Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1920. január-december (18. évfolyam, 1-53. szám)
1920-08-19 / 34. szám
302 — által, hogy részükre ott ahol a fuvar alku utján nem biztosítható, elófogatot rendelnek ki. Az 1920. évi VI. t.-cikkel hatályban továbbra is fentartott 1914. I. t.-c. 5. § ára atapu'ó 408—1915. M. E. számú kormányrendeletben nyert felhatalmazáshoz képest elrendelem tehát, hogy a községi elöljáróságok a selyemtenyésztési szakközegek részére szükségesetén előfogatot rendeljenek ki. A hivatali elődeim által az 1897. évi március hó 5-én 20441. továbbá 1908. évi julius hó 29 én 7S.895. szám a'att kibocsátott rendeletekben a fuvardíj kilométerenként 14 krajcárban illetőleg 28 fillérben állapíttatott meg. Tekintettel azonban arra, hogy a szóban forgó összeg a mai viszonyok között meg nem felel, azért a földmive- lésügyi miniszter úrral egyelértőleg elhatároztam, hogy a kirendelt előfogatok használatáért azok a tóritmónyek fizettessenek, amelyek a m. kir. honvédelmi miniszternek a badiszolgá!tatásról szóló 1912. LXVIII. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 913—1918 H. M. ein. számú rendeletében (Belügyi Közlöny 1918. évfolyam 90 lap) tartozó 1 számú mellékletben vannak megállapítva. A fentiek előrebocsátása után felhivom a vármegye közönségét, hogy a selyem!enyósztés nagy közgazdasági jelentőségére tekintettel — továbbá arra is — hogy ez a kereseti ág jövedelme a községnek éppen a legszegényebb lakosai közt oszlik meg, szigorúan utasítsa a községek elöljáróságait, hogy a szóban forgó előfogatot minden késedelem nélkül bocsássák a selyemtenyósztósi felügyelők rendelkezésére. Budapest, 1920. évi junius hó 29 ón. A miniszter helyett: Tersztyánszky s. k. h. államtitkár. 13074—1920. szám. TÁRGY: Selyemtenyésztési felügyelők részére fuvar kiszolgáltatása. (Valamennyi főszolgabíró és polgármester Úrnak.) (Kőnyomatos példányban is kiadatott.) Tudoraásvétel és alkalmazkodás végett főszolgabíró uraknak pedig még a községi elöljáróságnak megfelelő utaitása céljából is kiadom. Szombathely 1920. julius 15. HERBST GÉZA s. k. alispán Másolat. M. kir. honvédelmi miniszter 70538. Ein. 21. 1920. szám. Tárgykivonat. A hadiszolgáltatások visszaadásánál követendő eljárás. Valamennyi magyar közigazgatás alatt álló vármegye közönségének, Budapest, 1920. julius 28. A hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. f. c. alapján igénybevett dolgok visszaadásáról a térítések és kártérítések megállapításánál az élj író bizottságok a törvény és a végrehajtási usasitás rendelkezéseit egyrészt nem alkalmazzák a kellő megértéssel, másrészt pedig a törvényhatóságokkal az idén nem is közöltettek azok az irányelvek, amelyeknek ismerete különösen tekir.teltel a forradalmi időszakra a térítési és kártérítési igények megítéléséhez és megállapításához nélkülözhetetlen. En. nélfogva az elsőfokú közigazgatási hatóságokkal leendő mielőbbi közlés végett is a kővetkezőket rendelem: I. A hadiszolgáltatások visszaadásánál a térítések, illetőleg kártérítések megállapítása tekintetében általában az idézett törvény és a végrehajtására vonatkozó utasításnak úgy az általános, mint az egye3 szakaszokra vonatkozó rendelkezései irányadók, ezek tehát pontosan betartandók. Az említett rendelkezések kiegészítéséül, illetőleg magyarázatául szükségesnek tastom és következők közlését: 1. A törvény 18, 19.. 20. és 21. §-ai alapján történt igénybevételek esetében oly időre, mely alatt valamely ipartelepet, ingatlant stb., a katonai igazgatás tényleg nem használt, sem használatért térités, sem az ezen idő alatt keletkezett károkért vagy a tulajdonosnak bármilyen címen felmerült költségeiért nem szabad térítést megítélni. Tényleges használatnak csak az tekinthető, ha a tulajdonosnak rendelkezése az igénybevett dolog fölött valóban korlátozva van. Ha a tulajdonos rendelkezése csak részben van korlátozva, pl. ha a hatóság az igénybevett ingatlannak c-ak egy részét tartja megszállva, vagy az igénybevett üzemek csak egy részét használja, térítés csak azon részre nézve állapítható meg, melyre nézve a tulajdonos illetőleg birtokos tényleges rendelkezése korlátolva volt. Ha a tulajdonos az igénybevett üzemet, ingatlant stb. hosználta, vagy használhatta volna, az a puszta tény, hogy a szabályszerű bizottsági visszaadás nem történt meg, magában véve nem tekinthető oly körülmények, mely a tulajdonos rendelkezését korlátozta. 2. A törvény 10., 11. és 12. §-a alapján igénybevett jármüveknél és a törvény 24. § a alapján igénybevett hadisegéd eszközöknek az igénybevétel tartamára jár ugyan térités, illetőleg kártérítés,' ha az illető dolog " a tulajdonosnak ténylegesen rendelkezésére bocsáttatott, vagy egyéb módon birtokához jutott, pusztáD azért, mert a szabályszerű bizottsági eljárás mellett való visszaadás nem történt meg, a tényleges rendelkezésre való bocsátás, illetőleg birtokba jutás utáni időre az esetben sem szabad térítést vagy kártérítést megítélni. II. A forradalmi időszakok alatt történt igénybevétel illetőleg folytatólagos használat folytán követelt téritésék ill. kártérítések mikénti elbírálása tekintetében a következők irányadók: A) általános elvek: 1. Minisztertanácsi határozat alapján a katonai igazgatás az u. n. vörös hadsereg által foganatosíttatott requisitiókat beleértve a már előbb igénybevett dolgok folytatólagos használatát is térítéssel, illetőleg az okozott kárért kártérítéssel nem tartozik. Az u.n. vörös hadsereg ugyanis nem tekinthető a magyar állam hadseregének, hanem csupán egy forradalmi utón uralomra jutott osztály saját céljait szolgáló fegyveres erejének, melynek tónyeiből kifolyólag a magyar államot már azért sem terhelheti az 1912. évi LXVIII. t.c. alapján térítési, illetőleg kártérítési kötelezettség, mert ezen osztály egyáltalán nem helyezkedvén a törvények alapjára, intézkedéseit nem a törvények alapján tette. 2. Az úgynevezett Károlyi uralom alatt azaz az 1918. október hó 81 ike és az 1919. március hó 21 ike között történt igénybevételekből illetőleg folytatólagos használatból szár/
