Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-27 / 4. szám
29 21. §. Az utkaparó köteles az utazók irányában magát illendően viselni, őket utazásukban nem akadályozom, hanem inkább elősegíteni, különösen pedig a kir. posta vagy egyéd kocsikat s fuvarokat, ha a szükség úgy hozza magával, közvetlen s készséges segéd- ségével támogatni. 22. §. Oly esetben, ha az utkaparó szolgálatában súlyosabb beszámítás alá eső oly szabálytalanságot követne el, hogy szolgálatából való elbocsátása szük- cégesnek mutatkoznék, az államépitészeti hivatal főnöke a tényálladékot megállapítja, s jegyzőkönyv kíséretében az elbocsátás iránt javaslatot tesz az alispánhoz. A hivatal főnöke az elbocsátási javaslattal egyidejűleg az utkaparót állásától, a felmerült panaszokra való tekintettel fel is függesztheti, mely esetben bérének visszatartása iránt az alispánnak javaslatot tesz. Az alispán által hozott határozatkozatal ellen felebbezésnek helye nincs. 23. §. Az utkaparó munkakönyvecskét kap, melybe a munka feladatokat az utbiztos hetenktnt előírja s azok teljesítését abban igazolja. A munkakönyvecske a járási útügyi bizottsági tagoknak netán észrevételeik bejegyzése végett kívánatra előmutatandó. 24. §. Indokolt esetben az utbi/tos előterjesztésére az ulkaparó évenként, lehetőleg az aratás idejére 14 napi szabadságidőt nyerhet, melyet az államépitészeti hivatal főn ke engedélyez. 25. §. Járásokban a járási főszolgabíró intézkedési jog nélkül az utkaparókat ezen szabályrendeletben előirt kötelességeik teljesítésében ellenőrzik, azoknak működésére felügyel, s tapasztalatairól esetenként az alispánnak jelentést tesz, egyúttal előterjesztéséről az államépitészeti hivatalt is értesíti. 26. §. Ezen szabályrendelet 1921. évi január hó 1-én lép életbe, mely alkalommal az 3768—916. számú szabályrendelet hatályát veszti. Indokolás. A próbaszolgálat idejének 1 évről fél évre való leszállítása (2. §.) azért eszközöltetett, mert az állami utkaparókra is csak fél évi próbaszolgálat van előírva. A próbaszolgálat nélküli alkalmazás lehetősége azért volt kimondandó, mert végleges alkalmazás nélkül a jelenlegi viszonyok mellett egyes útszakaszokra huzamos időn át nem kapni utkaparót, sőt még napszámost sem és mert a szabályrendelet ily értelemben való módosításához való jóváhagyását a kereskedelemügyi Miniszter ur 72813—920. sz. rendeletével kilátásba helyezte. Az államépitészeti hivatal főnöke által kiszabható rendbírság összegének 4 koronáról 40 koronára való felemelése a változott viszonyokra való tekintettel vált szükségessé (4. §.) az 5. §-ban az I. oszt. utkapnró részére havi 110 kor., a II. oszt. utkaparó részére havi 90 kor. bér állíttatott be, az eddig havi 36, illetve 32 kor. helyett, miután 1919. évi augusztus 1-től kezdődő-, leg á bérek igy állapíttattak meg. A 6. és 7. §-ok rendelkezései, a keresk. Minisz- niszteriumnak 49765—918. sz. rendelete alapján helyes- bittettek. A keresk. minisztérium ugyanis, hogy a fenti paragrafnsokban foglalt kötelezettség alól a várm. útalapot mentesítse, megváltási összeg fejében 18000 koronát utalt ki, mely összeg a várm. tiszti nyugdij-alap javára 1918. julius I3-án beutaltatott. A 8. §. arra való tekintettel, hogy most már úgy sincsenek olyan utkaparók, kiknek a nyudij igényt meg előzőleg, 1-szer 10 évnél több szolgálatuk, illetve többször 10 évi szolgálatuk lehetne, akként volt módosítandó, hogy a szolgálati időtartam szerinti részletezés mellőztetett, mégis a megállapítható kegydij maximális összegének beállítása mellett a törvényhatósági bizottságnak adandó alkalommal módjában áll elbírálni, hogy a folyamodó szolgálati idejének és családi viszonyainak figyelembevételével mily nagyságban állapíttassák meg a kegydij összege. A 11. §-nak kiegészítése azért vált szükségessé, hogy az utkaparók munkaerejének szakszerű, de csak anyagi érdekeit is figyelembe vevő kihasználásával a törvényhatósági utakon a forgalom zavartalansága biztosiiható legyen. Mely véghatározat a vármegyei hivatalos lap I. rovatában közzéteendő és kihirdetés után jóváhagyás végett a m. kir. kereskedelemügyi Miniszter úrhoz felterjesztendő. Jegyezte és kiadia: Dr. Horváth Kálmán sk., vm. főjegyző. II. További intézkedést igénylő, általános jellegű rendeletek. Másolat. A magyar királyi Népjóléti és Munkaügyi Miniszter 39000 1920. számú körrendeleté a nyugalomba helyezett községi és körorvosok, valamint ezek özvegyeinek és árváinak havi drágasági segélye a nyugalomba helyezett község és körorvosok családi pótléka továbbá a temetési járulék fzlemelése tárgyában. Valamennyi vármegye alispánjának. A minisztertanács tekintettel a nehéz megélhetési viszonyokra, 1920. évi október hó 13-án tartott ülésében elhatározta, hogy a polgári állami nyugdíjasok és nyugdijbéresek, valamint a polgári állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak ellátás élvezetében álló özvegyei és árvái részére havi drágasági segélyek engedélyeztessenek, továbbá, hogy családi pótlékban a polgári állami nyugdíjasok is részesüljenek és hogy a temetési járulékra igénnyel bírók részére a járulékon felüt temetési segélyek engedélyeztessenek. A minisvtertanácsnak e határozata értelwében kiadott 2000-1920. M. E. sz. rendelete 21. pontja alapján ezekben a pótlékokban a nyugalomba helyezett községi és körorvosok' valamint ezek özvegyei és árvái is részesíthetők lévén, a részesítés feltételeire nézve a magyar királyi pénzügyminiszter úrral egyetértöleg a köAetkezőket rendelem: I. Havi drágasági segélyébe. 1. A 47000-1913. B. M. számú szabályrendelet rendelkezései alapján nyugalomba helyeaett községi és körorvosok, továbbá az ennek a szabályrendeletnek hatálya alá tartozott községi és körorvosok özvegyei havi drágasági segélyének összege havi 150 korona. Amennyiben pedig a nyugalmazott küzségi és körorvosok nyugdija az évi 2400 K.-át meghaladja, de nem haladja meg a 3200 koronát a havi drágasági segély összege havi 200 korona. 2. Az I. pontban említett községi és kör- ervosok nevelési járulékban részesülő atyátlan árváinak havi drágasági sedélye egyenként havi 30 K. — a szülődén vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintentendő árvák havi drágasági segélyének összege havi 60 K. 3. A havi drágasági segély azoknál, akik már 1920. évi augusztus hó 1-én is ellátás élvezetében állottak, 1920.
