Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1915. január-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-07 / 1. szám
14 — adoíi és már a megvásárlás fénye által is anyagi áldozatot jelentő karszallagokkal vadászó egyének a jótékony czél szolgálatába állottak Szombathely, 1914. december 19. Herbst Géza s. k. alispán. Vadásszunk! Egy-két napilap már hetekkel ezelőtt felhívást intézett a magyar vadászokhoz, hogy mennél több vadat lőjjenek s engedjék át azt, vagy annak egy részét megsebesült hős katonáink kórházainak. E mozgalmat az Országos Magyar Vadászati Védegylet akkor még nem pártolhatta, sőt: a «Vadászlap >; utján egyenesen állást foglalt ellene, mert akkor még nem tartotta az időt elég alkalmasnak arra, hogy vadászaink a kétségtelenül nemes czél szolgálatába szinte tüntetőleg sorakozzanak. Lelkes csapatainknak a harczterekre való felvonulása még be sem volt fejezve, de a hősiesen megvívott első ütközetek sebesültjeit már akkor vártuk vissza. A hadüzenet nyomán megkezdett háború mozgalmas napjaiban, a mikor csak a háború s a háború borzalmai nyűgöztek le minden érzéket, attól tartottunk, hogy a nagy közönség, a vadászok által megindítandó nemes akcziót félremagyarázza és azt hihetné, hogy a vadászatot most is csak úri passzióból, kedvtelésből s nem emberbaráti czélok szolgálatában üzzük. Mi, a kiket hajlott életkorunk megfosztott attól a dicsőségtől, hogy kardot ragadva hazáért s királyért a harcz- mezőn küzdhessünk : még a látszatát is el akartuk kerülni annak hogy e komoly időkben vadászattal szórakozunk. Az első napok idegölő izgalmai hála a Gondviselésnek alább szálltak s a csügedést remény és bizalom váltotta fel. Ennélfogva most már mi is azt óhajtanok, hogy az itthonmaradott vadászok vegyék fel újra a vadászat gyakorlatát s juttassanak mennél több vadhúst a harczmezőkről hazakerült beteg és sebesült katonáknak. Nemzetgazdasági érdekek is úgy kívánják, hogy most már figyelmen kivül kell hagynunk minden megszóllást és előítéletet, mert különben a vadállományban rejlő nemzet- gazdasági vagyon veszendőbe megy és a túlságos kímélet folytán elszaporodó vad a mező- s erdőgazdaságban mérhetetlen károkat fog okozni. Ezen intentiók által vezéreltetve, az Országos Magyar Vadászati Védegylet igazgatóságának folyó évi október 7-én tartott ülésén elhatároztuk, hogy hazai vadászterületeink tulajdonosait és bérlőit most már egyenesen fekérjük, hogy a nemes czél szolgálatába álljanak, Minthogy azonban még ma is lehetnek kétkedők, a kik azt hihetnék, hogy nem szent czél érdekében, de kedvtelésből vadászunk, elhatároztuk, hogy a háború tartama alatt vadászat közben külön erre a czélra készített karszalagot fogunk viselni. A piros színnel beszegett fehér mezőben álló zöld kereszt fogja hirdetni, hogy vadász- fegyverünket az önzetlen, színtiszta hazafiasság adta kezünkbe. A kereszt szenvedésének jegyében akarunk vadászni, hogy zsákmányunkat bon dogabb jövő reményével a szeretet oltárá-j helyezzük el. E karszalagokat kétféle kivitelben készíttetjük és elárusitásukkal titkári hivatalunkat (VII., Bálint-utcza 5.) bíztuk meg, mely a posztóból készülteket darabonkint 5 (öt) K, a vászonból készülteket pedig (vadőrök s vadászati alkalmazottak részére) darabonkint 2 (kettő) K vételáron fogja a hozzá fordulóknak megküldeni. E karszalagok mindegyike az Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos pecsétjével lesz ellátva.: E karszalagok eladásából eredő fiszta jövedelem felerészét a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egyesületének, másik felét pedig a hadbavonultak családtagjainak segélyezésére alakult alapnak akarjuk juttatni, hogy ez összeggel is hozzájáruljunk a háború által ütött sebek gyógyulásához és a nélkülözések enyhítéséhez. Magyar vadásztársaim! Csatlakozzatok minél többen valamennyien ehhez a szerény munkakörhöz, melyet a most folyó honmentés szent harczai közepette magunk elé szabtunk. Nem epochális tettekről, nem döntő ütközetekről van szó csupán csendes társadalmi akczió- ról, mely a háború nyomán fakadt könnyek árjának csak egy cseppjét akarja felszáritani s az oivul leselkedő ellenség légióinak csak egy közkatonáját akarja lefegyverezni. Vadásszunk valamennyien hazafias áldozat- készséggel, az Országos Magyar Vadászati Védegylet karszalagján diszlő zöld kereszt jegyében s juttassunk mennél több vadhúst sebesült, beteg hőseink kórházai javára. A lőtt vad, illetőleg vadhús elszállítása tekintetébe a vörös kereszt egyesület központi igazgatóságával egyetértőén ajánlom s kérem a következő eljárás követését: A jótékony czélra szánt vad, illetőleg vadhús a főváros környékéről a vörös kereszt egyesület központi igazgatósága részére, a fővárostól távolabb eső vidékekről pedig első sorban a vörös kereszt egyesület legközelebb eső vidéki fiókegyesületéhez küldendő. A küldemény [feladásáról a
