Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (23. évfolyam, 1-54. szám)
1925-04-02 / 14. szám
— 80 17363—1910. ez. végzésével megállapított határvonal alkotja azzal az eltéréssel, hogy az Éhen-féle munkástelepen és a hegy területen (alsó, közép és felsőhegy) tartott házőrző ebek a legalacsonyabb ebadó tétel alá esnek. Szombathely város többi részében tartott ebek házőrző minősége és a házőrzőeb tartásának szükségessége nem- külömben a város belterületén egyéb haszoncélra szolgáló ebek és minősége és szükségessége felett vita esetén a városi Tanács határoz. A felhívott 16.331—1915. számú vármegyei ebtartási szabályrendelet többi szakaszai továbbra is változatlanul érvényben maradnak. Ezen véghatározat a vármegyei hivatalos lap I. rovatában közzéteendő és az ellene esetleg beadandó felebbezésekkel, továbbá a 16.331—1915. szám. ebtartási szabályrendelet egy példányával együtt kormányhatósági jóváhagyás végett a m. kir. Belügyminister úrhoz felterjesztendő és jóváhagyás után újabb függelékként a 16.331—1925. számú szabályrendelethez fűzendő. Mely véghatározat ellen a kihirdetés után 8 naptól számított 15 napon beiül felebbezéssel lehet élni a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz. A felebbszés a vármegye Alispánjánál adandó be. Miről a m. kir Belügyminister Ur felterjesztésileg, a vármegye Alispánja, a hivatalos lap szerkesztője, Szombathely r. t. Kőszeg r. t. város képviselőtestülete nevében a Szombathelyi és Kőszegi polgármester, valamint a törvényhatósági m. kir. állatorvos értesittetnek. • - (P. H.) Jegyezte és kiadta: Dr. Tulok s. k. tb. főszolgabíró. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. 5127—925. szám Tárgy: Államadóssági kötvények beszállítása. Körrendelet. Valamennyi községi Elöljáróságnak, valamint Szombathely és Kőszeg város polgármesterének! Az államadósság végleges megosztása céljából utalással a belügyi közlöny 9. számában megjelent 960—1925. M. E. rendeletre felhívom, hogy a kezelésében levő hivatkozott rendelet 3. §-ban felsorolt — államadóssági címleteket az előirt módon legkésőbb április 15-ig a m. kir. adóhivatalnak, vagy pedig a m. kir. postahivatalnak adja át. Szombathely, 1925. március 30. _________ Dr. Horváth Kálmán s. k.. alispán. Má solat. A Nemzetgyűlés Elnökétől. Felhívás a magyar társadalomhoz. Azok közölt az erkölcsi értékeink között, amelyeket ezeréves történelmünk nagy hagyományaiban bírunk, s amelyek megbecsülésével szomorú jelenünkben inkább, mint valaha tartozunk múltúnknak és jövőnknek egyaránt, első helyen áll nemzeti létünkkel egykorú s önmagából szervesen fejlődött alkotmányunk. Lesujtottsá- gunkban is emelt fővel mutathatunk rá, hogy nincs a kontinentális Európa államai közt egy sem, melyben az alkotmányos élet és a parlamentárizmus intézménye olyan régi múltban gyökereznék, mint hazánkban. A ren geteg véráldozat mellett, melyet állami létünk, határaink és a nyugati civilizáció védelmében a csataterek ezrein kellett meghoznunk, ott vannak megörökítve évlapjainkon azok a százados küzdelmek, melyeket őseink az országgyűlési tanácskozó termekben vívtak meg s amelyeknek szintén nagy számmal voltak nemcsak hősei, hanem vértanúi is. Nem egy országgyűlésünk emlékéhez fűződnek nemzeli Géniuszunknak olyan fényes megnyilatkozásai, amelyeket bízvást állíthatunk minden idők és nemzetek parlamenti történetének legkiemelkedőbb eseményei mellé. Elég az idei nagy centennáriumok sorozatában megújult emlékű 1825 iki reform-országgyülésre utalnunk, mely a rendi szervezetből való kibontakozás előkészítésével a modern értelemben vett magyar parlamentárizmus történetének uj korszakát nyitja meg 8 egyszerre a vezető lángelmék egész példáját ragyogtatja fel a sokáig sötét magyar égbolton. Mennyi „ész, erő és szent akarat“ küzdelme szól felénk buzdító, intő, óvó szavával ennek a százesztendős parlamenti érának fényben-árnyban váltakozó történetéből! Ezeknek a nagy hagyományoknak, tanulságoknak és intelmeknek megbecsülése már rég a nemzeti hála és kegyelet tartozásává tette volna, hogy amit nemzeri kultúránk különböző tényezőinek történeti fejlődését feltüntető intézmények terén alkottunk, azok sorában magához méltó helyet találjon alkotmányos életünk, parlamenti önkormányzatunk történetének szemléltető emlékekben és ereklékben való megörökítése is. E mindeddig elmulasztott tartozásnak átérzése vezetett a parlamenti muzeum létesítésének eszméjére, melynek megvalósitásához alkalmas alapot szolgáltatott az a körülmény, hogy a vallás- és közoktatásügyi mi niszter ur kérésemre készséggel engedte át az Országházban való elhelyezésre a hely szűkével küzködő Nemzeti Muzeum Deák-szobájának emléktárgyait. A mostoha anyagi viszonyaink közt lehetséges áldozatkészséggel tette magáévá az eszmét a nemzetgyűlés és a kormány is, midőn az állami költségvetésbe erre a célra külön tételt állítod be. Az országszerte szétszórtan feltalálható anyag összegyűjtése azonban a társadalom közreműködése nélkül egyáltalán lehetetlen. Ma már ennek igen jelentékeny részét megcsonkított hazánk határain
