Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-21 / 29. szám

— 277 — noch kei der schwedischen kgl. Gesellschatt in Washing­ton eingeteilten Konsul I. Klasse Dr. Karl Winter (Adresse: Dr. Charles Winter, hungarian consul C/O Royal Svedisch Legation, Washington D. C) in den zum ' gewöhnlichen Geschäftsgänge gehörenden Angelegen­heiten aber an eines der bereits über eine Schutzsektion für ungarische Interessen verfügenden schwedischen kgl. Konsulate in Newyork, Chicago, Pittsburg oder CleveT land (Briefadresse: Royal Svedish Consulate Depar­tement for Hungarian Interests, New-York N. Y., Chi- kago III., Pittsburg Pa Cheveland) wenden mögen. Budapest, am 22 Juni 1921. Ráday. Zahl 13208-1921.T An sämtliche Herren Bezirks-Oberstuhlrichter und Bürgermeister! > Wird zwecks Kenntnisnahme, Einhaltung und Ver* lautbarung an die Interessenten ausgefolgt. Szombathely, am 7. Juli 1921. Für den Vizegespan: Dr. Koloman Horváth m. p- Komitatsobernotar. Igen sürgős. Saját kezéhez. Másolat: 45646—r9a 1 B. M. XI. f. o. számú körrendelet. Amerikába szóló útlevelek szabályszerű kiállítása tárgyában. Valamennyi ullovólkiállitó hatóságnak. Az Amerikáha szóló útlevél kérelmek elbírálása é«s a kivándorlás ellenőrzése tár­gyában az 1921. évi 12.000 B. M. szám .alatt hivatali elődöm által kiadott körrendeletben a hatóságok az Ame­rikába szóló útlevelek kiállítását illetőleg részletes uta­sítással lettek ellátva. Ennek dacára nap-nap után ész­lelem, hogy egyes utlevélkiállitó hatóságok ezen út­levelek kiállításánál még most sem járnak el kellő kö­rültekintéssel, ugylátszik rosszul értelmezik a kivándor­lásról szóló 1909 .II. t-c. megalkotásának úgyszólván egyedüli és legfőbb célja az országból kivándorlóknak védelme és minden károsodástól való megvédése volt. Ezen célt szolgálja a térvény azon rendelkezése, hogy kivándorlók szállításával csak erre engedéllyel bíró vál­lalkozó foglalkozhatik. (Törvény 6. §-a) Az engedéllyel bíró vállalkozó ugyanis köteles Magyarország területére helyettest állítani is köteles magát az engedély alapján', folytatott egész üzlete tekintetében a magyar törvények­nek ás a magyar bírói és közigazgatási hatóságoknak alávetni, aminek folytán a vállalkozó a magyar kormány közegeinek ellenőrzése alatt áll s pedig nem csupán itteni működését illetőleg, hanem az ellenőrzés kiter­jed kikötőire és hajóira is (T. 7. §. 3. pontja) és b)L bekezdás és 28. §. úgy, hogy az ilyen vállalat hajóján utazó kivándorlót szülőfalujától egészen Amerikában való partraszállásáig az állam oltalmába veszi és ha esetleg mégis érné őt ezen idő alatt valami károsodás, módjában áll az államnak részére az őt megillető kár­térítést kieszközölni. Ezen a kivándorlókkal szemben fennálló kötelezettségek fedezésére szolgálnak azok az óvadékok is, melyeket á szállító vállalkozó maga és helyettese után letesz. (T. 2. §.) Ezen felül még mód­jában van a kormánynak a kötelezettségeit nem teljesítő szállitó-vállalkozót, helyettesét, sőt hajóvezetőjét köte­lezettségeinek betartására igen súlyos bírságokkal is szo­rítani. (T. 45. és 46. §§-ai). A magyar kormány tehát a kivándorlók érdekében jár, midőn az 1909. II. t-c. pontos végrehajtását ellenőrzi és nem engedi, hogy a tengerentúlra kivándorlók nem engedélyezett hajósvál­lalatok hajóin tegyék meg az utat Amerikába és ilyen módon esetleg károsodásnak, kizsákmányolásnak Ilye­nek kitéve, vagy pedig, a nem kellő ellátás folytán egész­ségükben legyenek veszélyeztetve. Avégett, hogy, a ki­vándorlók tehát mindazok, kiket az állam különös pltal- mában óhajt részesíteni, más tiltásoktól könnyen meg­különböztethetők és igy a hatóságok által a szükséges pártfogásban részesíthetők legyenek?; az illetők már az 1904. évi 70.000. B. M. számú utasítás a4- §-ában foglalt rendelkezés szerint oly, útlevéllel látandók el, melyben az utazás célja gyanánt »Kivándorlás« van be­jegyezve. Miután pedig az 1909. II. t-c. rendelkezései csak a kivándorlókra vonatkoznak, igy természetesen első­sorban csak azok esnek ezen törvény oltalma alá, kik­nek útlevele »Kivándorlás«-ra szól. Oly egyének tehát, -kiknek útlevele nem kivándorlás céljából lett kiállítva, rendesen nem részesülnek a megfelelő oltalomban, mert felette könnyen nem engedélyezett hajós társaságokhoz ke­rülnek, ezek által is elszálíittatnak és igy ezeknek vé­delméről a magyar állam kellőkép nem gondoskodhatok. Különösen veszedelmes pedig ez ma, amidőn a hajós- társaságok egy része a háború által eléggé rongált hajók felelt rendelkezik csupán, másrészt úgyszólván hétről- hétre alakulnak hangzatos nevek alatt uj hajósválla- ialok, melyek egy-két régi német hajót megvásárolva ha­jósvonalat indítanak Amerikába, s mindent ígérnek és elhíresztelnek, hogy utasokhoz jussanak. Éppen ezen kö­rülményre való tekintettel fontos, hogy az utfeVélki- állitó hatóságok a tengerentúlra szóló útlevelek ki­állításánál fokozottabb figyelemmel legyenek arra, hogy a kivándorlási törvény intenciójához képest mindazok, kik kivándorlóknak minősitondők, oly utlevélll látan­dók el, melyben az utazás célja gyanánt »Kivándorlás« van belejegyezve, mert az ily útlevelek birtokosait nem engedélyezett hajóstársaság el nem szállítja s pedig egy­felől azért, mert ha ezt megkísérelné, az 1909. II. t-c. 38. §i-ába ütköző és hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal .és Í1000 K-tóI 4ooo K-ig terjedhető pénzbünte­téssel büntetendő, másrészt pedig azért, mert az ország határán levő állomásokon mindazoktól, kiknek útlevele »Kivándorlás«-ra szól, megkívánja az ellenőrzést gyakorló rendőri hatóság, hogy az illetők az engedéllyel biró szállító vállalkozóval megkötött szabályszerű szállítási szerződést is mutassák fel. Tekintettel arra, hogy a múlt­ban egyes utlevélkiállitó hatóságok részint az 1920. évi 12.000 B. M. számú körrendelet helytelen értelmezése, részint pedig az útlevél kérelemnek nem kellő alaposság­gal történő elbírálása folytán nagyszámú kivándorlónak állítottak ki »családi ügy«-re, »atyjához utazik«, rokonai­hoz utazik«, »látogatásra« stb. szóló útleveleket, s nem engedélyezett hajóstársaságoknak módjukban Volt nagy­számú kivándorlót az országból kiszállítani, s ilykép az 1909. II. t-c.-nek a kivándorlók megóvását célzó rendel­kezése? tényleg foganatosítást nem nyertek. Egyes ható­ságok ezen eljárásának következménye volt tehát az, hogy a nem engedélyezett ha jós társaságok működését to­vábbra is (akadálytalanul folytathatván, nem tartották szükségesnek magukat a törvény rendelkezéseinek alá­vetni és a szállítási engedélyt kérelmezni, sőt nem riad­tak meg attól sem, hogy üzletük érdekében a kivándorló­kat többféle hamis híreszteléssel iparkodjanak magúk­nak megszerezni. így elhíresztelték az országban, hogy a törvényeink rendelkezéseinek magát alávetett és sza­bályszerű engedéllyel biró Cunard hajóstársaság a ki- \ándorlókkal nem köt szállítási szerződést, továbbá hogy a budapesti Amerikai Missió a kivándorlása szóló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom