Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-24 / 8. szám
— 62 — II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter 51000. szám. 1921. I. A. Végrehajtási utasítás az 1920. évi XXV11. t.-c. 3. §-ához. A közutak mielőbbi jókarba helyezése és azok kellő fentarthatásának biztosítása érdekében az 1920. évi XXVII. t.-c. 3. §-a az 1890. évi I. t.-c. egyes rendelkezéseit lényegesen módosította. Ezek egyike, hogy a közutak jókarba helyezésénél nem a közutak jellege, hanem azok forgalmi fontossága az iránytadó, a másika, hogy az útadóból és közmunkából befolyó jövedelem a közutak, az állami közutak kizárásával, bármely forgalmas közút szükségleteire is fordítható. A törvénnyel kitűzött cél megvalósítása érdekében tehát a következőket rendelem : A) Úthálózat. A községi közlekedési (vicinális) közutak törvényhatósági kezelésbe veendők, anélkül azonban, hogy vicinális közúti jellegük megváltozna. Éhez képest a törvényhatóság az érdekelt utibizottságokkal az átvétel iránt rendes szerződést köteles kötni, melyben a fentartás és kezelés módozatai is részletezendők. A szerződések közgyülésileg tárgyalandók s jóváhagyásom elé terjesztendők. — B) Közúti költségelőirányzatok. 1921 évtől kezdődőleg a törvény- hatósági közutakról és kezelésbe vett vicinális közutak- ról együttes közúti költségelőirányzat készítendő. A költségelőirányzathoz a törvényhatósági és vicinális közutak hálózati kimutatásán kívül egy oly úthálózati kimutatás is csatolandó, mely a törvényhatósági és vicinális közutakat forgalmi fontosságuk sorrendjében tünteti fel. A sorrendben a forgalmasabb vicinális ut megelőzi a nála kisebb forgalmú törvényhatósági közutat. Ez az utóbbi összesített úthálózati kimutatás veendő alapul az 1921 és további évek közúti költségelőirányzatainál. Az úthálózati térkép az összesített úthálózati kimutatás adatainak megfelelően állítandó ki. C) Az útadó. Az útadó a hivatkozott törvényszakasz 1. pontja szerint 1920 január 1-től kezdődőleg, tehát 1920. évre is, az eddigitől eltérő módon, csupán %-ban vethető ki. A kézi és igás útadó minimumok kivetése tehát teljesen elmarad. Az útadó kivetésének alapjául mindenkor a folyó állami egyenes adók veendők s nem az előző éviek. A törvény az útadó százalékát a szükséglet nagyságától teszi függővé. Ez úgy értendő, hogy a törvény- hatósági bizottságnak a közúti szükséglet összegével kell elsősorban tisztában lennie s ha az már pontosan meg van állapítva, ezt kell viszonyítania a folyó állami egyenes adók összegéhez s az igy kiszámitott arányszám adja meg a kivetendő útadó százalékát. Az útadó kivetése, behajtása, kezelése az eddigi módon történik. Az utadómentességeket a törvény nem érintvén, azok, akik az 1890. évi I. t.-c. 23. §-a alapján kivetett útadó alól mentesek voltak, azok lesznek a jövőben is. Az egyenes állami adót nem fizetők útadó kötelezettsége megszűnvén, az ott felsorolt mentességek tárgytalanok. D) Községi közmunka. A községi közmunka mérvét az uj törvény nem változtatta meg. Az tehát oly mérvben vetendő ki, amint azt az 1890. évi 1. t.-c. 49. §-a megszabja. A községi közmunka összeírása, kirovása, nyilvántartása az érvényben álló szabályok szerint történik. A váltságár megállapítása most már a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozván, azt a törvényhatósági közgyűlés köteles megállapítani, még 1920. évre visszamenőleg is. A községi közmunka váltságárát megállapító közgyűlési határozat az évi közúti költségelőirányzat kapcsán terjesztendő elém. Mivel az 1890. évi I. t.-c. 50. §-ának az a rendelkezése, hogy a közmunka váltságára a helyi napszámbérek szerint állapítandó meg, hatályban maradt, erre a törvényhatósági bizottság figyelmét különösen felhívom. A közmunka kötelező megváltásának kimondása szintén a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik. A kötelező megváltás a kötelezettség felén túl nem terjedhet. A közmunkaköteles egyén a tartozását önként természetszerűleg, teljes egészében is jogosult megváltani. A géperejű jármüvek, gőzekék, cséplőgépek stb. külön Írandók össze és egy igásfogathoz viszonyított teljesítőképességükhöz mérten rovandók meg közmunkával. Egy helyhez kötött cséplőgépek, melyek az utat igénybe nem veszik, az összeírásba felveendők ugyan, a közmunkával azonban nem rovandók meg. E) A községi közmunka megosztása. A községek a közmunka összeírást oly időben kötelesek elkészíteni és a vármegye alispánjához beterjeszteni, hogy a közmunka elosztása mindenkor a törvény-, hatósági közúti költségelőirányzat tárgyalásával kapcsolatban eszközölhető legyen. A község egyúttal kimutatni köteles, hogy községi közmunkájának hányad részére, illetve mily mérvű közmunkára van azon évben községi utainak föntartásánál szüksége. A törvényhatósági bizottság a község ebbeli jelentésében foglaltak mérlegelésével, határozatilag javaslatot hoz, hogy a község köz munkájából mennyit fordíthat községi útjaira. A határozatnak itteni tárgyalása alkalmával, a körülmények figyelembevételével fogom azután a közmunka felosztást végérvényesen megállapítani. Ennek megtörténte után a község a közmunkájának a közúti alapot megillető részét, haladéktalanul beszolgáltatni köteles. Ezzel szemben gondoskodni tartozik a vármegye közönsége, hogy minden egyes község legalább egy úttal az általános úthálózatba bekapcsolva legyen. A természetben lerovandó közmunka miként, hol és mely időben való leszolgálása tekintetében a vármegye alispánja a szükséghez képest — figyelemmel azonban a sürgős mezőgazdasági munkákra — rendeletileg intézkedik. Ugyanakkor az államépi- tészeti hivatal meghallgatásával megállapítja azon munka- mennyiséget is, melyet egy kézi és igás napszámnak teljesíteni kell. Budapest, 1921. évi január hó 15-én. Hegyeshalmy s. k. 1878—1921. szám. Valamennyi Főszolgabíró és Polgármester urnák, valamennyi községi elöljáróságnak. (Kőnyomatos példányban is kiadatott.) Szigorú miheztartás végett közlöm és felhívom, hogy a kavicsolásra előirányzott bányák megszerzésében a vármegye kiküldöttjét mindenképen támogassa. Szombathely, 1921. január 31. Dr. Horváth s. k., főjegyző, alispán h, Abschrift: Kgl. ung. Handelsminister Zahl 51000— 1921-1. A. Durchführungsverordnung zum § 3 des G. A. XXVII. Im Interesse der Sicherung der ehebaldigen Instandsetzung der öffentlichen Wege und deren gehörige Erhaltung hat der § 3 des G. A. XXVII: 1920. einzelne Verfügungen des G. A. I: 1890 wesentlich abgeändert. Eine solche Abänderung ist, dass bei der Instandsetzung der öff. Wege nicht der Charakter der öff. Wege sondern die Verkehrswichtigkeit derselben als massgebend zu betrachten ist, eine andere, dass
