrua kiegészítésben, mivel a jövedelmi öss:e;rásokból megállapíthatóan a városok a kath. lelkészeket és segédlelkészeket megfelelően, a kongruát jóval nr:ghalsdó összegű javadalmazással látták el. Az a körülmény, hogy ezeket a járandóságokat a városok nem valorizálták, a kath. kongrua alapra terhet nem háríthat. Felhívom továbbá a városokat és községeket, hogy azokat a járandóságokat (dcputá(umokat), amelyeket a jövedelmi összeírások szerint a kath. lelkészek (segédlelkészek) részére teljesíteniük kell, 1926. évi január hő 1-től kezdődően valorizáltan fizessék, mivel ezek a városok illetően községek terhét képező szolgáltatások a jelzett időponttól kezdve kongruakiegészités szempontjából valorizáltaknak fognak tekintetni. A városokat és községeket terhelő ezeknek a magánjogi kötelezettségeknek megállapítása közigazgatási útra nem tartozik, de mégis abból a célból, hogy az e tekintetbén felmerülhető pereket el lehessen kerülni, s másrészt, hogy a kath. lelkészeknek állásukhoz méltó megélhetés biztosittassék. E kérdés kielégítő megoldását a városok és községek figyelmébe ajánlom és elvárom, hogy mindazokat a járandóságokat (deputátumokat), amelyeket a jövedelmi összeírások szerint a kath. lelkészek és segédlelkészek részére teljesíteniük kell, az 1926. évi január hó 1-től kezdődően legalább a
