Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (21. évfolyam, 1-51. szám)
1923-07-05 / 27. szám
187 (gondnokok) utján a haszonbérek megfelelő felemelésére s az eredményről az árvaszéknek tegyenek jelentést. A béremeléstől vonakodó bérlők neveit is jelentsék be. Az évekkel ezelőtt kiadott ingatlanok akkori haszonbéréből az árvákat ruházni, ellátni és iskoláztatni nem lehet, azért a béremelés indokolt és éppen a pénz értékének folytonos csökkenése és a bérek, termények értékének nagymérvű emelkedése, az elviselhetetlen szörnyű drágaság miatt, de másrészt méltányos is a kiskorú árvákkal és magukkal tehetetlen gondnokoltakkal szemben. 2. A kiskorúakat (gondnokoltakat) illető házak és gazdasági épületek tűzkár ellen a mai, nem pedig békebeli érték szerint biztositandók. Ha ez iránt való vagyonkezelési és biztosítási kötelességeik teljesítését a gyámok (gondnokok) elmulasztják, a közgyámok erről az árvaszékhez jelentést tegyenek. Az árvaszék minden egyes esetben a kötelesség mulasztó gyám (gondnok) költségére fogják az árvák épületeit szakértői becsű alapján tűzkár ellen biztosítani s a mulasztó gyámot (gondnokot) felelősségre vonja. 3. A világháború és azt követő felfordulások legsajnálatraméltóbb áldozatairól, a vagyontalan hadiözvegyekről és hadiárvákról, a munkaképtelen hadirokkantakról a községeknek becsületbeli kötelessége gondoskodni, hogy legalább a mindennapi betevő falatjuk biztosittassék. Az állam pénzügyi helyzete a legjobb szándék mellett sem teszi lehetővé a hadiözvegyi, hadiárva és hadirokkant illetményeknek a mai abnormis drágasággal arányban álló felemelését, itt tehát annak a jobb módban és gondtalan megélhetési viszonyok között élő társadalomnak kell a hadiözvegyi-, árva és rokkantilletmények surrogátumát előteremtenie, amely társadalomért a hadiözvegyek kereső férjei, a hadiárvák apái életüket és a hadirokkantak testi épségüket — tehát a legnagyobb értéket — áldozatul adták. Ez a társadalmi segítség nem állhat koldusnak szánt könyör- adoményokból, esetről esetre megindult és megunt gyűjtésekből, hanem ennek a segítségnek intézményesnek, állandónak, a hozott áldozathoz méltónak és a vagyontalan hadi gondozottak nehéz sorsához, megélhetéséhez megfelelőnek kell lennie. Minden község képviselőtestülete szavazzon meg a maga ellátatlan hadi árvái, nyomorgó hadiözvegyei és 50—100 százalékos vagyontalan hadirokkantjai számára adó alapon, tehát igazságosan akkora természetben való segítséget (gabonát, lisztet, fát, zsírt, krumplit), amekkora az illető család téli ellátását biztosítja. Ilyen igazságos képviselőtestületi elhatározás ellen nem lesz, aki apelláljon, vagy ha lesz, hát a vármegye az ilyen hazafiatlan és keresztényietlen felebbezést bizonyára elutasítja. A magyar becsület, a szeretet törvénye, a háborúk és forradalmak áldozatai iránt fennálló emberi kötelesség nem tűrheti azt, hogy kenyeret kolduljanak a sok apró gyermekkel megáldott vagyontalan hadiözvegyek, hogy ne tudják iskolaköteles árváikat iskolába járatni, (mert az iskolamulasztás elleni törvény kemény büntetést szab) mert nem tudják őket télviz idején felruházni. A magyar becsület nem engedheti azt, hogy a hadiözvegyek, árvák és rokkantak vagyon nélkül, megfelelő jövödelem és kereset nélkül nyomorogjanak és keserves könyeket hullassanak s hogy a világ legelső katonái, a magyar hadirokkantak — mellükön vitézségi, hősiességi érmekkel — falábaikkal végig kopogják a város kövezetét vagy végig botorkálják a falu utcáit, kérve, könyörögve házról-házra — mint Arany írja a „Koldusénekben“: „Adjatok, adjatok, amit Isten adott.“ A jegyző urak az elöljáróság, közgyám bevonásával az említettem javaslatokkal álljanak a községi képviselőtestületek elé, hogy a hadigondozás társadalmi feladatát az egyedül plausibilis és eredményre vezető módon megoldhassuk. Hiszen nap-nap után jelentkeznek nálam ilyen irányú kérésekkel, keserves panaszokkal a felek, tehát ezirányu jogos panaszokat orvosolni minden falunak a maga erejéből, a maga emberségéből elemi kötelessége. 4. Végül elrendelem, hogy a községi közgyámok lelkiismeretesen teljesítsék törvényből folyó azon kötelességeiket, mely szerint az árvák (gondnokoltak) megfejelő gondozását (az ellátást, a ruházást, az iskoláztatást, a hazafias valláserkölcsi nevelést) közvetlen megfigyeléssel, az árvák és gondnokoltak otthonában való többszöri, váratlan személyes megjelenésükkel ellenőrzik. Ez egyik legszebb feladata, legkedvesebb, leghálásabb teendője az árvák atyjának, a községi közgyámnak s e tekintetben helyi vizsgálataim tapasztalatai nem kielégítők. Bízom a jegyző urak, a községi közgyámok kötelességérzetében, szociális érzékében és emberies érzésében s bizalommal várom ezen törvényen alapuló körrendeletemnek betű szerint és lélek szerint való foganatosítását, amiről pontonként való rövid jelentéseiket folyó évi október hó 1-ére elvárom. Szombathelyen, 1923 julius 3. Jánossy Gábor s. k., árvaszéki elnök. Másolat: M. kir. Belügyminiszter. Szám: 83223—1923. VII. Tárgy: „Sárga dinnye és görög dinnye“ c. vers és „Amerikai üzenet a magyar néphez“ c. röpirat elkobzása. Valamennyi Alispánnak, a m. kir. állami rendőrség valamennyi kerületi Főkapitányának, valamennyi m. kir. csendőrkerületi Parancsnokságnak és a budapesti m. kir. állami rendőrség Főkapitányának. A győri kir. törvényszék 1923. évi március hó 29-én kelt B. 784—923. számú ítéletével „Sárga dinnye, görög dinnye“ cimü verset tartalmazó nyomtatvány és „Amerikai üzenet a magyar néphez“ cimü „Az Amerikai Magyarok Egyesülete“ aláírással ellátott röpirat elkobzását és megsemmisítését rendelte el. Erről Cimet további szabályszerű eljárás végett értesítem. Budapest, 1923. évi május hó 30-án. A miniszter rendeletéből: Kovács s. k., miniszteri osztálytanácsos. 10534—923. szám. Valamennyi Főszolgabíró Urnák! Megfelelő eljárásra kiadom. Szombathely, 1923. évi junius hó 13. Herbst Géza s. k., alispán.
