Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1925. január-december (23. évfolyam, 1-54. szám)
1925-07-02 / 27. szám
— 152 — Kivonat Vasvármegye törvényhatósági bizottságának Szombathelyen, 1925. évi május hó 18-án és folytatva tartott évnegyedes rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 16131-1924. szám. Tárgy: A vármegye alispánja jelenti, hogy a törvényhatóság által 1895.évben aMikosházmegvételére a gyámpénztárból kölcsönvett 92.200 koronát, minthogy a vármegyei „Házvételi alap“ helyzete ezt megengedte 1924. május 25 én kelt 8767—1924. sz. határozatával visszautalta a gyámpénztárnak. Jelenti továbbá, hogy a vármegyei árvaszék 1924. augusztus 5 én kelt 13566—1924. sz. határozatával a visszafizetett 92.200 koronát téljesitésként el nem fogadta és annak a Ház vételi alap javára való visszautalását rendelte el, figyelemmel arra, hogy az összegnek valorizálatlanul való elfogadása esetén a gyámpénztárt anyagi károsodás érné. Egyúttal javasolta az árvaszék, hogy a törvényhatósági bizottság elé olyértelmü előterjesztés tétessék, hogy a kölcsönt vagy valorizáltan fizesse vissza, — ami 1,567,400.000 papirkoronát jelent — vagy a kölcsön visszafizetését arra az időre halassza el, amikorra a teljes pénzügyi konszolidáció bekövetkezik, illetve a kölcsönadott összeg visszanyeri eredeti értékét, 1924. év elejétől kezdődőleg pedig fizesse a törvényhatóság a ^kölcsön után a gyámpénztári szabályrendeletben megállapított kamatokat. Javasolja ezzel kapcsolatban az alispán, hogy a vármegyei árvaszék előterjesztésének elutasítása mellett utasítsa őt a törvényhatósági bizottság arra, hogy a vármegyei gyámpénztári alapból 1895. évben igénybevett és a Mikosház megvételéhez felhasznált 46.100 frt.-ot a vármegyei árvaszéknek utalja vissza. A gyámpénztári tartalék alap nem külön jogi személy, hanem Vasvármegye törvényhatóságának épen olyan alapja, mint akármelyik más, s a rendeltetése ezen alapnak az, hogy az esetleges veszteségek, amelyeket egyébként a törvényhatóságnak kellene viselnie, ebből fedeztessenek. A kölcsön címén felvett 46.100 forint tehát voltaképen már ekkor is a kölcsön vevő Vasvármegye törvényhatóságának tulajdona volt, s igy volta- képen kölcsön ügylet létre sem jött. Valorizálásának tehát már ebből az okból sem lehet helye annál kevésbé, mert az esetleges gyám» pénztári veszteségeket, ha a tartalék alapból azok fedezhetők nem volnának, végeredményben úgy is a törvényhatóság viselné. De valorizálásnak nincs helye azért sem, mert a kölcsönök valorizált visszafizetésére még ez ideig törvényes intézkedés nincs. A bírói gyakorlat valorizál ugyan, de csak késedelem esetén, már pedig amidőn a jelen esetben a törvényhatóság a lejáratot el nem mulasztotta — el sem mulaszthatta, mert lejárat kikötve nem volt — tehát késedelemben a törvényhatóság nincs, a birói gyakorlat alapján sem lehet valorizációt megállapítani. Amidőn pedig lejárat megállapítva nincs, a kölcsön-vevő jogosult a kölcsön összegét bármikor visz- szafizetnt, mint ahogyan a kölcsön adó is jogosítva van azt bármikor visszakövetelni. Véghatározat. Vasvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye alispánjának javaslatát magáévá téve, utasítja az alispánt, hogy a vármegyei gyámpénztári-alapból 1895. évben a Mikosház vételárára igénybevett és felhasznált 92.200 koronát a vármegyei árvaszéknek utalja vissza. Mely véghatározat a vármegyei Hivatalos Lap I. rovatában szabályszerűen közzéteendő azzal, hogy ellene a közhirrétételtől számított 15 nap alatt a vármegye alispánjánál beadandó és a m. kir. Belügyminister Úrhoz cimzendő felebbezéssel lehet élni. Miről a vármegye alispánja és a vármegyei Hivatalos Lap szerkesztője, továbbá a vármegyei árvaszék, utóbbi tudomásvétel céljából — értesittetnek. (P. H.) Jegyezte és kiadta: Vidos Árpád sk., vm, főjegyző. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. Magyar Királyi Postatakarékpénztár 31012—1925. szám. Vasvármegye méltóságos Alispánjának, Szombathely! Van szerencsém értesíteni Méltóságodat, hogy az állami és önkormányzati intézmények és üzemek tőkéinek előnyös gyümölcsözíetése céljából az ilyen tőkék számára a m. kir. postatakarékpénztár takaréküzlete körében különleges kezelés mellett a rendes kamatlábot meghaladó különleges — ez időszerint évi 9 százalékos kamatoztatást biztosit. E különleges kamatozású takarékbetétek rendestől eltérő kezelését az alábbiakban ismertetem: A különleges betétekről kiállított betétkönyveket a m. kir. postatakarékpénztár nem szolgáltatja ki, hanem zár alatt őrzi. A betevő ellenben a takarékbetét számlán véghezvitt minden egyes műveletről nyugta- gyanánt is szolgáló értesítést kap. Az ilyen intézmények és üzemeknek takarékbetétei sem befizetés, sem visszafizetés tekintetében semminemű korlátozás alá nem esnek. A vonatkozó takarékbetét számlákra közvetlen befizetés csak a postatakarékpénztár főpénztáránál eszközölhető. Vidéki állami és önkormányzati intézmények és üzemek pedig takarékbetéteket a külön e célra
