Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1924. január-december (22. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-27 / 13. szám
a jelen szabályrendelet alapján járó összes ellátások szempontjából a végleges minőségben alkalmazottakkal egyenlőnek kell tekinteni. A törvényhatósági szolgálatban alkalmazott nőket a saját személyükre vonatkozó ellátási igényük szempontjából úgy a jogok, mint a kötelességek tekintetében a férfi alkalmazottakkal egyenlőknek kell tekinteni. A nőalkalmazott a saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra, lakbérnyugdijra, nyugbérre, vagy végkielégitésre abban az esetben is igényt tarthat, ha férje még életben van, vagy ha férje után ellátást élvez. A saját alkalmaztatása után járó nyugdiját, lakbérnyugdiját, vagy nyugbért pedig akkor is megtartja, ha férje után csak később részesül ellátásban, vagy ha újból férjhez megy. 20. §. A nyugdíjazás a közszolgálat érdekében hivatalból is elrendelhető, ha a nyugdíjjogosult 65. életévét betöltötte, vagy ha betegség vagy szellemi fogyatkozás miatt véglegesen munkaképtelenné vált, ha a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejét betöltötte, ha betegség okából egyhuzamban több mint egy esztendő óta nem teljesített szolgálatot. Betegség vagy szellemi fogyatkozás folytán munkaképtelenné vált vármegyei alkalmazottakkal szemben követendő eljárás tárgyában a 25682—886 szám alatt alkotott vármegyei szabályrendelet rendelkezései irányadók oly hozzáadással, hogy a betegség okából tényleges szolgálatban nem töltött egy évnek megállapításánál a közbeesőleg szabadságon töltött időt egyáltalán nem, a közbeesőleg tényleges szolgálatban töltött időt pedig csak akkor lehet a nem tényleges szolgálat megszakításának tekinteni, ha ez a tényleges szolgálatban töltött idő az azt közvetlenül megelőzőleg nem tényleges ^szolgálatban töltött időnek felét eléri, vagy meghaladja. 21. §. Azt a tisztviselőt, dijnokot, altisztet és szolgát, aki a 19. §. értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, akinek szolgálatképtelenségét azonban minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben, vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset, vagy más hirtelen, idö- belileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkívüli esemény idézte elő, olyannak lehet tekinteni, mintha nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte volna. 22. §. A nyugdíjazás, illetve ellátás mérvének alapját a beszámítható szolgákü idő s a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás képezi. 23. §. Beszámítható szolgálati idő az az időtartam, melyet a vármegyei alkalmazott a 2. §-ban megjelölt állásokban, beleértve a jelen szabályrendelet 19. §-ában beszámitandónak kimondott egyéb szolgálati időt is, a szolgálat tényleges megkezdésének napjától kezdve megszakítás nélkül egyhuzamban tényleges szolgálatban annak a hónapnak a végéig töltött, amely hónapban a szolgálat köteléke alól felmentetett. Ha nem bizonyítható, hogy az alkalmazott a tényleges szolgálatot korábban kezdette meg, a szolgálat tényleges megkezdésének napjául az első hivatali eskü letételének napját kell tekinteni. Beszámitás alá esik azon szolgálati idő, melyet a vármegyei alkalmazott oly szolgálatban töltött, melyre az 1912. évi LXV. te., illetve az 1912. évi LVIII. te. a viszonosságot megállapítja. Beszámít a 19. §. 2. bekezdésében részletezett katonai szolgálati idő is. 24. §. Nem rendszeresített és javadalmazással egybe nem kötött állomáson eltöltött oly szolgálat, amely a beszámítható szolgálatot közvetlenül megelőzte, a nyugdijazásuál tekintetbe vehető. Úgyszintén a rendszeresített állomások ideiglenesen, vagy helyettes minőségben próbaidőre, de eskütétel mellett töltött szolgálat is, ha az később állandóvá válik, az ellátás vagy nyugdíjazás alapjául beszámítandó. A felfüggesztett állapotban töltött idő beszámításának csak akkor van helye, ha a felfüggesztés tartama alatt visszatartott illetmények utólag kiutalványoztattak. Be kell számítani az illetmények élvezete mellett vagy anélkül szabadságon töltött időt, de csak akkor, ha az egyhuzamban egy évet meg nem halad. Az ily minőségben egyhuzamban töltött időnek egy évet meghaladó része beszámitás tárgya nem lehet. Ha végkielégitett vármegyei alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavétetik, a végkielégítést megelőzőleg eltöltött tényleges szolgálati időt be kell számítani, de csak akkor, ha végkielégítést megelőző tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az ujabbi alkalmazás között öt esztendő még nem telt el. 25. §. A szolgálatnak egyáltalában megszakítás nélkülinek kell lennie. A megszakítás előtti idő az ellátási vagy nyugdíjazási igény megállapításánál be nem számítható. Kivételt csak a következő esetek képeznek : a) ha valamely tisztviselő az általános tisztujitásnál kimaradt, de későbben újból megválasztatott; b) ha ezen nyugdíjalap terhére nyugdíjazott egyén ismét tényleges vármegyei szolgálatra alkalmaz- tatik. Ezen esetekben az előbb eltöltött megyei szolgálati idő is beszámítandó. A szolgálati idő folytonosságának számításánál nem tekinthető megszakításnak a beszámítható két szolgálat közé eső harminc napot meg nem haladó tényleges szolgálatban nem töltött idő.
