Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1917. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-22 / 47. szám

— 389

saságát és szabatossága mellett erélyességét tartom olyan eszközöknek, melyek célszerű és pontos alkalmazása a fentebb vázolt csempészeteknek képes gátat vetni,

Ezen eszközök kellő eréllyel való fel- használhatása céljából a kővetkezőket rendelem :

1) Igaz ugyan, hogy az 1888 : VII. te.

9. §-a szerint marhalevelek kiállitása a község autonom feladatai közé tartozik és ezen törvény végrehajtására kiadott 40000 —1888. számú rendelet 16. §-a szerint a marhalevél kezelőt a községi elöljáróság jelöli ki — mégis, miután ugyanezen 40000 —1888. sz. rendelet 7. §-a kimondja, hogy a marhalevél közokirat, mely az 1890. évi április 25-én kelt 18134. sz. F. M. rendelet értelmében csak magyar nyelven állitható ki — önként következik ebből, hogy a marhalevél kezeléssel csakis az bizható meg, aki magyarul irni-olvasni tud. Felhívom ennélfogva az első fokú hatóságokat, hogy mindazon községben, amelyekben a marhalevél- kezelők a magyar nyelvet nem birják, hassanak oda, hogy ezen egyének amennyire a marhalevélkezelésre ez célravezetőnek mutatkozik, olyan egyénekkel cseréltessenek fel fokozottan, akik magyarul jól és helyesen írnak és olvasnak.

2) Miután az osztrák állatcsempészek ezen kihágásaikat egyrészt azért űzhetik szabadabban, mert Nagyarországon köny- nyebben hozzájuthatnak szabálytalan utón kiállított maihalevelekhez, a legszigorúbban elrendelem, hogy uj marhalevél csakis alap- j okmány alapján állitható ki.

Alapokmány csak 2 féle lehet.

a) községi igazolvány, melyet az elöljáróság legalább is 1 tagja állít ki (rendszerint az illető utcabeli vagy kerületbeli esküdt) és amelyen jelezve legyen az állat születési (elletési, fiaitatási stb.) éve é; hónapja, színe, ivara, természetes jelei (csillag, keselység, foltok stb.) és mesterséges jegyei (sütött bélyeg, cotália, csonkítások, fülcsi- pések stb.)

Tekintettel a marhalevelekkel többször történt visszaélésekre, szigorúan tilos az

ivarnál a „tinó“ megnevezést másnemű, mint kii varolt bikára alkalmazni. Azaz „üszö“-nek kell minden esetben olyan nőivarú szarvasmarhát jelezni, melynek borja még nem volt.

Ilyen igazolványt a marhalevélkezelő még akkor sem állíthat ki, ha egyébként előljárósági tag.

Ezen igazolván}’ nyelve rendszerint magyar, de kivételesen kiállítható a község uralkodó nyelvén is.

Az igazolvány kiállítója az igazolványon foglaltak helyességéért személyesen felelős, amiért is célszerű, ha azt csak is helyszíni meggyőződés alapján állítja ki ;

b) második alapokmány az uj mai halevél kiállításánál a régi marhalevél, melynek adatain változtatni közokirat hamisítás. Kivételt képeznek az időközben beállott ivari változások, mint pl. a hímivarnak ki- metszése, vagy a nőstények kiivarolása, de ezen körülményt a marhalevélkezelö tanukkal igazoltassa egy igazolványon, mely az alapokmány mellett továbbra is megőrzendő.

Megjegyzem, hogy a nagyobb birtokosok és a nagyobb birtokok kezelői, intézői, ispánok stb. úgy az a) mint b) pontban foglaltakra a maguk, esetleg a cselédek állataira jogérvényes igazolványt állíthatnak ki, me'yet azonban tartoznak mindenkor aláírni és a rájegyzect adatok helyességéért személyesen felelősek.

3) Az alapokmányokra az uj niarha- levélszám rávezetendő és az iktató mellett sorszáma szerint gyűjtendő úgy, hogy minden marhalevélnek alapokmánya bármikor megtalálható legyen. Nehogy az alapokmányként bevont marhalevél téves, vagy bűnös utón uj marhalevélként felhasználható legyen, elrendelem, hogy a vastag keresztvonással érvénytelenittessék mégis akként, hogy adatai mindenkor világosan k:vehetők legyenek. Elveszése esetén rendes érvénytelenítési eljárásnak van helye. Úgy a marhalevéliktató, mint a bevont marhalevelek ugyanígy záros fióaban tartandók, mint az a marhalevél űrlapokra elő van Írva.