Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1920. január-december (18. évfolyam, 1-53. szám)
1920-03-18 / 12. szám
ellátmányt szolgálhassa-e és milyen összegben. Önként érthető, hogy ez az eljárás az egyes ápoltak ápolási kéltségének ki által leendő fizetése tárgyában keletkező viták jogszert* elintézésének hatósági útját nes« érinti. Nyilvánvaló, bogy a most elrendelt eljárás mellett is igen számos esetben fognak az ápolási költségek hátralékban maradni, mert a sürgős szükség eseteiben és a fertőző betegségeknél a felvétel alkalmával az előrefizetés a felek községétől van függővé téve. Hogy az ekként felmerülő követelések a közkórház pénztára számára a lehetőséghez képest bizt sittassanak, mullutat- I lanul szükséges, hogy az ápolási díjkövetelések nyilvántartásában, beszedésében, szorgalmazásában és végső esetben behajtásában, a közkórházak gazdasági tisz’viselői fegyelmi és kártérítési felelősség terhe alatt a legnagyobb gondossággal és mindenek felett késedelmet nem ismerő gyorsasággal járjanak el. Azokban az esetekben pedig, amelyekben az ápolási dijak közigazgatási utón behajtása válik szükségessé, az illetékes hatóságok az ügyeket a méltányosság szem előtt tartásával, ele indokolt esetekben a legerélyesebben és mindenkor soronkivül intézzék el. Ugyanígy kell eljárni a régebbi hátralékokra nézve is. Végül a kerületi, illetőleg községi elöljáróságok, a fizetésképtelenséget igazoló szegénységi vagy vagyontalansági bizonyítvány kiállítása körül lelkiismeretes gondot tanúsítsanak és semmi esetre se essenek abba a hibába, ami a múltban már már általánossá vált, hogy az államkincstárral szemben a fél előnyét tartották szem előtt akkor, amikor a konkrét esetben sem az igazság, asm a méltányosság nem szólt amellett, hogy az illető terheket az ország dől gozó népének anyagi erejét igénybe vevő államkincs- ; tár viselje. Ez nem C6ak pénzügyi szempontból fontos, hanem a jól felfogott szociális nemzetnevelés szempontjából is, amely az egyest nem állítja szembe az állammal, hanem az egyes érdekét az államéval azonosítja I és egybekapcsolja. Végül megjegyzem, hogy a közkór- j házak háztartására vonatkozó törvényszerű szabályokat | ez a rendelet nem érinti, mert tartalma szerint csakis ezeknek a szabályoknak megfelelő végrehajtására irányul. Ezek közül a szabályok közül szükségesnek tar főm felhívni a közkórházak figyelmét, különösen az 1902. évi 35000. B. M. számú szabályrendelet 59. § a ama rendelkezésére, amely szerint a betegek tulajdona gyanánt megőrzés végett, a kórházi gondnokságnak letétkezelésre átadott, viszonylag számbavehetö készpénzek, az ápolási költségei megtérítésére felhasználhatók, a kevesebb értéktárgyakat pedig — ha az ápoltak a kórházból történt távozásuk alkalmával, az utánuk támadt gyógyköltséget önként ki nem egyenlítenék — az ápoltaknak a kórházból történt távozása ulán továbora is vissza kell tartani a letéti kezelésben és a távozó ápoltakat figyelmeztetni kell, hogy gyógyköltségtano- _ásuk, ha azt bizonyos határidőn belül ki nem egyen litenék, visszatartott letéti értéktárgyaik eladási árából fog törlesztetni, amely esetben csak a tartozás levonása után esetleg még fennmaradó felesleges fog a jogosult i tulajdonosoknak kiadatni. Tudomásom szerint számos j közkórház gazdasági személyzete nem tartotta magát ehhez a szabályokhoz és nagy összegű letéteket kiszolgáltatott a távozóknak akkor is, ha jelentékeny ápolási költségekkel voltak hátralékban. Ezentúl ezt a szabályt a legszigorúbban kell végrehajtani annái is inkább, mert a mulasztásból eredő kárért az illető tisztviselőt terheli a fegyelmi és kártérítési felelősség. Budapest, 1919, évi október hó 25-én. Olvashatatlan aláírás. 22270/1919. szára. Valamennyi főszolgabíró, rendezett tanácsú város polgármestere és valamennyi közkóiház, nyilv. jelleggel felruházott kórház és magánkórháznak. Tudómás ás miheztartás végett közlöm. Szombathely, 1919. évi november hó 13-án. HERBST GÉZA, alispán. Másolat. Magyar Föíámivelésügyi Miniszter 75078—1919. XIII. szám. Körrendelet, valamennyi vármegye alispánjának és Sz ged tjf. város főispánjának. Ismételten előfordult, hogy egyes kerületi munkásbiztositó pénztárak azon kérelemmel fordultak hozzám, hogy a proletár- diktatúra gazdasági szervei (volt un. kerületi felügyelőségek, u. n. termelőszövetkezetek stb.:) által az ezen kommun szervnél alkalmazottak után a pénztárak által kivetett hátralékos biztosítási dijakat utólag fizessen ki. Minthogy a magyar állam a proletárdiktatúrának azon intézkedéseit, amelyekkel hatósági színezettel biró giu- das gi szerveket létesített szervek intézkedéseiért, sem pedig azon intézkedéseikért, amelyekért a proietárdik- tatur ezen szervek érdekében tett, felelősséget nem vállal, felhívom Címet, mint a vármegyei felszámoló bizottság elnökét, hogy a kerületi rpunkásbiztositó pénztárakat esetleges ily irányú követeléseikkel utasítsa el, Budapest, 1920. évi január 3 án. A miniszter helyett; Szomjas s. k. államtitkár. Ilü2—1920. szám. Valamennyi Főszolgabíró és Polgármester Urnák, a vármegyei Gazdasági Felügyelő Urnák: Tudomásvétel végett kiadom. Szombathely, 1920. február 10. HORVÁTH ANDOR s. fc. jár. föazolgabiró, kér. feormánybizsw által kirendelt h. alispán.
