Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1914. január-december (12. évfolyam, 1-54. szám)
1914-01-29 / 5. szám
— 40 — deleiben jelzett módon kiállítandó befizetési lapon. Szombathely, 1914 évi január hó 16-án. Herbst Géza sk., alispán. Tárgy : Utibizottságok tagjainak az üléseken való megjelenésükért számítható napidij és fuvarköltség tárgyában körrendelet. Másolat; M. kir. Kereskedelemügyi miniszter. 94805—I. B. 1913. szám. Körrendelet. Valamennyi magyarországi varmegye alispánjának. Több oldalról kérdés intéztetett hozzám aziránt, hogy a községi közlekedési közutak közigazgatásának helyes ellátása érdekében alakított utibizottságok tagjai az utibizottsági üléseken való megjelenésükért tarthatnak-e igényt napidijre és j fuvarköltségre s hogy igenleges esetben ezek a költségek, mely alap, illetőleg pénztár által viselendő. A jövőben leendő miheztartás végett a m. kir. Belügyminiszter úrral egyetértőleg a vármegye területén lévő összes úti bizottságokkal leendő közlés végett a következőkről értesítem alispán urat. Az 1890. évi 1. törvénycikk 40. §-a értelmében az utibizottság tagjai ebbeli működésűkért díjazást nem nyerhetnek. A díjazás kifejezése alatt azonban a rendszeres és költségveté- sileg megállapított illetmény értendő, amelyben természetszerűleg az utibizottság tagjai nem részesíthetők. Az utibizottság tagjainak napidijai, készkiadásai és a dologi szükségletek azonban nem esnek a díjazás fogalma alá. Ehhezképest az érdekelt elöljáróságoknak az utibizottságokba kiküldött tagjai, fuvarra költött készkiadásaikat minden esetben felszámíthatják, feltéve, hogy az utibizottsági ülés nem a saját lakóhelyükön történik. Napidij felszámítására azonban ilyenkor is csak abban az esetben van joguk, ha az őket kiküldő község szervezési szabályrendelete, az elöljárók részére napidijat egyáltalán megállapít. Ebben az esetben a napidij mértékére nézve a most említett szabályrendelet intézkedései irányadók. A napidijra és a készkiadások megtérítésére természetesen az utibizottságnak nem az utibizottsági ülés megtartása helyén lakó azok a tagjai is igényt tarthatnak, akik nem valamely község elöljáróságának tagjai és az általuk felszámítható napi és fuvardíjak mérvét illetően a helyi viszonyok és az esetleg hatóságilag megái lapittatni szokott eljárási költségek veendők alapul, azonban kívánatos, hogy nagyobb napi és fuvardíj, mint amennyit az esetleg e tekintetben fennálló szabályrendelet a községi elöljárók részére megszab, részükre se állapíttassák meg. Az utibizottsági tagoknak említett napidijai és fuvarköltségei, melyek a nem helyben- lakó tagoknak az utibizottsági ülésekre való utazásokból felmerülnek, miután az utibizottsági tagok a vicinális ut érdekében járnak el, a vicinális úti érdekeltség által viselendők, s ennélfogva a valószínűleg felmerülendő költségek fedezéséről az illető községi közlekedési (vicinális) ut költségelőirányzatában előre kell gondoskodni. Napi és fuvardíj szempontjából természetszerűleg ugyancsak a fennebb vázolt elvek érvénye- siteedők akkor is, h,a az utibizottsági tagok (akár községi elöljárók akár nemj az illető vicinális ut érdekében teljesítendő valamely kiküldetéssel bízatnak meg. Az utibizottság elnöki tisztségét betöltő főszolgabíró azonban miután az 1890. évi I törvénycikk 42. §-a értelmében a vicinális közutak közigazgatásának ellátása az ö feladatát képezi, az ezen feladatából folyó utazások alkalmából útiköltséget és napidijat fel nem számíthat s ilyen részére meg nem állapítható. Budapest, 1914 évi január hó 5-én. A miniszter rendeletéből: Aláirás olvashatlan miniszteri oszt. tanácsos. 767—1914. sz. Vasvármegye alispánjától. Valamennyi járási főszolgabíró urnák! Tudomásvétel és a vicinális úti bizottságokkal leendő közlés végett kiadom. Szombathely, 1914. évi január hó 17-én. Herbst Géza s. k., alispán. * VIII. Tárgy: Szénkéneg eladási árának felemelése tárgyában körrendelet. M. kir. íöldmivelésügyi miniszter. 123566. VIII. 1. sz. Valamennyi állami és bizományi szénkénegraktár kezelőségének. A íilloxera ellen való védekezésre használt szénkénegnek a szőlősgazdák részére való beszerzésére és forgalomba hozatalára a kincstár évenként jelentékeny összegeket fizet s emellett az utolsó években nagy mértékben szaporított bizományi szén- kénegraktárnak ellenőrzése és jelentékeny kiadást okoz a kincstárnak. Az államkincstárt terhelő ezen kiadások csökkentése végett a szénkéneg eladási árát jövő 1914. január 1-től kezdve valamennyi szénkénegraktárra nézve métermázsánként 2 korona azaz Kettő koronával emelnem kell. 1914. január hó 1-től kezdve tehát a kezelőség bizományi kezelése alatt álló raktárban az akkor ott már készletben levő, valamint az ezután oda szállítandó szénkéneg eladási árát métermázsánként az eddigi har- minczhárom (33) korona helyett, harminczöt (35) koronában állapitom meg. A bizományi
