Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-27 / 4. szám

29 21. §. Az utkaparó köteles az utazók irányában magát illendően viselni, őket utazásukban nem akadá­lyozom, hanem inkább elősegíteni, különösen pedig a kir. posta vagy egyéd kocsikat s fuvarokat, ha a szük­ség úgy hozza magával, közvetlen s készséges segéd- ségével támogatni. 22. §. Oly esetben, ha az utkaparó szolgálatában súlyosabb beszámítás alá eső oly szabálytalanságot követne el, hogy szolgálatából való elbocsátása szük- cégesnek mutatkoznék, az államépitészeti hivatal főnöke a tényálladékot megállapítja, s jegyzőkönyv kíséretében az elbocsátás iránt javaslatot tesz az alispánhoz. A hivatal főnöke az elbocsátási javaslattal egy­idejűleg az utkaparót állásától, a felmerült panaszokra való tekintettel fel is függesztheti, mely esetben bérének visszatartása iránt az alispánnak javaslatot tesz. Az alispán által hozott határozatkozatal ellen felebbezésnek helye nincs. 23. §. Az utkaparó munkakönyvecskét kap, melybe a munka feladatokat az utbiztos hetenktnt előírja s azok teljesítését abban igazolja. A munkakönyvecske a járási útügyi bizottsági tagoknak netán észrevételeik bejegyzése végett kívá­natra előmutatandó. 24. §. Indokolt esetben az utbi/tos előterjesztésére az ulkaparó évenként, lehetőleg az aratás idejére 14 napi szabadságidőt nyerhet, melyet az államépitészeti hivatal főn ke engedélyez. 25. §. Járásokban a járási főszolgabíró intézke­dési jog nélkül az utkaparókat ezen szabályrendeletben előirt kötelességeik teljesítésében ellenőrzik, azoknak működésére felügyel, s tapasztalatairól esetenként az alispánnak jelentést tesz, egyúttal előterjesztéséről az államépitészeti hivatalt is értesíti. 26. §. Ezen szabályrendelet 1921. évi január hó 1-én lép életbe, mely alkalommal az 3768—916. számú szabályrendelet hatályát veszti. Indokolás. A próbaszolgálat idejének 1 évről fél évre való leszállítása (2. §.) azért eszközöltetett, mert az állami utkaparókra is csak fél évi próbaszolgálat van előírva. A próbaszolgálat nélküli alkalmazás lehetősége azért volt kimondandó, mert végleges alkalmazás nélkül a jelenlegi viszonyok mellett egyes útszakaszokra hu­zamos időn át nem kapni utkaparót, sőt még napszá­most sem és mert a szabályrendelet ily értelemben való módosításához való jóváhagyását a kereskedelemügyi Miniszter ur 72813—920. sz. rendeletével kilátásba he­lyezte. Az államépitészeti hivatal főnöke által kiszabható rendbírság összegének 4 koronáról 40 koronára való felemelése a változott viszonyokra való tekintettel vált szükségessé (4. §.) az 5. §-ban az I. oszt. utkapnró részére havi 110 kor., a II. oszt. utkaparó részére havi 90 kor. bér állíttatott be, az eddig havi 36, illetve 32 kor. helyett, miután 1919. évi augusztus 1-től kezdődő-, leg á bérek igy állapíttattak meg. A 6. és 7. §-ok rendelkezései, a keresk. Minisz- niszteriumnak 49765—918. sz. rendelete alapján helyes- bittettek. A keresk. minisztérium ugyanis, hogy a fenti paragrafnsokban foglalt kötelezettség alól a várm. út­alapot mentesítse, megváltási összeg fejében 18000 ko­ronát utalt ki, mely összeg a várm. tiszti nyugdij-alap javára 1918. julius I3-án beutaltatott. A 8. §. arra való tekintettel, hogy most már úgy sincsenek olyan utkaparók, kiknek a nyudij igényt meg előzőleg, 1-szer 10 évnél több szolgálatuk, illetve több­ször 10 évi szolgálatuk lehetne, akként volt módosí­tandó, hogy a szolgálati időtartam szerinti részletezés mellőztetett, mégis a megállapítható kegydij maximális összegének beállítása mellett a törvényhatósági bizott­ságnak adandó alkalommal módjában áll elbírálni, hogy a folyamodó szolgálati idejének és családi viszonyainak figyelembevételével mily nagyságban állapíttassák meg a kegydij összege. A 11. §-nak kiegészítése azért vált szükségessé, hogy az utkaparók munkaerejének szak­szerű, de csak anyagi érdekeit is figyelembe vevő kihasználásával a törvényhatósági utakon a forgalom zavartalansága biztosiiható legyen. Mely véghatározat a vármegyei hivatalos lap I. rovatában közzéteendő és kihirdetés után jóváhagyás végett a m. kir. kereskedelemügyi Miniszter úrhoz fel­terjesztendő. Jegyezte és kiadia: Dr. Horváth Kálmán sk., vm. főjegyző. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. A magyar királyi Népjóléti és Munkaügyi Miniszter 39000 1920. számú körrendeleté a nyuga­lomba helyezett községi és körorvosok, valamint ezek özvegyeinek és árváinak havi drágasági segélye a nyu­galomba helyezett község és körorvosok családi pótléka továbbá a temetési járulék fzlemelése tárgyában. Vala­mennyi vármegye alispánjának. A minisztertanács tekin­tettel a nehéz megélhetési viszonyokra, 1920. évi októ­ber hó 13-án tartott ülésében elhatározta, hogy a pol­gári állami nyugdíjasok és nyugdijbéresek, valamint a polgári állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak ellá­tás élvezetében álló özvegyei és árvái részére havi drágasági segélyek engedélyeztessenek, továbbá, hogy családi pótlékban a polgári állami nyugdíjasok is része­süljenek és hogy a temetési járulékra igénnyel bírók részére a járulékon felüt temetési segélyek engedélyez­tessenek. A minisvtertanácsnak e határozata értelwében kiadott 2000-1920. M. E. sz. rendelete 21. pontja alap­ján ezekben a pótlékokban a nyugalomba helyezett községi és körorvosok' valamint ezek özvegyei és árvái is részesíthetők lévén, a részesítés feltételeire nézve a magyar királyi pénzügyminiszter úrral egyetértöleg a köAetkezőket rendelem: I. Havi drágasági segélyébe. 1. A 47000-1913. B. M. számú szabályrendelet rendel­kezései alapján nyugalomba helyeaett községi és kör­orvosok, továbbá az ennek a szabályrendeletnek hatálya alá tartozott községi és körorvosok özvegyei havi drá­gasági segélyének összege havi 150 korona. Amennyiben pedig a nyugalmazott küzségi és körorvosok nyugdija az évi 2400 K.-át meghaladja, de nem haladja meg a 3200 koronát a havi drágasági segély összege havi 200 korona. 2. Az I. pontban említett községi és kör- ervosok nevelési járulékban részesülő atyátlan árváinak havi drágasági sedélye egyenként havi 30 K. — a szü­lődén vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintentendő árvák havi drágasági segélyének összege havi 60 K. 3. A havi drágasági segély azoknál, akik már 1920. évi augusztus hó 1-én is ellátás élvezetében állottak, 1920.

Next

/
Oldalképek
Tartalom