Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1918. január-december (16. évfolyam, 1-49. szám)
1918-02-14 / 7. szám
89 neg mennyiségekből származnak a fentebb kijelölt cégekhez bérmentve küldendők be. Az újra font kévekötőzsineg mennyisége nem fog beszámíttatni abba az uj zsineg mennyiségbe, amelyet az aratógéptulajdonosok az 1918. évi aratáshoz aratógépenként egyforma mennyiségben fognak kapni, vagyis az elhasznált aratógépzsinegből újra font zsinegmennyiség az uj zsineg contingensen felüli mennyiségnek fog számítani. A földmivelésügyi miniszter fenntartja magának a jogot, hogy amennyiben valamelyik gyár a hozzá beérkezendő összes kender vagy manilla anyagot előreláthatólag feldolgozni nem tudná, azt a anyagot feldolgozás végett a felsoroltak közül valamelyik másik gyárba szállíthassa. Erről a fél értesítést kap. Ezen esetben az illető gyár árai lesznek fizetendők. Az elhasznált kévekötőzsinegek összegyűjtésének és a megjelölt cég gyárába való beküldésének következő eljárás szerint kell történni. Mindenki, aki 100 kg. vagy annál kisebb mennyiségű kévekötő aratógépzsineggel rendelkezik, tartozik a kévekötőzsineg darabokat, és pedig úgy a kenderanyagot, valamint manilla anyagot elkülönítve, a szalma és minden nem oda való anyag eltávolítása után mielőbb, de legkésőbb 1918. január 20-ig a községi elöljárósághoz beszolgáltatni. Akik 100 kg.-nál nagyobb, de 300 kg.-ot meg nem haladó elhasznált kévekötőzsineggel rendelkeznek, azt akár a község utján, akár közvetlenül küldhetik be. A községi elöljáróság a beszolgáltatott anyag tiszta súlyát az átadó jelenlétében mázsálás utján minőségek szerint külön-külön megállapítja és az átvett mennyiségről a be- szolgáltatónak elismervényt ád. Ezen elismer- vénynek tartalmaznia kell a beküldő nevét, lakhelyét és az átvett zsinegmennyiség tiszta súlyát kilogrammokban. A községi elöljáróság az átvett zsineg mennyiségéről két jegyzéket készít, amelyekbe minden egyes tétel külön vezetendő be akként, hogy a zsineget beszolgáltató gazda neve után a beszolgáltatott aratógépzsineg darabok tiszta súlya kilogrammokban és pedig az anyag neme szerint külön-külön bennfoglaltas- sék. Az összegyűjtött elhasznált zsinegmennyiség aszerint, hogy kender vagy manilla külön- külön bálokba vagy kötegekbe csomagolva azonnal, de legkésőbb 1918. január hó 31-ig a legközelebbi vasúti állomáson a kijelölt cégek valamelyike részére bérmentve feladandó. A községi elöljáróság köteles a szállítmány feladásával egyidőben a jegyzékek egyik példányát a gyári cég címére haladéktalanul ajánlott levélben beküldeni, a másik*példányt pedig a vasúti feladóvevénnyel együtt a községház irattárában megőrizni. Mindazok, akik 300 kg. elhasznált kéveköíőzsinegnél nagyobb mennyiség birtokában vannak kötelesek, a 100 kg.-nál nagyobb mennyiség birtokában lévők pedig jogosultak az elhasznált zsinegdarabokat a községekre nézve megállapított módon kezelve közvetlenül az illető gyárnak beküldeni és tartoznak ennek megtörténtét az illetékes községi elöljáróságokkal közölni, illetve a feladást igazolni, amely ezen szállítmányokról külön jegyzékeket készit és ezeket a fenti módon kezeli. Azok, akik technikai okból az általuk beszolgáltatott elhasznált aratógépzsinegből újra font zsineget nem kaphatnak a beküldött zsinegdarabokért kilogrammonként 2 (kettő) korona 50 fillér térítésre tarthatnak igényt, amelyet az a gyár köteles kifizetni, amelyhez a zsinegdarabokat be- küldötték. A felfonás révén nyert kész áru (ké- vekötőzsineggombolyag) az ár utánvételezése mellett ugyanazon utón szállittatik vissza, mint amelyen kézhez került. A cégek kötelesek a szokásos minőségnek megfelelő kifogástalan, használható kévekötő aratógépzsineget szállítani. A felmerülő minden vitás kérdésben az 1814—1917. M. E. sz. rendelet 8. §-ban megállapított hatóságok döntenek. Felhívom az összes vármegyei alispánokat, az önálló tör- vényhatóságu városok polgármestereit és Budapest székesfőváros tanácsát, intézkedjenek sürgősét} és a legszélesebb körben aziránt, hogy mindazok, akik az 1814—1917. M. E. számú rendelet alapján a folyó évi aratás előtt kiosztás végett a munkabizottságok utján a 32000—1917. F. M. és ezt követő F. M. rendeletekkel történt utalványozás, valamint az 1814—1917. M. E. sz. rendelet megjelenése előtt történt szabad vásárlás utján kévekötő aratógépzsineghez jutottak az elhasznált kévekötőzsinegeket a fentieknek megfelelően késedelem nélkül szolgáltassák be. A fentebb hivat
